A kitörők között voltam... - 8. rész
Múltunk tanúi > Budakeszi
2015-02-20
Az utakat messze elkerülve mélyen az erdőben járunk. Észrevétlenül és igen gyorsan haladhatnánk, ha nem volna oly magas a hó. Majdnem térdig süllyedünk benne. Már teljesen kivilágosodott, mikor balra tőlünk a hegycsúcson meglátom a jánoshegyi kilátótornyot. A nekem mindig oly kedves torony most veszélyt jelent, gyanús mozgást észlelünk rajta.
El is húzunk tőle jobban és megkönnyebbülök, mikor a havas, zúzmarás fák végleg eltakarják a szemem elől. Soh´se hittem volna, hogy ettől a kilátótoronytól - amelyhez annyi emlékem fűződik, amelyet különösen kivilágítva oly sokszor bámultam gyerekkoromban - ilyen szomorú körülmények közepette fogok búcsút mondani.
Jó kilátásunk van innét a város felé. Meg-megállok és visszatekintek a lesújtó látványra. A felrobbantott hidak, a kiégett királyi palota, a teljesen szétrombolt várbeli házak sivár és szomorú képet mutatnak.
Körülöttünk minden csendes, csak a távoli utakról hallani egy-egy gépkocsi zaját. Menetünk egyszer csak megakad. A Szépjuhásznétól balra, benn az erdőben vagyunk. Nem messze az új víztartálytól. Ha egy kicsit lehajolok, látom a nagy fekete keretű fehér táblát, amely Budapest határát jelzi. Nem mehetünk tovább, mert az úton orosz lovasság vonul Budakeszi irányába. Véget nem érően hosszú oszlop és mikor nagy nehezen elvonulnak, utánuk talán egy még hosszabb kocsisor következik.
A fák mögött elrejtőzve aggódva állapítjuk meg a kocsioszlop elvonulása után, hogy az úton a forgalom még igen élénk maradt. Mi pedig Máriaremete-Nagykovácsi felé igyekszünk, tehát át kell mennünk a forgalmas úton. Ez pedig újabb véráldozatot kíván.
Egyelőre várunk, hátha mégis egy kis szünet állna be a forgalomban. Egy fatuskón ülök, és igazán jól esik a pihenés. Egyszer csak megszólalnak odalenn a völgyben, Budakeszin a harangok. Szépen tisztán hallatszik ide a hangjuk. Közel két hónap után hallok ismét harangszót. A kedves hangot lélegzetvisszafojtva hallgatom és minden egyes kongatását szinte magamba zárom. Egész bensőmet felzaklatta ez a hang és ebben a feldúlt lelki állapotban elhatároztam, hogy megnézem a falut. Az órámon pontosan háromnegyed kilenc van, mikor a harangok elhallgatnak.
Merengésemből a nevem hallatára kizökkenek. Ismerősöm hív egy vastag fa mögül. Itt rögtönzött haditanácsot tartanak egy ezredes és egy őrnagy vezetésével. Barátom bemutat azzal, hogy én jól kiismerem magam ezen a vidéken. Valamennyien a hóban fekszünk és középen a térkép. Kék ceruzával az orosz, pirossal pedig a mi állásaink vannak megjelölve. Egy szempillantásra én is rögtön megállapítom, hogy a Zsámbék melletti Anyácsa puszta a legközelebbi pontunk.
Nekem azt a feladatot adják, hogy nézzem meg a forgalmat a budakeszi-páty-zsámbéki országúton. Ha a forgalom nem olyan élénk, mint itt, akkor a községet jobbra elhagyva Páty felé haladunk tovább. Ez nekem nagyon jól jött, egyenesen beleillett az előbbi terveimbe.
Öt önként jelentkező katonát adnak mellém, aztán búcsút veszünk a nagy csoporttól s elindulunk a falu irányába. Nagy kanyarral az Erzsébet szanatóriumot jobbra magunk mögött hagyjuk, és nemsokára már látom is az első házakat.
Fejezet Cs. A., volt budakeszi katona visszaemlékezéséből. Buda, 1944. február 11.
Megjelent a magyarországi kiutasítottak szemléjében, a volt budakeszi dr. Gödrössy Béla szerkesztette Értesítőben 1950. január és július között, melynek példányait dr. Máté (Math) Istvan és felesége (született Pfendtner) budakeszi kitelepítettek családja őrzött meg az utókornak.
Digitalizálta Albrecht György, Karlsruhe
http://kemma-auf-wudigess.de/kitores.html
(folytatjuk)
Kapcsolódó cikkeink:
A kitörők között voltam... - 7. rész - 2015-02-19
A kitörők között voltam... - 6. rész - 2015-02-18
A kitörők között voltam... - 5. rész - 2015-02-17
A kitörők között voltam... - 4. rész - 2015-02-
A kitörők között voltam... - 3. rész - 2015-02-13
A kitörők között voltam... - 2. rész - 2015-02-12
A kitörők között voltam... - 1. rész - 2015-02-11
Értesítő 1950 - 28. rész - 2013-03-23
