Március tizenötödike
Múltunk tanúi
2007-03-13
Az 1848. februári párizsi forradalom híre Bécsben és Magyarországon is heves forrongásba hozta a kedélyeket. Ez események hatása alatt mondotta Kossuth Lajos március 3-diki híres beszédét, melyben független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, magyar független felelős nemzeti kormányt, az ország alkotmányának képviseleti irányban kifejtését sürgeti, amely kívánalmak országgyűlési felirat alakjában voltak a király elé terjesztendők.
Március 11-én a bécsi tanuló ifjúság petíciót nyújtott be a császárhoz; Pesten az Ellenzéki Kör hasonlóképpen elfogadott március 12-én tartott gyűlésében egy Irinyi József által fogalmazott 12 pontu kérvényt, melynek tartalma a következő volt: „Mit kiván a magyar nemzet: Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kivánjuk a sajtó szabadságát, a cenzura eltörlését. 2. felelős minisztériumot Pesten. 3. Évenkénti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdtszékeket, képviselet s egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon. 12. Kivánjuk az uniót Erdélylyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség.”
Az a felett való határozást, hogy e kérvényt az országgyűlésnek, vagy az országos ellenzéki választmánynak nyujtsák-e be, a március 14-én délután tartandó gyűlésre halasztották. E közben érkezett Pestre a hír, hogy Bécsben 13-án kitört a forradalom, s a bécsi tanuló ifjuság peticióját az országgyűlési rendekkel elfogadtatta; e hir hatása alatt, midőn a gyűlés (a szónokok Klauzál Gábor, Nyári Pál, Irinyi József voltak) az utóbbi indítványt fogadta el, a határozattal elégedetlen ifjuság Petőfi, Jókai, Vasvári vezetése alatt a Pillvax-kávéházba ment, és ott a „Közvélemény asztalá”-nál elhatározta, hogy másnap, azaz március 15-én reggel az egész városban kihirdeti a 12 pontot. Jelen voltak: Petőfi, Jókai, Bozzai Pál, Bulyovszky Gyula, Vasvári Pál, Sükei Károly, Telepy György, Hamary Dániel s még néhányan. Gyülekezési helyül a Pillvax-kávéházat tűzték ki, a gyülekezés idejéül reggeli nyolc órát. Petőfi megígérte, hogy még az éjjel alkalmi költeményt is ír s azt maga fogja elszavalni.
Másnap a kitűzött időre csak hatan jelentek meg (Petőfi, Jókai, Bulyovszky, Sebő Antal, Gaál Ernő és Hamary Dániel), s ennyien indultak el az előleges megállapodás szerint először a jogi egyetemhez az Egyetem utcába. Annak udvarán már egy csapat tanuló várt rájuk, s ott rögtön széket hozattak Petőfi és Jókai számára, s Petőfi elszavalta az előző éjjel írt költeményét, a Talpra magyart (Nemzeti dal), Jókai fölolvasta a 12 pontot. Innen az Újvilág utcai orvosi egyetemre mentek, itt is félbeszakították az egyetemi előadásokat, a az előbbihez hasonlóképen jártak el. Ekkor már nemcsak az ifjuság vette őket nagy tömegben körül, hanem az utcáról is nagy közönség csatlakozott hozzájok, mely nőttön nőtt. Ezután a siker és lelkesedés hatása alatt Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonultak, s itt Petőfi és Jókai saját felelősségükre kinyomatták a Talpra magyart és a Tizenkét pontot, s szétosztogatták a nyomda előtt váró közönségnek. Ezek voltak a szabad sajtó első termékei. Csak délfelé oszlottak el, megállapodva abban, hogy délután három órakor a Nemzeti Múzeumnál fognak találkozni.
---
Délután a Nemzeti Múzeumnál tízezres tömeg gyűlt össze. Ekkorra már vidékiek is voltak közöttük, akik a szokásos pesti József-napi vásárra érkeztek az ország minden tájáról. Petőfi itt nem szavalta el a Nemzeti dalt, a lépcsőnél 1890-ben elhelyezett emléktábla ellenére sem. Azért gyűltek itt össze, hogy a városházához vonuljanak, ahol éppen együtt ült a városi tanács. Érkezésükkor ugyan parázs vita alakult ki, ám ennek Rottenbiller Lipót alpolgármester véget vetett. Azt mondta, hogy uraim, önök a szabadság első fecskéi. A város csatlakozott a Tizenkét ponthoz, s elhatározták a kitűnően felfegyverzett pesti polgárőrség nemzetőrséggé alakítását.
Vajda János költő buzdítására a most már húszezres tömeg, élén a szűzmáriás zászlót tartó Szathmáryné Farkas Lujza színésznővel, a pontonhídon elindult Budára. Ez volt a nap legveszélyesebb vállalkozása, mert ha a csónakokat tartó láncok elszakadnak, sokan lelik halálukat a hullámok között. De nem így történt, a sajtóvétségért raboskodó Táncsics az éjszakát már a Nádor Szálló egyik szobájában tölthette.
A nap a Nemzeti Színházban folytatódott. A Bánk bánt még a déli ebédszünetben megrendelték a márciusi ifjak - színésznő szerelmeik kedvéért is. Jókai ugyanis Laborfalvi Rózába, Bujovszky Gyula pedig Szilágyi Lillába volt szerelmes. Mindkét szerelemből házasság is lett. A közönség azonban nem drámát, hanem inkább szónoklatokat akart hallani, és a Hunyadi László legszebb részeit. Evvel ért véget a forradalom napja.
Egy boldog nap, egy sikeres nap, egy csodálatos nap. Óriási a siker és óriási a siker Pozsonyban is, ahol az országgyűlés küldöttsége útnak indul Bécsbe, és ki tudja küzdeni azt, hogy Batthyány mint kinevezett magyar miniszterelnök térjen vissza. Gyönyörű beszéddel fogadják Batthyány Lajos gróf kormányát, amikor az április 11-én visszatér Pestre. Gyönyörű beszéddel Vasvári Pál köszönti őket. Egy olyan beszéddel, amit minden megalakuló magyar kormánynak el kellene olvasni, mielőtt hivatalba lép. Csodálatosak voltak ezek a fiatalok azért, mert ez volt az utolsó tisztességes forradalmár nemzedék. Belőlük nem lettek miniszterek és államtitkárok, ők megmaradtak közkatonának és megmaradtak példaképeinknek, hiszen most ugyanaz a dolga a mai fiatalságnak, mint ami a márciusiaknak volt. Korszerű Magyarországot, európai Magyarországot, kiváltságokat nem ismerő, polgári Magyarországot kell csinálni.
Révai Nagy Lexikona 1915
és Katona Tamás történész 2005. március 13-án a Cimbora Egyetemen elhangzott előadása
felhasználásával szerkesztette Koós Hutás Katalin
