60 éve történt - a múlt századi magyar történelem legnagyobb választási csalása
Múltunk tanúi
2007-08-31
Hatvan éve, 1947. augusztus 31-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak Magyarországon. A csalásokkal tűzdelt "kékcédulás" voksoláson a legtöbb szavazatot a magyar választások során először a kommunista párt (Magyar Kommunista Párt, MKP) szerezte meg, de a választójogi törvény megváltoztatása és a széleskörű csalások ellenére sem jutott az abszolút többség közelébe. Sikeres volt azonban az a taktika, amellyel felszalámizták a korábban abszolút többséggel rendelkező pártot, a Független Kisgazdapártot (FKgP). A szovjet megszállók fegyvereinek oltalmában így a kommunisták ezen a választáson megtették az utolsó lépések egyikét az egyeduralom megszerzése felé vezető úton. A Dinnyés Lajos vezetésével 1947. szeptember 23-án alakult kormányban már szám szerint is a kommunisták kapták a legtöbb posztot.
A II. világháborút követő első választáson, 1945 novemberében elsöprő fölénnyel (57 százalékos eredménnyel) győzött a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt (FKGP). A kisgazda Tildy Zoltán vezetésével megalakult koalíciós kormányban az FKGP mellett a kommunisták, a szociáldemokraták és a Nemzeti Parasztpárt vett részt. 1946 elején Tildy köztársasági elnök lett, helyét Nagy Ferenc vette át. A következő másfél évben a hatalom egyre inkább a Gazdasági Főtanács és a Kommunista Párt által létrehozott Baloldali Blokk kezébe került, az MKP sikeresen alkalmazta hírhedtté vált szalámi taktikáját, vagyis kizárások, elhatárolódások kikényszerítésével meggyengítette, "felszeletelte" a rivális pártokat.
Az 1945-ben demokratikusan választott parlament 1947. július 25-én feloszlott, de előtte még elfogadta az új választójogi törvényt. Az új törvény nehezítette az ellenzéki pártok indulását a választásokon. A kommunista párt egyik fő törekvése az volt, hogy a kisgazdapártot, melynek még jelentős tömegbázisa volt, megossza, s néhány vezetőjét új párt alapítására ösztönözze. Így alakult meg például a Magyar Függetlenségi Párt Pfeiffer Zoltán vezetésével, vagy a Demokrata Néppárt (Barankovics-párt) is.
Az állami vonalon a választást, törvény adta jogánál fogva Rajk László belügyminiszterként irányította. Ügyelnie kellett a választás pártatlan tisztaságára, titkosságára. Kommunista vonalon a választást Farkas Mihály mint a belügyminiszteri pártmunka felelőse irányította. Õk akadályozták meg pl. a Magyar Függetlenségi Párt korábban engedélyezett kampányzáró választási naggyűlését is augusztus 28-án a Kossuth téren. A kékcédulás csaláshoz Szociáldemokrata Párt (Marosán György helyettes főtitkár és a párt politikai bizottsága) is hozzájárult annak ígérete fejében, hogy pártja is részesülhet annak előnyeiből.
Törvénymódosítás, visszaélések
A választásokat megelőzően, 1947. július 23-án a kommunisták nyomására módosították a választójogi törvényt (1947.: XXII. tc.). A törvény a „Lex Sulyok” gúnynevet kapta, mert a változások következtében többek közt az ellenzék vezére, Sulyok Dezső is elvesztette választhatóságát. (Pártja, a Magyar Szabadságpárt emiatt feloszlatta magát.)
Ugyanakkor a törvénymódosítás 10%-kal csökkentette a választásra jogosultak számát: a kommunista irányítás alatt álló belügyminisztérium a névjegyzéket is manipulálta, amelyből többnyire a polgári pártok és a szociáldemokraták támogatói maradtak ki.
Névjegyzékmanipulációk
A választói névjegyzékből ugyanakkor a kommunista belügyesek a tiltakozások ellenére mintegy félmillió szavazót kihagytak, többnyire a polgári pártok és a szociáldemokraták támogatóit. Ezt úgy csinálták, hogy a „reakciósnak” tartott polgároknak nem kézbesítették az ún. összeíró íveket, vagy ha igen, ahhoz a teljesíthetetlen feltételhez kötötték a választójogosultság megadását, hogy a választó bizonyítsa, hogy a két világháború között nem volt tagja jobboldalinak minősített szervezetnek.
Kék cédulák
A kék háttérnyomású ideiglenes választói névjegyzékkivonattal (a hírhedt kék cédula) is lehetett szavazni a lakhelytől távol: az országot teherautókkal, vonaton (sőt kerékpáron) járó kommunisták közül sokan 15-20 alkalommal is szavaztak ugyanazon a választáson (a külön erre a célra nyomtatott kékcédulákat az MKP bocsátotta rendelkezésükre). Péter Gábor, az ÁVO vezetője szerint 62 981, történészek becslése szerint 100-200 ezer "kékcédulás" szavazatot adtak le ily módon, a pontos számot utólag már nem lehet megállapítani.
A csalásokat sok helyen észlelték, de csak leállítani tudták bizonyos körzetekben. A kiskunmajsai 5. szavazókör jegyzőkönyvéből: „A bizottság megállapította, hogy tömegesen érkeznek idegenek névjegyzéki kivonattal szavazásra, kik közül többeket igazolásra szólított fel. A rendőrségen megállapítást nyert, a szavazás beismerése és a nála lévő hamis névjegyzéki kivonat alapján, hogy Kiskunmajsán, már a negyedik helyen akart leszavazni. Õk is ugyanazzal az autóval érkeztek, melyik az idegeneket hozta szavazásra.”
Statisztikák
A választásokon végül a volt kormánykoalíció négy pártja (MKP, SZDP, NPP, FKGP) megkapta a szavazatok 60,9 százalékát (271 mandátum), a 6 ellenzéki pártnak 39,1 százalék jutott. Az ellenzék legnagyobb ereje, a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt 820 453 "tiszta szavazatával" (60 mandátum) valamennyi párt közül a második helyet szerezte meg. A Magyar Függetlenségi Pártnak 49, a Független Magyar Demokrata Pártnak 18, a Radikális Pártnak 6, a Keresztény Női Tábornak 4 és a Polgári Demokrata Pártnak 3 képviselője lett az új országgyűlésben. A Baloldali Blokk még így sem szerzett abszolút többséget, ehhez szükségük volt a kisgazdákra.
A Baloldali Blokkot többletmandátumokhoz juttatta az a választásitörvény-módosításban lefektetett szabály, hogy ha a koalíció megszerzi a szavazatok 60%-át, akkor a listás helyek 75 százalékát oszthatják fel egymás közt. A 60%-os határt éppen csak sikerült átvinni, és éppen a kékcédulás szavazatok segítségével. A Baloldali Blokknak ezzel a segítséggel juttatott többletmandátumokkal együtt is azonban csak 49,3%-hoz jutottak az Országgyűlésben, azaz a kisgazdák nélkül továbbra sem volt többségük.
A hatalmi viszonyokat azonban ekkor már nem a voksarányok döntötték el.
Az MFP diszkvalifikálása
A 13,4%-os eredményt (700 ezer voks, 49 mandátum) elért Magyar Függetlenségi Párt szavazatait novemberben, a petíciós pert követően megsemmisítették, arra hivatkozva, hogy az ajánlószelvényekkel csalást követtek el. Ez az MKP „visszacsapása” következtében történt. A választás után ugyanis az MFP petíciót nyújtott be a Választási Bírósághoz, amellyel kétségbe vonta a választások érvényességét és új választások kiírását követelte. A kommunisták erre az MFP-t vádolták meg csalással. A döntés előtt Rákosi Mátyás villájába rendelte a Választási Bíróság – egyébként kommunista – elnökét, Major Ákost (Major Tamás színművész testvérét), és azzal fenyegette meg, hogy ha a testület nem az MKP javára dönt, azzal polgárháborúba taszítja az országot.
Az MFP 49 mandátumát novemberben elvették, a pártot feloszlatták arra hivatkozva, hogy az ajánlószelvényekkel csalást követtek el. A "felszalámizott", meggyöngült kisgazdák a továbbiakban már képtelenek voltak érdemben szembe szállni a kommunistákkal, akik megkezdték a diktatórikus rendszer kiépítését.
Forrás
Wikipedia.hu/stop.hu/MN
Geocities.com/Államszocializmus
Választástörténet – 1947 (Vokscentrum.hu)
Irodalom
Földesi Margit–Szerencsés Károly: Halványkék választás. Magyarország 1947. (Tanulmány és válogatott dokumentumok. Kairosz Kiadó, 2001.)
