Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Budakeszi síző vitte az olimpiai lángot

Múltunk tanúi > Budakeszi

2009-01-02


A 2002-es téli olimpiai láng hordozói között egy budakeszi sportoló is kezébe foghatta a Salt Lake City felé tartó fáklyát. Hollay Márton egyedüli magyarként vihette az olimpiai jelképet egyesült államokbeli lakóhelyén, Heavenly Valleyben. Az 1956-ig, 36 éves koráig Magyarországon versenyző, akkor már nyolcvan felett járó sífutó természetesen sítalpakon tette meg az útját, mégpedig a magyar Himnusz hangjaira.

Az 1920. november elsején Budakeszin született Hollay Márton nagyszülei budakeszi svábok voltak és a nevük akkor még Holl volt. Nagymamája alig tudott magyarul: legtöbbször a „gyerünk, gyerünk” buzdítást hallották tőle, amikor házi munkára terelte unokáit, meséli a most is Budakeszin élő Schulz Tercsi néni, aki történetünk hősének unokahúga. Hollay Márton édesapja, akkor még Holl Márton az első világháborúban olyan érdemeket szerzett az óriási emberáldozatot követelő isonzói csaták valamelyikében, hogy vitézzé avatták. Az avatás feltétele azonban vezetéknevének magyarosítása volt, ami a nagymama rosszallását, de a nagypapa engedélyét kísérve megtörtént. Így a fiú és az unoka is a vitéz Hollay Márton nevet kapta.

„Gyerekkorom a többi gyerekéhez hasonlóan telt, telente az erdei utakon a szánkózás volt a kedvenc játékunk. Sílécre nemigen tellett, legfeljebb házilag barkácsolt „deszkák” okoztak boldogságot, meg jókora bukfencek a hegyoldalon. – mesélte Hollay Márton egy hazai símagazinnak néhány évvel ezelőtt. - Tízéves koromtól minden télen a Normafánál, az Anna-réten vaxoltuk a síléceket a bácsikámmal. Az én feladatom az volt, hogy a faszenes vasalók egyikét mindig melegen tartsam és hangosan kiabáljam: Vaxolás, vaxolás, tapad a hó! Csak huszonöt fillér és csúszik a síléc! A bácsikám kente fel a kátrányos viaszt a lécekre. A munkámért aztán kaptam huszonöt fillér mozipénzt, és rettentő boldog voltam, hogy láthattam a Tom Mix-filmeket.”

A család 1934-ben Budára költözött, és mint cserkész kezdett el versenyszerűen síelni. Társaival 1938-ban megnyerte a leventék járőrcsapat - bajnokságát. Három évvel később bevonult, hajó - távírászként szolgált, majd amerikai fogságba került. Élete első harminc évében csupán ekkor nem síelt. A sors pikantériája, hogy éppen a franciaországi Chamonix-ban volt fogoly. Mire hazatért, a család egy részét kitelepítették. Amatőrként a Postásban versenyzett és kesztyűsként dolgozott. Amikor 1949-ben megalakult a Honvéd síszakosztálya, Géhl András barátjával a sízők toborzásába fogtak. Rövidesen már közel százan voltak az alpesi sízők, a sífutók és síugrók.

Aztán jött 1956. Először Bécsbe menekült. Elhelyezkedett a szakmájában és belépett egy síklubba. Az Annabergben rendezett bécsi városi bajnokságon korosztályában megnyerte a sífutók versenyét. Aztán 1957-ben Amerikába ment, Los Angelesbe. Az otthon kitanult kesztyűs szakma itt is bevált. Mellette egy norvég síklubban tréningezett, majd Heavenly Valleyban, Kalifornia síbajnokságán megnyerte a seniorok versenyét, majd később ugyanitt egy harminc kilométeres távon is győztes lett. Ezzel megkezdődött életének legszebb korszaka.

1959-ben Squaw Valleyban bekapcsolódott az olimpiai sípályák építésébe. Részt vett a sífutópályák kijelölésében, a biatlonlőtér megépítésében. 1960-as téli olimpián őt bízták meg a magyar csapat fogadásával. Könnyes szemmel ölelkezett össze régi barátaival, Bartha Mackóval, Sajgó Palival, Sudár Tomival.

Ezután már nem szakadt el sípályáktól: hegyi mentőként dolgozott évekig Lake Tahoe mellett. Túl a negyvenen még indult és érmeket nyert a harminc kilométeres versenyeken. Aztán állandó alkalmazott lett a sípályáknál: nyáron új pályákat, lifteket építettek, télen mentősként dolgozott. Kéasőbb, tizenkét éven át nyugdíjazásáig az ottani pályák felügyelője volt. 1965-ben elkészült háza két percre van a sífelvonóktól, így a közel fél évig tartó telet még most is, 88 évesen is sízéssel tölti.

Minden évben összegyűlnek nála néhány napra a világ minden részébe szétszóródott régi síbarátai, és amikor csak teheti, ellátogat Magyarországra is. Ahogy ő mondja: hazajövök otthonról.
Schulz Terézia és Schäffer János adatai nyomán
készítette Koós Hutás Katalin

Vissza