Szentivánok szövetsége

Múltunk tanúi > Pest megye

2009-06-24

A Szent Iván-éj a szerelem, az örök megújulás, a fény, a tűz , a leghosszabb nap és a termékenység ünnepe, amelyet minden évben megünnepel Pilisszentiván. Immáron tizenhat éves a Szent Iván emlékét nevében őrző hazai és Kárpát-medencei települések szövetsége, amely példás együttműködésről tesz tanúbizonyságot. A kezdeményezés szintén erről a településről indult el.

A mai Magyarországon nyolc „Szentiván” található, ezekkel Pilisszentiván egytől-egyig felvette a kapcsolatot, ami pár esztendő alatt komoly viszonyrendszert eredményezett. A szövetséghez tartozik pl. Bakonyszentiván, Zalaszentiván, Cserhátszentiván, Újszentiván, Felsőszentiván, Győrszentiván.

Szövetségben a Keszi-települések Huszonkét éves múltra tekint vissza a Keszi Alapítvány keretében a budakeszi Várnagy Enikő összefogása mellett kialakult települési összefogás, amely 2007-ben tizenöt település képviselőivel közhasznú egyesületet alakított. Elnöke Kóra János (Gyula/Antkeszi, Magyarország), alelnökei pedig Kajtár Erika (Bátorkeszi, Felvidék) és Tárkányi Márton (Mezőkeszü, Erdély). Az évente hagyományos Keszi-találkozó szervezését bevállaló település mostmár az egyesület anyagi támogatására is számíthat. Az alapítvány létrejötte óta a történelmi gyökerű Keszi-települések egymás közötti kapcsolatainak kiépítését, a hagyományok ápolását segíti. Tagjai: Bátorkeszi, Gyula (Antkeszi), Gyulakeszi, Kiskeszi, Karancskeszi, Nagykeszi, Egyházaskesző, Várkesző, Kurtakeszi, Ipolykeszi, Sárkeszi, Borosjenő, Keszőhidegkút, Dacsókeszi, Dunakeszi, Mezőkeszü és Budakeszi, amely 1987-ben, 1992-ben, 1996-ban és 2007-ben, szövetségük 20. évfordulóján volt a hazigazdája az évenkénti Keszi-találkozónak. Kapcsolódó cikk: A Keszi települések húszéves hagyománya

Pilisszentiváni mintára a legtöbb helyen létrejött a polgárőrség, és szakmai együttműködés alakult ki az önkéntes tűzoltók között. A „Szentivánok” karitatív jellegű segítséget is szoktak nyújtani egymásnak, például a Fejér megyei Alsószentiván iskoláját rendezték be közös erővel. Cserhátszentivánt a 90-es évek végén kimosta egy árvíz, így a többi „Szentiván” segített a különböző károk helyreállításában. A nagy tiszai árvíz idején pedig a testvértelepülések szerveztek egy missziót, hogy segítsenek a beregi újjáépítésben. Így kerültek Gulácsra, ahol talán a legnagyobb volt a baj. A segítségnyújtás nyomán a kapcsolat megmaradt, ebből fakadóan Gulács tiszteletbeli „Szentiván” lett.

Az erdélyi, közelebbről kovásznai Szentivánlaborfalva és a Maros-völgyi Vajdaszentivány falvakkal azóta is eleven a kapcsolatuk, az utóbbi település tánckarát például a lehetőségeikhez képest mindig is támogatták.
A hazai „Szentivánoknak” a Délvidéken is van már kapcsolatuk, mégpedig a Szabadka melletti Úrszentivánnal, a Felvidéken pedig most kívánják megvetni a lábukat. Amúgy Erdélyben román nemzetiségű emberekkel is sikerült megtalálniuk a hangot, utóbbiakat többször bevonták a közös munkába, például a vajdaszentiványi falunap nívós megrendezésébe.

A legfontosabb ebben az együttműködésben ugyanakkor az emberközpontúság, a polgárok egymásra találása, a cserkészcsapatok, a nyugdíjas- és tűzoltó-egyesületek, a tánccsoportok vagy a színjátszó körök együtt munkálkodása.

A testvértelepüléseken immár sorra megünneplik Szent Iván-éjt. Pilisszentiván iden is gazdag programmal várta a látogatókat június 12 és 20. között hagyományos Napforduló Fesztiválján.

---

Vissza