Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Az utolsó győztes csata

Múltunk tanúi

2009-08-03


A Nyerges-tető a Háromszéki és a Csíki-medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között, Erdélyben. A 895 m magasságban lévő nyereg, hágó az utolsó védhető hely az Ojtozi-szoroson, az ezeréves határon áttörő ellenséges csapatok ellen. Számtalan véres ütközet helyszíne volt a magyarság kétezer éves Kárpát-medencei történelme során, így 1849. augusztus 1-jén is.

Orbán Balázs, erdélyi báró, író, a magyar országgyűlés képviselője így ír erről: „Csík egy minden oldalról magas havasok által körülölelt és védett természetes erősség; oda bejutni bármely oldalról is bajos, s e bejutási pontok is olyanok, hogy azokat könnyen lehet védeni és elzárni. Ez elzártság, ezen természetileg való fedezés még nyiltabb, s folyamainak kifolyást engedő déli részen is megvan, mert itt is csak két könnyen védhető szoroson lehet oda behatolni. Ezen hadtanilag fontos bejáratok a tusnádi szoros és a nyergesi ut. A Nyerges ugyan nem szoros, hanem hegyvonal; de oly hegyhát, mely teljesen uralogja a Kászon felől oda vezető szük völgyet és a Nyerges keleti oldalán felvonuló egyedül lehetséges utat.
Csekély ide helyezett erő hadseregeket tudna feltartóztatni. S hogy a Nyerges hadtani fontosságát többször használták fel, arra történelmünkben több adatot találhatunk; - mert itt verték szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldovai vajda öcscsének seregét, ki a Martinuzzi és Petrovits összekoczczanása előidézte zavarokban a porta által küldetett Erdély feldulására... 
          Itt állottak meg a csíkiak 1660-ban, midőn a Háromszéket neroi kegyetlenséggel duló Barcsai Gábor közelge, Csíkot hasonló sorsra juttatni; innen izenték meg ezen hazafiui vérrel táplálkozó szörnynek, hogy ne közeledjék, mert ők utolsó emberig oltalmazni fogják határaikat, s mig közülök egy is él, oda be nem bocsátják. Ez elhatározott fellépés menté meg Csíkot a feldulástól...
          És itt állott 1849. augusztus 1-jén Tuzson János honvédezredes, ki Bem által Moldovában feledtetvén, esetlegesen éppen a szentgyörgyi csatavesztés után érkezett vissza Háromszékre, hol minden veszve lévén, ki csapatjával s néhány ágyuval Csík felé vette utját... a Nyergestetőn állitá fel fedett helyzetben ágyuit s elszánt honvédeit. A mitsem sejtő oroszok minden elővigyázat nélkül tömegesen nyomultak fel a meredeken emelkedő országuton, Tuzson bevárta lőtávolságra, s akkor kartács- tüzzel sepreté őket le... „
          A szabadságharc leverésére behívott orosz csapatok feltartóztatása, ha nem is fordíthatta meg a szabadságharc sorsát, rendkívüli jelentőségű volt a maga nemében, a vesztes segesvári ütközet után, ahol előző nap, július 31-én Pefőfi Sándor nak is nyoma veszett. De itt is akadt „egy kászoni oláh, ki a kozákokat mellékösvényeken bevezeté Szent-Márton felé Csíkba, s igy a nyergesi hadállás megkerülve, hátulról lévén fenyegetve, Tuzson kénytelen volt az eltiprott szabadság ezen utolsó győzelme után feladni hadállását"..., súlyos emberveszteséget elszenvedve. 
          Az orosz intervenciót követően már csak idő kérdése volt, a túlerő miatt, a szabadságharc bukása. Az utolsó jelentős ütközet a temesvári csata volt augusztus 9-én, ahol a Bem József vezette magyar sereg katasztrofális vereséget szenvedett a Haynau által irányított császári csapatoktól. Ezután már csak két út maradt a magyarok előtt: a teljes megsemmisülés vagy a megadás. A magyar seregek letették a fegyvert, a legnagyobb sereg Görgey Artúr vezetésével augusztus 13-án, Világosnál.
          Ma a Csíkkozmás és Kászonújfalu közötti nyergen áll az az emlékmű, amely az 1848-49-es szabadságharcban elhunyt székelyek emlékére állíttatott 1897. augusztus 8-án, ötezer ember részvétele mellett. Az ünnepségen jelen volt Tuzson János is. Ezt vésték az emlékműre: „Szenteld, óh Magyar, hazádnak kebled / szent érzelmeit / Romlott szív és romlott elme /Kit hazája hű szerelme szép tettre nem hevít.”
           A környező települések azóta évente kétszer, március 15-én és augusztus 1-jén, a csata napján leróják kegyeletüket az emlékoszlopnál. A hősök temetőjét, a tömegsírt az emlékművel átellenben lévő hegytetőn kopjafák és keresztek százai jelzik.

...mert e harczok nincsenek eredmény nélkül: azok erkölcsi nagyságuk egész fényében állnak a világ előtt, és a szent szabadság érdekében kiontott vér bizonynyal gyümölcsözni fog, s eredményes lesz, ha nem is a küzdőkre, de bizonnyal azok utódaira nézve." (Orbán Balázs)

Koós Hutás Katalin összeállítása
fotók:Bánkuti Ákos


Vissza