Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Gyermek akart lenni

> Páty

2005-12-01


“ ... ez oltáron kenyér színe alatt,

a tiszta ostyának fehérsége alatt ... “



Gyermek akart lenni. Kicsi kis gyermek akart lenni Jézus. Nemcsak Megváltónak, nem csak Tanítónak, nemcsak Áldozatnak jött. Gyermek akart lenni, hogy szépnek lássa e világot. Gyermek akart lenni, hogy biztonságban legyen anyja karjaiban. (Az üldözés elviselését későbbre hagyta.) De jó volt, amikor testecskéjét a meleg víz símogatta és ragyogó testét pólya takarta, aztán ismét az anyja karja ... Gyermek akart lenni, hogy amikor belenéz ebbe a világba, azt csodálatosnak tartsa, csodálatosnak, kincsnek és ajándéknak. Legnagyobb csodának anyja , ővéi mosolyát. És megtanulta a legnagyobb művészetet és örömöt: visszamosolyogni.

Majd tipegni egyik szerető kartól a másikig. Aztán újjongani, kacagni kint a nagyvilágban. Ujjongani a szebbnél szebb virágnak és letépni, hogy övé legyen – majd rájönni, hogy akkor lesz az övé, ha nem letépi, hanem ápolja.

Majd először írni le a „J” betűt, meg a többit. Neve van, szólítják, számontartják, fontos lett a társadalomnak. Emberileg is érezhette: Õ Jézus. Majd jön a 12 év – már zarándok – és kimarad, nem szól senkinek. Megszólal Mennyei Atyja és csak ezt hallja ... követi: rádöbben hivatására és ezt már bánatot is jelent éppen szüleinek. Hivatás, feladat, keresés és bánat: Hivatás és ezzel vége van a gondtalan gyermekségnek. Igaz csak ízelítő még.

Karácsony van. Ismét előttünk a Gyermek. Isteni személye időtlenné tette. Tudunk-e mosolyogni, hogy visszamosolyogjon? Tudunk-e gondoskodni, hogy naggyá nőjjön és hivatását betöltse? Tudjuk-e megőrizni mi is gyermekségünk emlékét? És tudjuk-e hivatásunkat betölteni?

Akarjuk! Karácsony van!

dr. Zsolnay Béla

plébános


Vissza