Töki helytörténeti múzeum
Múltunk tanúi > Tök
2012-10-10
Sütő Istvánné, Irénke néni Tökön születetett, itt is nőtt fel, itt járt iskolába és évtizedeken át matematikát és fizikát tanított, nem csak töki gyerekeknek. Ez a hagyományosan református magyar falu a szűkebb hazája, s amikor nyugdíjasként úgy látta, menteni kell, ami még menthető, nem menekült el a feladat elől.
Az első töki Bor- és Művészet Fesztiválra tervezett három napos helytörténeti kiállításra néhány nap alatt olyan gazdag anyag gyűlt össze a falubeli családok féltve őrzött kincseiből, amire senki sem számított. Helyiséget, egy felhagyott zöldséges boltot a falu szívében az önkormányzat biztosított, vállalva a gáz- és villanyszámlát, cserébe Irénke néni a gyűjtemény gondozásáért és bemutatásáért nem kér juttatást.
A tárlat sikere miatt meghosszabbították a kiállítást egy hónappal, aztán még eggyel. Azóta több mint egy év eltelt, s a több mint ötszáz tárgyat felvonultató kiállítást óvodai csoportok, iskolai osztályok, környékbeli nyugdíjas klubok látogatják, de érkeznek távolabbi vidékekről is látogatók, akik a gazdag sváb hagyományokkal rendelkező Buda környéki régióban a magyar helytörténeti gyűjteményre kíváncsiak.
Láthatók itt énekes könyvek, imádságos könyvek és bibliák az 1800-as évekből, egyiknek a belső borítóján egy helyi család egész családfáját feljegyezték. A jellegzetes töki népviselet a reformátusokra jellemzően visszafogott díszítőelemekkel.
A kendők sem cifrák, csupán anyagukban mintásak. A húszas években a mennyasszonyok többsége fekete ruhában esküdött, mert alig volt olyan család, ahol apa vagy fiú ne veszett volna oda az első világháborúban. Tematikusan áttekinthetők a lenfeldolgozás, a ruhakészítés eszközei, gazdag a konyhai eszközök gyűjteménye, melyek közül igazán különleges egy valóban lábakon álló „lábas”, vasedény 1870-ből, a töki szódások eredeti üvegei, s egy „hivatalos” cumisüveg is, magyar koronás címerrel ellátva.
Megismerkedhetünk itt Szent Mihály lovával is 1829-ből, azzal a hordozható ravatallal, amin hajdanán a koporsót vitték a temetőbe. Első világháborús katonák családjaiknak írt levelei mellett egy 12 éves töki fiú írásfüzetére is rácsodálkozhatunk, melyben csodálatos rajzolatú betűkkel a következő mondatok ismétlődnek, sokszor egymás után, hogy a nebuló soha el ne felejtse: Véssük szívünkbe, amit a költő mond: „Hazát kíván, hazáért ver szívem.” vagy Földi ember kevéssel beéri, ha vágyait kevésre becsüli – mondja Arany János.
A helytörténeti kiállítás időnként egy-egy tematikus gyűjteménnyel is kiegészül. Így mutatták be Tök egykori hentesmesterének, Bokody Lajosnak a festményeit. A töki tájképek mellett a művészi vénával megáldott mesterember még a szintén református Darányi Kálmán miniszterelnököt is megfestette a politikus töki kitüntetése alkalmából, de a kép csak fényképen maradt fenn, mert 1944-ben a megszálló oroszok széthasogatták.
Az idei borfesztiválon a borkészítés eszközeit mutatták be a puttonytól a mustfokolón, a szénkénegezőn át az Istenments fáig. E kiállításból szeptemberre azonban csak a legrégebbi darabok maradtak, mert a szüret miatt a borkészítésről és a pincéikről méltán elhíresült helyiek visszakérték mind a mai napig használt, jól bevált szerszámaikat.
A kiállításra bejelentkezni a 06-30-236-0064-es telefonszámon lehet.
Koós Hutás Katalin
