Sváb ősök emlékműve a honfoglaláskori településen
Közélet > Budakeszi
2014-09-11
Budakeszi Város Német Önkormányzata és a Budakeszi Szépítő Egyesület emlékművet állíttatott a háromszáz évvel ezelőtt betelepült német lakosság élete, munkásága és hagyományai tiszteletére, Józsa Bálint, Munkácsy-díjas festőművész alkotását.
Az Õseink emlékére (Zum Andenken an unsere Ahnen) nevet viselő köztéri szobor ünnepélyes felavatására és megáldására augusztus 10-én, vasárnap került sor Budakeszi legrégebbi iskolaépülete, a Bagolyvár, ma Szent László Közösségi Ház előtt e célra Bechtold Gábor tájépítész tervei alapján Menczinger Tibor szervezőmunkájával kialakított téren.
Képgaléria ide kattintva elérhető
Az emlékmű Hidas Mátyás, a kezdeményező Budakeszi Szépítő Egyesület elnöke és Budakeszi díszpolgára szavai szerint egy múltját hátrahagyó fiatal házaspárt ábrázol, akik a régi hazából megérkeznek az új hazába, családot alapítanak, de gyermekük már a magyar föld szülötte egy olyan szimbolikus helyszínen, amely a budakeszi svábság hitének és hagyományainak legfontosabb hordozója: a templom és az egykori iskola. Ezt a lelki és fizikai építőmunkát, kultúrateremtő folyamatot törte derékba a 250 évvel később, 1946-ban bekövetkezett kitelepítés. Az elődök életművére emlékeztet a számtalan adományozó mellett a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult emlékmű, amelyet négy pályamunka közül a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, 
Budakeszi önkormányzata, főépítésze és civilek alkotta zsűri egybehangzó véleménye alapján választottak ki.
A rendezvény háziasszonya Kőrösiné dr. Merkl Hilda volt, aki tekintettel a német vendégekre, a beszédek tolmácsolását is ellátta.
Schrotti János, Budakeszi német önkormányzatának elnöke köszöntőjében úgy fogalmazott: amikor a budakeszi németség történetét vizsgáljuk, három szakaszt mindenképpen figyelembe kell vennünk. Az első a betelepülés ideje az 1690-es évektől. A második, több mint 200 esztendő, a hatalmas küzdelem korszaka az életfeltételek megteremtéséért. A harmadik szakasz a kitelepítés, mely a háború után, 1946 márciusában kezdődött. A mű mindarra kell, hogy emlékeztessen, amit a német ajkú elődök a családjukért, a falujukért, egyházukért és hazánkért, Magyarországért tettek. Erre a meggyőződésre épül a német önkormányzat tevékenysége Budakeszin: a Tarkabarka Óvoda fenntartása, a német oktatás az általános iskolában, a helytörténeti gyűjtemény és tájház gondozása, a hagyományőrző kör, a művészeti csoportok működése, 
az úrnapi virágszőnyeg hagyományának őrzése.
Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár avatóbeszédében hangsúlyozta: a török pusztítás következményeként elnéptelenedett országrészek újjáépítése nem valósulhatott volna meg három tényező együttes megléte nélkül: a katolikus hit, az összefogás mindenszintű ereje és a töretlen akarat, hogy mindenképpen új hazát teremtenek maguknak az ide érkezett német családok. Köszönet illeti őket a rájuk bízott országrészek megőrzéséért, felvirágoztatásáért.
Győri Ottília, Budakeszi polgármestere ünnepi beszédében kiemelte: Budakeszi nem feledi őseit. Azokat, akik egy évezreddel korábban, a honfoglalás után itt találták meg hazájukat, itt építettek otthont és templomot. Azokat, akiket az oszmán nagy háború pusztított el vagy űzött el innen. S azokat a svábokat sem feledi, akik háromszáz évvel ezelőtt e letarolt vidéken sok nemzedék élete árán építettek házat és hazát, templomot és iskolát, falut és közösséget maguknak és az utánuk jövőknek, amelyből mára kinőtt Budakeszi városa, ahol együtt élnek most az akkori svábok leszármazottai, az Erdélyből, a Felvidékről elűzöttek gyerekei mindazokkal, akik az ország legkülönbözőbb tájairól Budakeszit választották lakhelyüknek.
Franz Huber, a Budakesziről kitelepített németek németországi egyesületének, a Budakesser Gemeinschaftnak az elnöke, arra emlékeztetett, hogy Budakeszi újraélesztésének évét legkésőbb 1698-ra tehetjük a budakeszi helytörténeti monográfia ez időből származó dokumentuma szerint, melyben ez áll: „Zichy Péter gróf Pilis megyében fekvő és évek óta gyéren lakott Budakeszy birtokát néhány német nemzetiségű sváb számára letelepedésül és megművelésre átengedte és ily módon az említett egykori birtok, mint Budakeszi község lesz betelepítve. Pest, 1698. június 10.” Az első generációnak jutott a halál, a másodiknak a szükség, és csak a harmadiknak a kenyér, de végül virágzó falut hoztak létre a budai dombság szőlővel megáldott dombjainak lábánál, mely vidék hasonlított elhagyott hazájukra.
Az emlékművet Ligetfalvi Károly, a budakeszi Hagyományőrző Kör elnöke leplezte le Nádas Anna, a Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház Egyesület vezetőjének és a Tarkabarka Óvoda növendékeinek közreműködésével.
.jpg) |
| Ritter Imre |
Budakeszi új köztéri alkotását Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke áldotta meg: „Ez az emlékmű legyen felszólító jel számunkra, hogy őseink hitét és hagyományait megőrizzük, és nemzetünk jövőjét becsületes munkával, az igazság szolgálatával önfeláldozóan építsük."
Koós Hutás Katalin
Fotók: Bánkuti Ákos
A rendezvény fogadással, zenével, tánccal zárult
Kapcsolódó cikkeink: Sváb emlékműre gyűjtenek - 2014-03-13
Országszerte megemlékezéseket tartottak január 19-én - 2014-01-29
