Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


1110 éves győzelem

Múltunk tanúi > Pest megye

2017-07-03


1110 éve, 907. július 4-7. között a pozsonyi csatában aratott magyar győzelem  történelmünk egyik legfontosabb, sorsfordító eseménye volt, amely meghatározta Közép-Európa további történelmét és fejlődésének irányát is, az iskolai tananyagban mégsem szerepel. Egyes feltételezések szerint Árpád fejedelem is ebben a csatában halt meg.

Ismeretes, hogy őseink 900-ban indított támadásukkal elfoglalták Pannóniát (Dunántúlt), és a támadó seregek egészen Linzig hatoltak előre, ahol a Liutpold határőrgróf által mozgósított bajor sereg elől visszavonulva a Fischa folyó vonalában véglegesítették a határsávot, a gyepűelvét. Ezt követően, 900– 906 között, a honfoglaló törzsek a szárnyakon szilárdították meg pozícióikat. 900 körül a déli irányban elfoglalták az Alföld déli végeit (Bánság, Bácska, Temesköz és a Szerémség területét). Ezzel birtokba vették a gazdaságilag és katonailag egyaránt fontos, Balkánra vezető átjárókat.

 Délnyugatra

 Honfoglaló lovas (Feszty Árpád)
kiterjesztették fennhatóságukat a Mura-völgyére és lezárták a karantánok elől az átjutás lehetőségét Pannóniába. 904-ben szövetkeztek I. Berengár langobárd királlyal (Provence-i Lajos császár ellen) és 905-ben békében váltak el egymástól. 906-ra véglegesen őseink birtokolják a Dráva és a Száva közét, biztosítva ezzel a szabad kijutást a Pó-síkságra.

 Északon 902–906 között véglegesen legyőzték a frankbarát morvákat, és Moráviát elszakították a Keleti Frank Birodalomtól. Valójában két fontos esemény történt a térségben. Az egyik a Morva Fejedelemség felszámolása, a másik a bajorok végleges veresége Moráviában. Azonban a kialakult helyzet magában hordozta a feszültséget. A fiatal Magyar Fejedelemségnek (vagy törzsszövetségnek) állandóan készenlétben kellett tartani csapatait a megszerzett területek védelmében.

A Keleti Frank Birodalomnak rá kel lett döbbennie, hogy a Kárpát-medencében egy új, egységes és erős hatalom van kialakulóban, mely birtokolja legkeletibb provinciáját, Pannóniát és legyőzte a frankokat Moráviában. Ennek a megakadályozása céljából a bajorok 907 júniusában hadjáratot indítottak a fiatal Magyar Fejedelemség ellen.

             A pozsonyi csata (Peter Geiger)
Korabeli források szerint a bajor hadsereg 907. június 17-én indult meg Ennsburgból (Enns) Gyermek Lajos keleti frank király névleges vezetésével. Egyes nézetetek szerint a bajor sereg mérete 100 000 fő, a magyar hadseregé 40 000 fő volt. A támadó csapatok nagy létszámát egyes írások azzal magyarázzák, hogy nemzetközi, tehát több nyugati ország katonáiból állt össze.

A csatában a bajorok teljes hadseregét megsemmisítették a magyarok.

 Luidpold herceg halála (id. Wilhelm Lindenschmit)
A bajor vereség súlyosságát mutatja, hogy a csatatéren holtan maradt Theotmár salzburgi érsek, a császárság palotakáplánja, Zakariás, brixen-saebeni és Udo freisingi püspök, valamint három apát. A főrendű világiak közül elesett Liutpold bajor herceg és a birodalom 19 grófja. Nem kétséges hát, hogy a császárság előkelőségeinek ilyen nagy számú részvétele a hadjáratban annak rendkívüli fontosságát jelzi.
 Az Árpád-jeloszlop Pátyon (2012)
Az összecsapás oka az volt, hogy a Dunától nyugatra elterülő vidék, a hajdani Pannónia akkor már egy évszázada a keleti frank birodalomhoz tartozott az Ostmark részeként. E tartományt vették birtokukba 900 nyarán a keleti pusztákról beköltözött magyar nemzetségek. A császári udvarnak azonban esze ágában sem volt elismernie az újonnan kialakult helyzetet. A győzelem megerősítette a magyar törzsszövetség helyzetét a Kárpát-medencében, határait kitolta az Enns folyóig. A pozsonyi győzelmet követően egészen 950-ig nem lépett idegen támadó hadsereg magyar területre.

A pátyi művelődési ház szervezte megemlékezésen közreműködött Wlasits Gergő, a pátyi Bocskai István Általános Iskola tanulója, Poór Miklós író, magyarságkutató és Keresztes Nagy Árpád énekmondó.


Vissza