A gyilkos tüzelésre valamennyien azonnal elterülünk. Az elsők közül sokan már sebesülten, vagy holtan rogynak össze. Egy kimondhatatlan belső ösztön egy fél perccel ezelőtt az útról letérésre ösztökélt. Hallgattam is erre a hangra, mert ha nem úgy cselekszem, és nem megyek le jobbra a nagy árok szélére, hanem az élen maradok, bizonyosan ott pusztulok én is.

Balra húzódunk, minél messzebb a házaktól, mert oroszokat csak azokban sejtünk. Meredeken tartunk a Kissvábhegy oldalán és most egy mély bevágásban fekvő úton megyünk. Mire ebből kiérünk, egy kis fennsíkon vagyunk. Hosszan nyúlik el az emberkígyó, mert csak egymásután megyünk óvatosságból. Ez az eljárás nagyon helyesnek bizonyul.

Ismét a védett rejtekhelyünkből láthatjuk az egyenetlen küzdelmet a két ágyú és az úton keresztül futó védtelen bajtársaink közt. Vas- és acélszilánkok hús és csont ellen. A pillanat töredékét is ki kell használni és egy lövés elhangzása után teljes erővel rohanni kell. Aki nem úgy cselekszik, az belekerül a szórásba és menthetetlenül ott pusztul.

Túl vagyok a barikádon. Érthetetlen módon - és a mi óriási szerencsénkre - egy orosz sem őrizte azt. Igen nagyot sóhajtok. Azután érünk a térképészeti intézethez. A Margit körúton és a Széna téren nagy a csatazaj, itt minden csendes. Megmenekültünk volna? Ez a 40-50 ember itt már nem fért fel a halál szekerére? Talán mert az roskadásig tele volt.

Egy félperces lihegés után intek a fiúnak, ő megérti, egyszerre felugrunk, és teljes erővel rohanunk. Õt többé nem láttam, csak álmaimban és mindig zöld fényben. A tőlünk 15 méterre a járda széli kőrakás a cél. Többen rohanunk arra. Másodiknak érem el. Úgy érzem, fedve vagyok az orosz golyó elől, csak a szörnyű káoszban a mögöttünk levők lövedékei csapódnak közénk.

Cs. A., volt budakeszi katona visszaemlékezése. Buda, 1944. február 11. Megjelent a magyarországi kiutasítottak szemléjében, a volt budakeszi dr. Gödrössy Béla szerkesztette Értesítőben 1950. január és július között, melynek példányait dr. Máté (Math) Istvan és felesége (született Pfendtner) budakeszi kitelepítettek családja őrzött meg az utókornak.

A HM Háborús Kegyeleti Főosztálya, a Nagy Háború Kutatásáért Alapítvány és az egri Eszterházy Károly Főiskola I. világháborús középiskolás történelem versenyt hirdet "A halálban testvérekké váltak" címmel. Jelentkezés 2015. január 31-ig. A győztes csapat különvonattal utazhat a doberdői és az isonzói csaták helyszínére.

Zsámbékon került elő az 1968 táján készült fotó az akkoriban igen divatos Moszkvicsről. Az autó tulajdonosának odaígérték ezt a ma már igazi csemegének számító felvételt, de a címe elveszett. Az autótulajdonos jelentkezését várjuk, amennyiben igényt tart a képre, kérjük, jelentkezzen a szerkesztőségben:

Bölcsődevezető, védőnő, rajztanár, amatőr festő és költő, többszörös keresztanya. November 18-án, életének 86. évében a budakeszi metodista idősotthonban elhunyt Tóth R. Margit. Utolsó útjára december 10-én, szerdán 11 órakor kísérik a budakeszi temetőben.

A keresztet 213 éve, 1801-ben emelte a budakeszi Jankovics-család, a szájhagyomány szerint hálából azért, hogy a közeli erdőben eltévedt gyermeküket megtalálták. A kereszt sorsát felkaroló Budakeszi Szépítő Egyesület nevében Hidas Mátyás elnök foglalta össze a felújítás részleteit.