„Perbálon Búcsútól Búcsúig tart az időszámítás” – szól a helyi, kissé önironikus mondás. Még nem is olyan régen a Búcsú előtt meszelték a házakat, seperték a portákat, csinosították az utcákat. Ma sincs ez másként, hiszen ez idő tájt bolydul fel a község, ilyenkor mindenki szívesebben tesz Perbálért. Az idei évben a Búcsú új helyszínéül szolgáló plébániát és a hozzá tartozó kertet csinosította sok lelkes itt élő.

A Lochberg Regionális Tánccsoport és Ifjúsági Kulturális Egyesület megalapította a Német Nemzetiségi Ifjúsági Díjat , amely a HANS FAUL Preis nevet viseli. A díjra pályázhat minden 14-35 év közötti fiatal, aki kiemelkedően sokat tett a magyarországi németségért és annak ifjúságáért, legyen az zene, tánc, tudományos munka vagy bármely más kulturális rtevékenység. A pályázatokat szeptember 7-ig várják.

A múlt év nyarán elkezdődött a budajenői Szőlőhegy közművesítése. Mivel Budajenő régészeti lelőhelyekben igen gazdag terület, a beruházást régészeti leletmentésnek kellett megelőznie. A kulturális örökségvédelemről szóló törvény ugyanis előírja, hogy a beruházás egy bizonyos százalékát régészeti feladatellátásra kell kalkulálni, aminek elvileg fedeznie kell a régészeti munkálatok minden költségét. A részletekről Repiszky Tamást, a szentendrei Ferenczy Múzeum régészét kérdeztük.

Június 6-án 60 éves osztálytalálkozót és szintén 60 éves konfirmációs találkozót tartottak az 1949-ben a pátyi általános iskolában végzett egykori diákok. Az 56 fős osztály tagjaiból sajnos már csak igen kevesen tudtak részt venni a nevezetes eseményen. 

A Nyerges-tető a Háromszéki és a Csíki-medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között, Erdélyben. A 895 m magasságban lévő nyereg, hágó az utolsó védhető hely az Ojtozi-szoroson, az ezeréves határon áttörő ellenséges csapatok ellen. Számtalan véres ütközet helyszíne volt a magyarság kétezer éves Kárpát-medencei történelme során, így 1849. augusztus 1-jén is.

A Szent Iván-éj a szerelem, az örök megújulás, a fény, a tűz , a leghosszabb nap és a termékenység ünnepe, amelyet minden évben megünnepel Pilisszentiván. Immáron tizenhat éves a Szent Iván emlékét nevében őrző hazai és Kárpát-medencei települések szövetsége, amely példás együttműködésről tesz tanúbizonyságot. A kezdeményezés szintén erről a településről indult el.

A Budakeszi Szépítő Egyesület a Budakeszi Kultúra Alapítvány támogatásával a budakeszi Gábor Áron u. 59. számmal szemben, a 8/a. számú ház sarkánál az egykori Weichselblöβ területén 124 évvel ezelőtt  készült „Ecce homo” kőszobor, más néven ülő Krisztus restaurálását határozta el.

A hagyomány szerint Perbaldus nevű remetétől, Szent István király gyóntatójától veszi nevét, a ki Szent István királytól visszavonulási engedélyt kapván, a mai Perbál helyén telepedett le. A szent hírében álló remetét számosan keresték fel, s lassanként ott telepedtek le körülötte.

Az ország egyik legkülönösebb múzeuma a barokk templom közelében található. Alapítója, Borus Ferenc talán nem is sejtette, hogy a több mint negyven évvel ezelőtt kezdett hobbija, a világító testek gyűjtése, majdan országos, sőt nemzetközi hírnevet szerez a községnek.

Megfejthetetlenek annak a budakeszi központú hazaszeretetnek a mozgató rugói, ami a Gondelsheimben élő Müller Jánosban közel a nyolcvanhoz is még mindig csillapíthatatlanul munkálkodnak.  Hogy maradhatott örökre égve a hazaszeretet lángja Müller Jánosban, amikor minden ez ellen dolgozott? Ugyan megtanult magyarul, amit a mai napig megtartott, de az anyanyelve német. Még fiatal fiúként, egyéves távollét után nem akarták visszaengedni Magyarországra, aztán amikor végre sikerült, minden tulajdonukat elkobozták és kitelepítették őket onnan. Új hazájában tisztes egzisztenciát teremtett, ma büszke négyszeres nagyapa. De nagyon előreszaladtam, lássuk sorjában mi is történt.