Jezsuiták a Himalájában
Panoráma > Budakeszi
2015-02-10
A nepáli kultúra 24. órájának utolsó perceiből a budakeszi Szabó Gergely villamosmérnök úti beszámolója szerepelt a Budakeszi Széchenyi Baráti Kör idei első estjén. Attól az indíttatástól vezérelve, hogy napi munkáján kívül is tenni szeretne, cserkész-parancsnok múltjából fakadó kapcsolatai révén a nepáli jezsuita misszió segítését választotta.
A magyarországi jezsuiták segítségével jutott el abba a szinte ismeretlen országba, amelynek lakói, a mesevilágból ismert egyszerűség és tisztaság mellett, a számukra teljesen újat jelentő XXI. század eszközeivel élnek együtt. Ez Nepál, az a hindu–buddhista ország, ahol a jezsuiták a legnagyobb alázattal, szeretettel és türelemmel hirdetik az evangéliumot.
Gergő három hónapot töltött Nepálban, részben a fővároshoz, Kathmanduhoz közeli Godavariban, majd Pokharában, Maheshpurban; Jhapaban és Tiplingben. A jezsuiták által működtetett iskolák mindennapjaiba nyert bepillantást. A cserkészetből szerzett tudását is hasznosíthatta, amikor lehetőséget kapott egy-egy tanórán a helyettesítésre. Játék, móka, kacagás volt, ahogyan Gergő visszaemlékezett a gyerekekkel együtt töltött órákra.
Pokhara
Bár Nepálban nagy a szegénység, a jezsuiták által fenntartott iskolákba – amelyek nagyon jó hírűek, és ahová korábban inkább a jobb módúak gyermekei jártak – mára már a szegényebb családok gyermekei is bejuthatnak. A társadalmi különbség azonban - az egyenruhának köszönhetően - nem tapasztalható. A jezsuiták az iskolába felvételt kérő diákok családjait meglátogatják, így személyesen győződnek meg arról, hogyan élnek a családok. Ilyen módon választják ki, kik kerüljenek be az általuk fenntartott iskolákba, kik a leginkább rászorulók. Gergő kiemelte, bár a Godavari iskolát a jezsuták működtetik, a tanári karban azonban békében és egyetértésben dolgoznak együtt jezsuita, hindu, buddhista és civil tanárok is. Útja során ellátogatott más, szintén a jezsuiták által fenntartott iskolákba is. A diákokkal való foglalkozás lehetősége, a diákok közvetlensége, őszintesége, mosolygóssága nagyon nagy hatással volt Gergőre.
Mivel, ott tartózkodása idején volt egy hosszabb iskolai szünet is, így az egyik diák meghívására és segítségével elindultak a magas hegyekben élő családhoz és közben sok–sok élménnyel gazdagodott. Útja során megtapasztalta, hogy az nepáliaknak egészen más fogalmaik vannak a közlekedésről. A helyközi közlekedés spontán módon szerveződik. Így juthatott fel sokadmagával egy rizst szállító teherautó platójára és így utazhatott el az „út végéig”. Az út végét, ebben az esetben, a szó szoros értelemében kell érteni. A teherautó csak addig a településig tudott eljutni, ameddig maga az út tartott. Az úton nem kiépített utakat, hanem sok helyen a földcsuszamlások után csak egy markoló által, hevenyészett módon elkészített „utakat” kell érteni. Mivel mindez 3000 m-es magas hegyek között volt, megtapasztalhatta, hogy a levegő ritkább, s ezért minden fizikai munka nehezebb.
Tipling
Az egyes állomásokon részese lehetett az ott élő családok mindennapjainak, közvetlenül bepillanthatott az életükbe. A lakásokban rendkívül szerény bútorzat és döngölt padló a jellemző. A családi tűzhely a szoba közepén helyezkedett el, eköré telepedett a nagy család, miközben a tűzön elhelyezett hatalmas tálból jóízűen ették a főtt krumplit. A fő táplálékuk a rizs és a burgonya. Ezeket a terményeket tudják nagyon egyszerű szerszámaikkal, állataikkal keskeny, szinte lépcsőszerűen egymás felett kialakított teraszos művelési körülmények között megtermelni, majd tárolni. A vacsora végén azonban a gyerekek hirtelen felugrottak és Gergő legnagyobb meglepetésére elmentek a szomszédba DVD-t nézni. Ez már a XXI. század „áldása/átka”. Nagyon sok fiatalnál már van mobiltelefon, bár funkcióját még nem igazán tudja betölteni a hiányzó infrastruktúra miatt..
A legmagasabban fekvő jezsuita misszióba csak gyalog, a hegyi utakon juthattak el. Átkeltek egy hágón, míg végül elérték a hegy túloldalán fekvő Tipling települését. Sok hegyi falut csak gyalog lehet megközelíteni, bár a tehetősebbek helikoptert bérelhetnek, ha a közeli városba vagy településre szeretnének eljutni. Így megspórolható a 2 – 4,5 órás hegyi út. A jezsuita atyák ebben a hegyi faluban is nagy alázattal és türelemmel végzik munkájukat. Tanítanak, miséznek és más közösségi programokat szerveznek az ott élő emberek számára.
Gergő elbeszéléséből megismerhettük, hogy a nepáli emberek, bár nagyon elmaradott körülmények között élnek, ezer szállal kötődnek a családhoz, a hazához. Életük boldog, mosolygós és harmonikus. Felismerték, hogy a tanulás fontos, így minden család lehetőségeihez mérten igyekszik a gyerekeket iskolába járatni. Az iskola megkezdése előtti időben azonban a falu gyerekei együtt játszanak, a nagyobbak vigyáznak kisebbekre, hiszen a felnőttek egész nap a földeken dolgoznak.
Azokban a diákokban, akik az iskolában tehetségesek, már megfogalmazódik a szándék, hogy valamely nyugati országban próbáljanak szerencsét, de a tapasztalatok szerint, kötődésük miatt, igen nagy százalékban mindenképpen visszatérnek hazájukba.
Tipling
Aki részletesebben szeretne olvasni erről a mesés országról, a nepáli útról és élményekről keresse fel a http://www.gszabonepali.wordpress.com webodalt.
A hallgatóság megtöltötte a Prohászka Gimnázium auláját. Az iskola tornacsarnokának berendezésére összegyűlt adományok egy részét és a budakesziek üdvözletét Szabó Gergő személyesen viszi Nepálba tavasszal.
A Széchenyi Baráti Kör következő estjét február 21-én 18 órakor rendezi a gimnáziumban, melyre minden érdeklődőt szeretettel hív és vár. Dr. Tompa Anna” Globalizáció és egészség” címmel mutatja be új könyvét.
Kosinszky Zsuzsanna
A fotókat nem az előadás képanyagából válogattuk
