Fáber Miklós, a Bencés Diákszövetség elnökének beszéde Nagy Gáspár temetésén
Kultúra > Budakeszi
2005-02-02
Egy korábbi levélben hajóhoz hasonlítottad Pannonhalmát és most, hogy a Bencés Diákszövetség szavait hozom, óhatatlanul jutnak eszembe egy másik a szent hegyhez kötődő költő, Mécs László szavai:
"Ki érti Isten titkos terveit
Miért ríkatja meg kedvenceit?"
Mert a kedvencei vagyunk mindnyájan, Te is, akit elhalmozott ajándékaival, a tehetséggel, kis családod is, akik oly hősiesen álltak melletted a hosszú kereszthordozásban. És mi, a barátaid, akiknek ajándékul adott Téged. És most mégis megríkatsz bennünket. Bár fátyolos a szemünk és elszorul a torkunk, de valamit azért tudunk: azt, hogy Te elérkeztél Betlehembe és meggyőződtél róla, hogy az az utolsó szalmaszál abból a jászolból való.
Hisszük és tudjuk, hogy az az atya, aki bennünket megríkat, az Téged most az ő jutalmazó szeretetével vár és fogad. És még valamit tudunk. Hogy nem veszíthetünk el, hogy a miénk vagy, hogy a miénk maradtál, hogy hálát adhatunk, mert nagyon sok megköszönni valónk van. A mennyei Atyának és Neked magadnak is. Hálát adunk Teérted, hálát adunk, hogy ismerhettünk, szerethettünk. Hálát adunk a kis családodért és a nagyobbért, amit Szent Benedek atyánk háza népének nevezünk. Hálát adunk, hogy közénk vezetett és közöttünk megtartott. Hálát adunk bencés szívedért és hálát adunk életművedért.
Köszönjük bibliás világnézetedet, bibliás szavaidat, kifejezéseidet. Köszönjük keresztény szívedet és hált adunk még egy közösség nevében, amit úgy mondunk, hogy haza és nemzet. Köszönjük az Úristennek , az ő kegyelméből születtél bele és ezt a nemzetet, ezt a hazát szolgáltad minden szavaddal, minden szíveddel, sőt minden ragoddal is.
Tudod, Gazsi, mi nem búcsúzunk, mi köszönünk úgy, mint eddig mindig, amikor találkoztunk: Isten áldjon! Áldjon meg és adjon Neked örök boldogságot!
Elhangzott 2007. január 16-án a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában Nagy Gáspár költő temetésén.
