A SVÁBOK ÉS A SZÉKELYEK MEGPRÓBÁLTATÁSAIRA EMLÉKEZTEK
> Budajenő
2006-08-01
Július 1-2-án a Péter-Pál napi kulturális programokkal színesített Falu-napon méltó módon emlékeztek meg a német ajkú lakosság kitelepítésének és ezzel összefüggésben a székely lakosság betelepítésének 60. évfordulójáról. A búcsúval egybekötött nemzetközi rendezvény Gyergyóditrótól Gaildorfig kapcsolja össze a tágabb térség, Közép-Európa kultúráit.
A programok tartalmi sokszínűsége is ezt támasztotta alá. Többek között Petrás Mária csángó kerámia művész és Horváth Mária budajenői festőművész együttes kiállítása, a Gaildorfi és a Gyergyóditrói fúvósok zenés ébresztője, sváb esküvői felvonulás adta a keretét a megemlékezések központi eseményeinek: a kitelepítés évfordulójára készített kétnyelvű emléktábla, a székelykapu és a német emlékmű avatásának a Fő téren. Budai István polgármester a megemlékezést beharangozó, köszöntő soraiban is hangsúlyozta, hogy az olykor kölcsönös bizalmatlansággal, súrlódásokkal terhelt múlt közös élményei és felelőssége az összetartozást erősítették, az ünnepi megemlékezések is ezt szimbolizálják.
„Az emléktáblán Önök látni fogják azokat a drámai adatokat, amelyek a budajenői kitelepítésre vonatkoznak. Kitelepítettek 818 személyt, ebből 190 nőt, 146 férfit és 482 gyermeket. Engem ez azért döbbentett meg, mert belegondoltam, hogy amikor én 1986-ban Budajenőn telket vásároltam, a település lakossága körülbelül ennyi lehetett. Gyakorlatilag 40 évvel ezelőtt ennek a településnek ugyanennyi sváb származású lakosa volt.” – olvasható a „Budajenői Önkormányzati Hírvivő” külön kiadásában.
Simon István
Foto: Bánkuti Ákos
„A VÉR: A SEMMI. A LÉLEK: A MINDEN”
Ünnepi beszédében a polgármester megemlékezett a kitelepítette svábok elődeiről, akik „a Rákóczi szabadságharc bukása és a török birodalom magyarországi felbomlása után települtek be hazánkba az elnéptelenedett magyar települések felélesztésére, s folyamatosan kivették a részüket a magyarság fennmaradásáért vívott harcokban. Jelentős részük harcolt a magyar szabadságért Kossuth Lajos seregeiben, védték a magyar érdekeket az I. világháború idején. Nem rajtuk múlott a „Trianoni” békét követő, magyarságot igazságtalanul felosztó állapot. Az első világháborút követő közép-európai helyzet, Magyarország többfelé szakítása, a környező államokban kialakult bizonytalanság, felszínre hozta a nemzetiségi kérdéseket, ami a második világháborút követő időszakban még jobban előtérbe került. A nagyhatalmak közreműködésével végrehajtott kitelepítések, a nemzetiségi politikában elkövetett hibák, nem javítottak, hanem rontottak a helyzeten. A budajenői svábokat 1946. április elején az elsők között telepítették ki az amerikaiak által megszállott Németországi övezetekhez tartozó sváb településekre, ami a testvértelepülésükre, Gaildorfba és környékére. A német ajkúak kitelepítése, a „Benesi dekrétum” alapján a szlovákiai magyarok áttelepítése a Trianon után magyar területekre és a magyar származású székelyek ellehetetlenítése szülőföldjükön komoly népmozgást jelentett a soknemzetiségű, valamikor a magyar királysághoz tartozó területeken. Ilyen körülmények között alakultak ki a többnemzetiségű vegyes települések, mint Budajenő.”
A szónok Reményik Sándor erőteljes költeményéből, a Petrovics ítél-ből is idézett, a szerb apától és szlovák anyától származó, Petrovics néven anyakönyvezett és a legmagyarabb költővé vált Petőfi példáját állítva szembe a fajelméletet és idegengyűlöletet hirdető ideológiával: "Az anyja szerb, az apja tót / A roppant vizek ringatták mienkké / Jött a vér ködös partjai felől / S a lélek végtelenjébe veszett / Árbocán magyar zászló lebegett".
Reményik verse 1935-ben annak kapcsán született, hogy román fajkutató specialisták a székelységről vérének vizsgálatával akarták bizonyítani, hogy azok nem magyarok. "Mi az hogy szerb? / Mi az hogy tót? / Mi az hogy faj? / Mi az hogy vér? / Mi vegyül el a fajban és a vérben / Hogy megcsendüljön halhatatlanul / A legmagyarabb magyar költeményben?" A vers születésének időpontja már a heveny rasszizmus kora, a faji szemlélet Európa-szerte hódít, faji törvények sorra van születőben. A költő állásfoglalása példaértékű:"Fent, a legfőbb Semmítőszékben / Ül minden földi bíróság fölött / Ama más néven ismert Petrovics. / Mi legfőbb bíránk minden faji perben: / A vér: a semmi. A Lélek: a Minden."
kohuka
