Lelbach Gyula: Volt egyszer egy Délvidék
Könyvajánló > Budakeszi
2017-04-27
A Budakeszi Széchenyi Baráti Körben mutatta be a szerző magánkiadású kötetét, amely az egykori bácskai úri világnak állít emléket. Lelbach Gyula maga is az egyik leggazdagabb egykori földbirtokoscsalád leszármazottja. Egy teljes fejezetet Mezei Máriának szentel a kötetben.
A régi történetek, anekdoták megismertetnek olyan hajdani úri passziókkal is, mint az agarászat, a hosszú vadászatok vagy a végnélküli kártyacsaták. A téves előítéletek mellett a szerző bepillantást enged az egykori elit értékteremtő munkájába is.
A kötet egy teljes fejezetet szentel unokabátyja, Lelbach János és Mezei Mária szerelmének, budakeszi életüknek a Petőfi Sándor utca 18. alatt. A húsz évvel fiatalabb Lelbach János nyolc éves korában, 1937 táján találkozott Mezei Máriával, s a családi legenda szerint már akkor megérett benne az elhatározás, hogy a színésznő a felesége lesz.
Életük izgalmas és jellemző epizódjait 1980-ban utolsó színpadi fellépése zárja, Vitray Tamás műsorában. Az akkor már komoly légzési nehézségekkel küzdő színészlegenda Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című versét szavalta el megrendítő erővel, hófehér ruhában.
Lelbach Gyula diákkorától kezdve szenvedélyesen gyűjtötte és gyűjti a családjára vonatkozó dokumentumokat, relikviákat, könyveket, kéziratokat, adatokat, történeteket. Délvidéken született gazdag és befolyásos bácskai család szépreményű fiaként. Hároméves volt, amikor 1945-ben családja menekülni kényszerült, attól kezdve osztályrészük volt a számkivetettség, a szegénység, a megvetettség.
Lelbach Gyula, az osztályidegen diák - érdeklődésből, dacból - a gyökereit kezdte kutatni: először a szűk családét, majd a közeli rokonokét, azután a rokonok rokonáét... Lelkes amatőr kutatómunkája egyre bővülő körei végül az egész Délvidékre kiterjedtek.
Eddig két könyvben adta közre gyűjtése eredményeit: a délvidéki magyar családok múltját, életmódját, gazdasági és kulturális szerepét történeti dokumentumok és családi anekdoták alapján elmesélő „Romba dőlt világ” 2008-ban, a híres utazó és vadász Vojnits Oszkár izgalmas életútját bemutató „Világjáró földesúr” pedig 2009-ben jelent meg.
A Bácskai katonacsaládok története című 2011 - ben kiadott új kötetében azokról a dalmát származású családokról írt, amelyek családnevükben is megőrizve kötődésüket az óhazához, évszázadokon keresztül fontos szerepet játszottak Magyarország történetében. Akikről olvashatunk: a Siskovits, Guganovits, Parcsetich, Markovits, Vidákovich, Pilaszánovits, Latinovits, Csernovits, Rudits, Sztrilich, Zákó, Scultéty és Martinovics család kiemelkedő egyéniségei.
A könyvbemutatót követő kérdések során felmerült a Mezei Mária-ház sorsának kérdése is. Bakács Bernadett alpolgármester a hallgatóságot arról tájékoztatta, hogy az önkormányzat tízmillió forintot áldoz első lépésben az épület állagának megóvására. A Mezei Mária hagyatékot, amely a ház berendezése is volt egyben, lefotózták, leltárba vették, és átmenetileg, a felújítás idejére elköltöztették.
Egyben megalakult a Mezei Mária Kulturális Egyesület is a művésznő szellemi és tárgyi hagyatékának gondozására. Az egyíesület tagjai Baginé Kenderesi Andra, Bíró Ildikó, Batács Bernadett, dr. Darkó Jenő, Farkas Gyula, Marosi Zsuzsa, Gajdó Tamás, Józsa Lajos, Lukács László, Pék Lajos, 'Sigmond Bertalan és Tóthné Fajtha Anita. Mezei Mária örököse, Barbara Grut engedélyezte a névhasználatot.
