Nagykovácsi, avagy „a hely, ahol jó nekünk…”
Panoráma > Nagykovácsi
2007-05-09
Van egy kedvenc madarunk, ami (aki?) minden este alkonyatkor felszáll a kertünk legmagasabb fenyőfájának csúcsára, és mindig ugyanazt a „takarodót” fújja el. Amíg énekel, az addig hangos madárkórus furcsamód teljesen elhallgat, mintha ők is gyönyörködnének a másik énekében. Mi is ezt tesszük, nyitott ablaknál hallgatjuk végig a nap végét jelző éneket.
Érdekes módon az ének ideje érzékenyen követi az alkonyat változó időpontját, - így tavasszal a hosszabbodó nappalokkal összhangban mindig egy-két perccel később kezdődik.
Kamaszkorom óta lakom Nagykovácsiban, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy kezdettől fogva észrevettem a madarakat és minden szépséget, amit Nagykovácsi természeti környezete nyújt. Kezdetben ”adottnak” tekintettem, inkább a városba (iskolába) való bejutás meghosszabbodott időtartama, a közlekedési nehézségek és a kertes házzal együtt járó mindennapos ”macera” volt érezhető számomra, amelyek inkább nehezebbé, mint élvezhetővé tették az itteni életem. Még konyhakert is volt az udvarunkban, amit végképp nem értettem, hiszen – gondoltam – a zöldségesnél minden nálunk „termelt” növény összehasonlíthatatlanul kevesebb erőfeszítés árán megszerezhető. Nem is beszélve a rám kirótt kertgondozási feladatokról….
Gyermekeink születése után azonban alapvetően változott a lakókörnyezettel szembeni elvárásunk. Jólesően fedeztem fel a mindig rendelkezésre álló jó levegőt, nem értettem néhány városi kismama-barátnőmet, amikor arról számoltak be, hogy a nap azon szakára igazítják a babasétáltatást, amikor a legkevésbé érezhető a levegőszennyezés, sőt, az sem mindegy, mikor nyitnak egyáltalán ablakot a lakásban. Ezt a problémát a nagykovácsiak nem ismerik… .
Itt fokozottan érezhetőek az évszakváltásokkal járó előnyök és hátrányok. Tény, hogy télen sokkal jobban „meg kell küzdeni” az elemekkel, mint a városban, de a tavaszi-nyári időszakban korlátlanul élvezheti az elszánt falulakó a természet ajándékait. Erre mondják a vendégségbe érkező ismerősök, hogy „más ilyen helyre jár nyaralni!” Mostanában például nem tudunk betelni az erdő alját borító szabályos „virágszőnyeggel”.
Kisgyerekes anyuka-szemmel nézve a falu és környezete tele van felfedezésre váró kirándulóhellyel, itt bármikor várt –vagy éppen váratlan kalandok történhetnek akár a kertben is. Például bármikor előfordulhat, hogy a nyitott teraszajtón besétál egy méretes béka a nappaliba, nyári éjszakán a nyitott ablakon át hatalmas szöcske „landol ” az alvó takaróján, avagy kemény-hideg téli estéken vaddisznó-röfögés veri fel a környék csendjét az erdő felől.
És idén először, bizony, teljesen önszántunkból telepítettünk egy kis konyhakertet a házunk udvarán…
Nem írnék most azokról a helyi problémákról, infrastrukturális hiányosságokról, amelyekkel kapcsolatosan kétségtelenül fejlődnie kell a falunak, de a természeti környezet adottságai arra kötelezik a falu vezetését és minden itt lakót, hogy annak különlegessége és tökéletessége minta legyen számunkra az épített környezet kialakítása és fenntartása során is.
dr. Sárhegyi Ágnes
foto: Köves Szilvia
