Kallódó értékeink
Építészet
2006-02-01
Kevés építészeti emlék maradt ránk és a maradék is majdnem romokban hever. Pátyon az Iskola utca az egyetlen falurész, ahol megtalálható és még lakható állapotban áll a falu legöregebb háza. Ebben az utcában ugyan vannak még hasonló matuzsálemek, de a 10-es szám alattit illetik a „legkorábban épült” jelzővel.
A falu egyetlen „tájháza” az írott dokumentumok szerint1850-ben épült. Jellege: faoszlopos parasztház. Öt tulajdonosa volt, de hogy ki építette, annak nincs nyoma. Annyit sikerült megtudni, hogy 1880-ban a Bikk-család birtokolta, talán ők vagy a nagyszülők az építők. Az statikailag stabil épület alapja, falazata vert falból (sárgaföld, polyva vizes, terméskődarabokkal kevert masszája) készült. Az igen erős építmény már több generációt kiszolgált. A falak vastagsága 80 cm. A sátortető gerendái és cseréptartó lécei fenyőből és akácból készültek. A födém nádpadló, mely szintén sárgaföld és polyva keverékéből áll. A tető héjazata markant agyagcserép lehetett, melyet később palára cseréltek. Jelenleg is ez a 40-50 éves pala fedi be a tetőt, melynek külső felületén vastag moharéteg tapadt meg. Az épület faszerkezete az építéskori eredeti. Az ajtók, ablakok korábban kialakított helye megmaradt, ám a régi, tokos ajtókat, zsalugáteres ablakokat kicserélték. Az utcafrontra két ablak nyílott, melyet meghagytak. A lakóház egykori alapterülete is maradt, csupán az udvarra néző hosszanti frontra – a folyosóra merőlegesen – építettek egy szobát.
Sajnos ezzel a toldással az épület elveszítette parasztház jellegét.
A község régi központjában álló épület belső tereinek elrendezése, egykori berendezései jómódra utalnak. A házban a konyha és a szobák padlója döngölt föld. A jó minőségű és szilárdságú padlót úgy érték el, hogy a sárgaföldet vízben áztatták, pépessé gyúrták, majd ledöngölték, száradás után lemeszelték. Ezt a műveletet többször megismételték, és évente frissítették a tereket. Így kaptak nagyon erős járófelületeket, melyek zaj- és hőszigetelő értékei megfelelnek a napjainkban alkalmazott fa- vagy parafa padlózatokénak. A vert fal szintén igen jó szigetelő, mindig az évszaknak megfelelően alakítja ki az optimális klímát. Nyáron kellemes hűvös, télen meleg és szerkezetének köszönhetően jól átszellőzik, a falak nem penészesednek.
A főzést a konyhában a szabadtűzhely, a fűtést a szobákban a csikókályha adta.
Az épületre két kéményt emeltek, melyek ma is használatban vannak. A konyhában a nyitott kémény mellett kapott helyet az úgynevezett téka, azaz a fűszertartó.
A szabadtűzhely felett a fazekas polc helyezkedett el, melyből mára sajnos nem maradt semmi. A fazekas polcon agyagedényeket, tálakat, fazekakat, korsókat tároltak.
A ház első asszonya valószínűleg jártas volt a gasztronómiában, mivel igen nagy fűszeres polca volt. Faluhelyen abban az időben a só, bors, paprika mellett nem használtak más ételízesítőket. Akinek már tékája volt, az változatosabban is főzött, mivel rendelkezésére álltak más jellegű „ízek” is.
A ház külső falait régen lemeszelték, jelenleg az utcai részen kőporozott, a többi oldala meszelt. Az utcafronti oromzaton jól látszik a két kör alakú szellőzőnyílás. Valószínűleg mindkét házvégen volt, mely a padlástér klímáját szabályozta: átszellőzött a tető faszerkezete, s az ott tárolt élelem, takarmány sem dohosodott meg.
A XIX. korszerű és jól beépített anyagainak köszönhetően a ház szavatossági ideje is még tart, de ki tudja meddig! Sajnos az épület nem védett, nem is műemlék jellegű és nem is műemlék. Tulajdonosaik külső segítség nélkül eredeti formájában felújítani nem tudják. Sürgető tehát az összefogás lépéseket tenni a védelem érdekében, enyészetnek indult értékeinket felmérni, nyilvántartani és megmenteni a következő generációnak őseink építészeti értékeit, életük még fellelhető emlékeit.
(Segítőim az adatgyűjtésben: Szrapkó Gyuláné Margit néni, Száki Sándorné, és Fehérvári Károly)
(há)
Fotó: Bánkuti Ákos
