Az élet vendége – Csoma-legendárium
Kultúra > Budajenő
2007-06-01
Beszélgetés Szemző Tibor zeneszerző-filmrendezővel
- Az életrajzi adatokból tudható, hogy Budapesten születtél 1955-ben, zeneszerzőként, előadóként több együttessel („180-as Csoport” majd „Gordiusi Èomó”) értél el sikereket, 13 önálló albumod jelent meg, filmeket készítesz. Ezen adatok tényszerűségén túl érdekes lehet azzal a kérdéssel kezdeni beszélgetésünket, hogyan találtál rá Budajenőre? .jpg)
- A nyolcvanas évek végén addigi életem egyfajta végponthoz jutott – ha tömören akarom megfogalmazni – életmódváltási kényszer volt, hogy úgy döntöttünk feleségemmel, vidékre költözünk, otthagyva Bródy Sándor utcai kis lakásunkat. Először a fővárostól távolabb az Õrségben, majd Baranyában kerestünk alkalmas, megfelelő helyet. Közben egy szerencsés véletlennek köszönhetően, egy baráti összejövetel alkalmával találkoztam az akkor még szinte érintetlen, csendes faluval. Ekkor döntöttünk úgy, hogy fölösleges távolabb keresni új életteret, a főváros határától 15 km távolságra létezik egy kis sziget, gyönyörű adottságokkal, épp az, amit kerestünk. Ezzel a döntéssel egyúttal életem egy meghatározó szakasza zárult le.
- Életed, művészi, alkotói pályád új szakaszának talán legizgalmasabb fejezete „Az élet vendége – Csoma-legendárium”, Csoma életének, belső útjának képi, hangi, filmes feldolgozása. Hogyan találtál rá a témára, Kőrösi Csoma Sándor titkokkal teli életére?
| "Amikor a kereskedők karavánja a városba ért, nagy csattogós zeneszó hallott akkor mindenfelől az utcákból… És akkor Csoma Sándor bement a kalmárokkal az udvarba, beállt a karikába, így táncoltak együtt másnap hajnalig. A menyegző azután is még tíz napig tartott tovább… de a legerősebb táncos az összes jelen való között nem a hetvenkedő kalmár volt ám, hanem maga Csoma Sándor. Õ maradt egyedül talpon tíz nap után…. Aki bírja a kalmárok lakodalmát, mehet egyenest Himalája országba! Mint Csoma Sándor ment, ahogy abbahagyta a táncot, mindjárt…” részlet az I. legenda, „A legerősebb táncos“ szövegéből |
- A kilencvenes évek közepén egy Japánban élő magyar barátommal folytatott tokyoi beszélgetéseink vezettek el a „Kőrösi-rejtély” megértése belső igényének kiteljesedéséhez. Ehhez – sorsszerűen – társult egy konkrét mozzanat : 1999-ben a Delhi Magyar Intézet rendezett kiállítást egyrészt grafikus kottáimat, másrészt a Japánhoz kapcsolódó élményeimet feldolgozó filmemet („A Túlpart”) bemutatva. Az Intézet igazgatója említette, hogy egy orientalistákból álló csoport utazik Kína és India határán fekvő kolostorba, ahol Kőrösi Csoma Sándor életének és kutatásainak legfontosabb éveit töltötte, elkészítve a Tibeti-Angol szótárát. Hozzájuk csatlakozva jutottam el Kanamba.
- Mi izgatott Kőrösi Csoma Sándor életében, személyiségében, sorsában? Mit szerettél volna „Az élet vendége” c. filmben érzékeltetni?
- Tényszerűen, adatszerűen sok minden tudható erről a ritka adottságokkal megáldott tudósról, zarándokról. Mai ember számára - főleg a mostani civilizált keretek, technikai feltételek, lehetőségek mellett – hihetetlen, felfoghatatlan az a szellemi és fizikai teljesítmény, amit véghez vitt. Erre csak egy nagyon erős belső késztetéssel rendelkező ember képes. Egész életében készült az útra, azzal az elsődleges céllal, hogy felkutassa a magyar nép vélt őshazáját Belső-Ázsiában. Nyolc éves vándorlás után jutott el a kanami buddhista kolostorba, addigra megtanult közel két tucat nyelvet. Végigolvasta, magyarázatokkal látta el a tibeti buddhista „Biblia” 325 kötetének 105 ezer lapját. Munkásságának érdemeit, jelentőségét mutatja, hogy ő a tibetológia megalapítója. Elsősorban az a belső fejlődés foglalkoztatott, ami a „tudós” ember elhivatottságán túli a személyiségre ható vagy visszaható impulzusokat érinti. Milyen ember lehet, aki egy „kozmikus hívás“-nak, „belső hang“-nak engedelmeskedve, megszállottan vállalja küldetését? A kanami kolostor tetején jöttem rá - és ezzel közelebb kerültem a Csoma-rejtély megértéséhez – mit is élhetett át több mint 150 évvel ezelőtt. Szavakkal nehéz érzékeltetni a végtelenség, fenségesség, nagyság összetettségét. Ez a szellemi, fizikai teljesítmény teljes alázatot kívánt tőle. A film hat hétig tartó forgatásával összesen több mint hároméves munkáival számomra is lezárult egy fejezet, összefoglaló dolgozatként is értelmezhető az Élet vendége.
| „Csoma Sándor aztán egy nap ott állt végre magában a Himalájahegy tetején. Nézelődött, forgolódott, látszott onnan az egész világ. Azért ment föl oda, hogy meglássa a magyarok maradékát. De hogy éppen arra járt, eszébe jutott hirtelen az angol király. Egyszer, még nagyon régen, arra kérte őt az angol király, hogy ha a Himalájahegyre felér, kis időt szánjon rá, és olvassa ki a tibetiek könyvtárát. Senkit az egész földkerekségen nem talált, aki képes lenne rá. Magyarázta akkor Csoma Sándornak a király, Csoma pedig szavát adta, hogy sort kerít rá. Bement hát a szerzetesek egyik kolostorába, s megkérte őket, hogy nyissák ki a könyvtárt. Amikor kinyitották, Csoma Sándor bement, s egy ültő helyében elolvasott tízezer tibeti könyvet. Azután fölállt, s igen erősen elgondolkodott. A tibeti könyvek azt állították, hogy a látás számára nincs más, csak amit mutat neki a világ. Az pedig mind káprázat, valótlanság, mert örökös benne a változás. Mire megismerné az ember, már teljesen más. Csoma ezután sokat tűnődött azon, hogy miért érdekli ez az angol királyt. És egy kicsit aggódott is, vajon megérti-e egészen a tibetiek gondolatát. Visszaült hát a könyvekhez, és csinált a királynak egy jó nagy tibeti-angol szótárt. Hadd forgassa ő maga a könyveket, míg csak fel nem fogja, milyen tünékeny a valóság.” részlet a VII. legenda, a „Csoma szavát adja“ szövegéből |
- Milyen fogadtatásra talált a film Kőrösi Csoma szűkebb hazájában Székelyföldön?
- Az élmény friss, most, május 15-én Csíkszeredán volt a film székelyföldi bemutatója, magam is jelen voltam. Megható volt tapasztalni, hogyan fogadták:
| Háromszéken máig úgy tudják, ha Tibetországból Csoma Sándor hazatér, ő lett volna egész Székelyföldön a király. Sokáig várták. Vannak, akik most is várják. részlet a X. legenda „Vannak, akik ma is várják“ szövegéből |
Simon István
Népmesei motívumok felhasználásával a „legendák“ szövegét írta: Sári László, mesemondó: Törőcsik Mari
| Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) 1819-ben indult el Ázsiába felkutatni a magyarok őseit, nyomait, emlékeit. A szegény székely nemesi családból származó Csoma egész életében erre az útra készült. Nagyenyeden klasszika-filológiát tanult. Azért sajátított el szép számmal modern nyelveket, hogy a történelmi forrásokat tanulmányozhassa. Ezért tanulta meg később a török, az arab, a perzsa nyelvet, ezért iratkozott be a Göttingeni Egyetemre, ahol jeles korabeli Kelet-kutatók voltak a tanárai. Amikor útnak indult, tizenhárom élő és holt nyelvet ismert. Később a távol-keleti nyelvekkel együtt ez a szám húszra emelkedett. Az Erdély-Bukarest-Szófia- Philippopolisz (Plovdiv)-Enosz-Alexandria- Ciprus-Aleppo-Bagdad-Teherán-Buhara- Kabul-Leh útvonalon gyalogszerrel évek múltán érkezett meg Indiába. 1827 és 1830 között egy tibeti buddhista kolostorban (Kanam) végigolvasta, kivonatolta és a nyugati világ számára magyarázatokkal látta el a tibeti nyelvű buddhista "Biblia" 325 kötetének 105 ezer lapját, elkészítette a tibeti-angol szótárt és a tibeti grammatikát. Õ alapította meg a tibetológia tudományát. Miután tibeti kutatásaival végzett, nem utazott tovább eredeti úti célja felé. Kalkuttában maradt, s a szanszkrit, a bengáli, a hindi és a maharatta nyelvű irodalmat tanulmányozta. |
