A családias gimnázium
Közélet
2005-05-01
Beszélgetés Dr. Dömötörné Papp Hargitával, a Nagy Sándor József Gimnázium igazgatónőjével
Negyven éves a Nagy Sándor József Gimnázium. Milyen különbségeket lát az iskola akkori és mostani helyzetében?
Mivel 1986-tól dolgozom itt, ezért a gimnázium első húsz évének történéseit csak a dokumentumokból ismerem. Az első húsz évben többször szóba került az iskola átszervezése, megszüntetése, újraindítása, elég mozgalmas időszakról van szó. A második húsz évben már csak profilmódosítások történtek. A gimnázium 1964-ben létesült, az általános iskolával közös fenntartásban. Sporttagozattal bővült 1976-ban, 1979-ben diákotthonnal egészült ki, mely néhány év múlva kollégiumi rangra emelkedett. Az 1991-es profilmódosításnak voltam aktív részese. A testnevelés tagozat helyett, az elsők között az országban, számítástechnika-tagozat indult. A párhuzamos osztályban emelt óraszámban a nyelvoktatás és általános gimnáziumi képzés folyt. 2004-ben pedig „nulladik” évfolyamot indítottunk, ahol német vagy angol nyelvet tanulnak a diákok, heti 12 órában. Az informatika és a nyelvek a gimnázium specialitása. Ezen a téren az eredményeink elvitathatatlanok.
Milyen eredményeket, egykori tanulókat tudna kiemelni az iskola történetéből?
Nem emelnék ki személy szerint diákokat, de a sporttagozatos korszakban később olimpiai, világbajnoki helyezést elért tanulók jártak iskolánkba. Amióta az informatika került az érdeklődés középpontjába, azóta sok végzett diák a műszaki pályán találja meg a helyét. Országos tanulmányi versenyeken helyezett gyerekeink vannak. Az egyetemek, főiskolák elvégzése után országos intézmények rendszergazdái, vezető szakemberei.
Az ünnepséget megnyitó beszédében is említette, családias gimnáziumnak tartja a Nagy Sándort. Kiknek lehet elsősorban vonzó ez az iskola?
A diákok egy része Budakesziről, a környező településekről, illetve a két szomszédos budapesti kerületből érkeznek iskolánkba. Azoknak a tanulóknak vonzó iskolánk, akik szeretnek és hajlandók tanulni, akik képesek eleget tenni az iskola által felállított, reális követelményrendszernek.
Merrefelé tanulnak tovább az itt végzettek?
Ez teljesen szerteágazó. Természetesen az informatika tagozaton végzettek közül sokan választják a műszaki pályát, műszaki egyetemet, műszaki főiskolákat. A természettudományok, a nyelvek iránt érdeklődők gyakran a tanári pályára mennek. Pillanatnyilag a huszonöt fős tantestületben négy volt diákunk tanárként dolgozik. Ez is jelzi, hogy jó hangulatú, jó szellemiségű az iskola, ahová szívesen jönnek vissza a volt diákok.
Ön személyesen mivel elégedett a gimnáziummal kapcsolatban, és min változtatna?
Mindig kell, hogy az emberben legyen egy kis egészséges elégedetlenség. Szeretném, ha az innen kikerülő gyerekek minél okosabbak lennének, és minél több jó képességű tanuló ezt az iskolát választaná, és nem utaznának be Budapestre. Ez a célkitűzésünk megvalósulni látszik, mert a csökkenő gyereklétszám ellenére, van olyan tagozatunk, ahol hatszoros a túljelentkezés. Emellett szeretném az iskolát szebbé varázsolni. A gyerekek és a kollégák is akkor érzik jól magukat, ha esztétikus környezetben dolgozhatnak. Ez pénzfüggő, minden lehetőséget igyekszünk megragadni ennek érdekében, hogy korszerűbbé, szebbé tegyük környezetünket. Szívesen fogadjuk, és ez úton is köszönjük az 1%-os adófelajánlásokat is, amelyekből a negyvenedik jubileumra rendbe tudtuk tenni az udvart. Külön köszönöm a sportudvar felújítására nyújtott szülői támogatásokat.
Milyen visszajelzéseik vannak arról, mennyire kedvelik a gimnáziumot az ide járó diákok?
Nem egyszer előfordul, hogy miután valaki elment egy pesti iskolába, visszajön, mert nem érzi ott jól magát. Az évente megrendezett öregdiák találkozókon megjelentek egyre növekvő száma jelzi azt, hogy nem múlt el nyomtalanul az iskolánkban eltöltött négy év. Ez úton is köszönöm két diákunk nagypapájának, Lévai Zoltánnak és Molnár Ferencnek a gimnázium fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából ajándékozott értékes festményeket.
Négy évtized, 61 osztály, 1338 tanuló
2005. április 2-án, szombat délután tartotta negyven éves jubileumi ünnepségét a Művelődési Házban a Nagy Sándor József Gimnázium. A születésnapi műsorban nagyrészt a gimnázium egykori diákjai szerepeltek.
Az ünnepséget Dr. Dömötörné Papp Hargita igazgató nyitotta meg, aki beszédében elmondta, hogy az utóbbi időben három-hatszoros a túljelentkezés a gimnáziumban, ahol tavaly ősztől intenzív nyelvi képzést is indítottak. Testvérkapcsolatot ápolnak egy erdélyi és egy osztrák gimnáziummal. Végzett diákjaik között informatikus, orvos, amatőr és profi színész is megtalálható. A rövid kitekintés után az előadók léptek a színpadra, Vári Miklós volt diák humoros műsorvezetésével.
Elsőnek a gimnázium kórusát vezényelte Baráz József tanár úr. Az Ad Libitum (magyarul: Ahogy tetszik) gitárzenekar különböző korok darabjait játszotta a francia sanzontól a Shadows együttes egy számáig. Mózes Zoltán, volt diák a Mezei Mária Művészeti Iskola tagjaként „A vihar kapujában” című darabból adta elő Tazsumaru monológját, igazán szuggesztíven és nagy átéléssel. Szuhányszky Debora Debussyt játszott zongorán, majd Szigeti Eszter Lehár Ferenc Pacsirta című nagyoperettjéből a Pacsirta-áriát énekelte. Hangulatos citerazenét hallhattunk a perbáli Prücsök együttestől, majd Csiha Balázs, tavaly érettségizett diák Küküllő-menti szegényest és pontozót mutatott be. Juhász Róbert, az 1998-as év diákigazgatója néhány róla szóló, szórakoztató archív videófelvétel után csellón játszott. Minden fellépő gimnáziumi éveit archív videofelvételek idézték. Széles Tamás, 1991-ben érettségizett, majd a Színművészeti Főiskolán végzett egykori diák Heltai Jenő: Szabadság című versét adta elő. Majd újra Szigeti Eszter következett Máté Péter „Ez itt az én hazám” című dalával. A műsort a Stella koncertkórus zárta, majd állófogadáson, kötetlen beszélgetésen vehettek részt az egykori diákok, egykori tanáraik, és a gimnázium vendégei.
A jubileum alkalmából szép kiállítású évkönyvet is megjelentettek, melyben az összes fontosabb mérföldkő és adat megtalálható.
Gábriel Győző
