Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


1956-ban győztek a magyarok

Közélet > Budakeszi

2021-10-26


Pakhtibor.jpgOktóber 23-án a 97 éves Pákh Tibor, az igazság melletti kiállásban soha meg nem alkuvó, de felnőtt éveinek nagyrészét diktatúrában élő, jogász végzettségű, de jogászként érvényesülni soha nem engedett legendás ellenálló hős volt a Jobb Kor Polgári Kör megemlékezésének szónoka Budakeszin az országzászló melletti ’56-os emlékkőnél.



Pákh Tibor ünnepi beszédében hangsúlyozta: nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy az ’56-os szabadságharcunk elbukott, ezért csak gyászolni lehet, ünnepelni nem. 1956 szabadságharca ugyanis győzelem volt. 1956. október 23.-án a magyar fiatalok legyőzték a szovjet birodalmat és annak a 12 napnak a tettei ezt a hírünket röptették szét a világban.

Pákh Tibor október 23-án ott volt a Bem-szobornál, amikor a Magyar Írók Szövetségéből Veres Péter felolvasta szervezetük hét pontos követelését, amely a hallgatóság nemtetszését váltotta ki, amikor hallották, hogy ezek a követelések a szocializmus eszméjén és a lenini elveken alapulnak. Ekkor hangzott el először, hogy „Ruszkik, haza!”

Bár ő október 25-én a Kossuth téri sortűzben megsebesült és kórházba került, felhívta a figyelmet arra, hogy október 30-án a moszkvai birodalom vezetősége kiadott egy közleményt, amelyben elismerte, hogy a szovjet csapatok kivonását a magyarok kikövetelték, s megígérték csapataik kivonását, sőt ezen túlmenően az összes csatlós államnak ígéretet tettek, hogy jóvátételt fizetnek nekik mindazokért a veszteségekért, amiket az országukban elkövettek. Mi ez, ha nem győzelem a javából! Az akkori fiatalok szemének a fénye ragyogjon a mai fiatalok és a felnőttek szemében és ne engedje a Jóisten, hogy Magyarország a szomorú szeműek országa legyen – zárta beszédét Pákh Tibor.

Koós Hutás Katalin

Pakhtibor.jpg

Dalotti Tibor, Pákh Tibor és Kiss Iván

Pákh Tibor 1924. augusztus 11-én Komáromban született, középosztálybeli családban. Édesapja ügyvéd és mezőgazdász, illetve a Független Kisgazdapárt megyei elnöke, többször képviselőjelöltje volt, édesanyja zongoraművész. Egyetemi tanulmányait 1944-ben katonai szoégálat miatt meg kellett szakítania. A IV. nyíregyházi huszárezredbe vonult be. 1945-ben Ausztriában szovjet fogságba esett, a Szovjetunióba hurcolták, ahol három évet töltött kényszermunkatáborokban, és csak 1948 őszén térhetett vissza Magyarországra. Itthon kuláknak nyilvánították. 1949-ben jogi doktori oklevelet szerzett, nemzetközi jogi pályára készült, de csak műszaki fordítóként tudott elhelyezkedni (orosz, angol és francia nyelvből fordított). 1950-től a Csepel Autógyár könyvtárában volt fordító. 1954-ben megnősült.

1956. október 25-én a Kossuth téri sortűzben megsebesült, november közepéig kórházban ápolták. 1957-ben munkahelyén megtagadta annak a népi követelésnek álcázott, a kádári kormány kezdeményezte nyilatkozatnak az aláírását, hogy az ENSZ vegye le napirendjéről a magyar kérdés tárgyalását. Miután elbocsátották, az Erőmű Tervező Vállalatnál, majd a Műszaki Fordító Irodában tudott elhelyezkedni, szintén fordítóként. 1960-ban ellenforradalmi tevékenység vádjával – politikai tanulmányok írásáért – letartóztatták. Bár az ügyész kötelet kért rá, végül 15 évet kapott, amiből 11 évet le is ült. A börtönben 1966-tól több alkalommal éhségsztrájkot folytatott, részint, hogy ügyét polgári bíróság tárgyalja újra, részint tiltakozásul az elítélteket sújtó jogsérelmek ellen. A börtönkórházban elektro- és inzulinsokkal, továbbá gyógyszeres kezeléssel próbálták elérni, hogy a sztrájkot abbahagyja.

1971-ben polgári elmegyógyintézetben elmebeteggé nyilvánították, szabadlábra, de ugyanakkor rendőri felügyelet alá helyezték. Munkavállalását mindvégig akadályozták, megbízásos fordításokból élt. A nyolcvanas években rendszeresen részt vett ellenzéki megmozdulásokon, és hirdette meggyőződését – emiatt többször letartóztatták. Nyilvánosan követelte Mindszenty József hercegprímás rehabilitációját, a szovjet csapatok távozását az országból, és mindvégig küzdött a jogtalanságok ellen. 1980 tavaszán a lengyel polgárjogi aktivistákhoz csatlakozva éhségsztrájkolt a Podkowa Lesna-i templomban.

1981 októberében útlevele jogtalan elkobzása ellen tiltakozott éhségsztrájkkal; ekkor beszállították az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetbe. A kórházban kényszergyógykezelésben részesítették. Számos magyar értelmiségi és több nemzetközi szervezet tiltakozott Pákh Tibor embertelen és életveszélyes „kezelése” ellen, így végül kiengedték az elmegyógyintézetből. A Kádár-rendszerben az ellenzék legendás alakja volt, bár egyik tömörüléshez sem csatlakozott.

1993-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság kezdeményezésére a Magyar Pszichiátriai Intézet által létrehozott ad hoc bizottság rehabilitálta: hivatalosan is megállapították, hogy nem elmebeteg. 1992-ben New York állam Nassau megyei jogászkamarája tiszteletbeli taggá választotta, 1994-ben Podkowa Lesna városának díszpolgára lett. 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Felesége, Edit 2014-ben elhunyt.


Vissza