Összefogás a legkeletibb magyar vasúti őrház megmentéséért

Panoráma > Budakeszi

2008-05-17

Május 11-én óriási érdeklődéssel kísérve ünnepélyesen felavatták a Budakeszi Kultúra Alapítvány kivitelezésében budakesziek kezdeményezésére, a gyimesbükki önkormányzattal, Deáky András volt iskolaigazgatóval és Bilibók Ágoston nyugdíjas vasúti tiszttel összefogásban felújított, mára szimbólummá nemesült gyimesbükki vasúti őrházat. A Bákó megyei rendőr-főkapitányság becslése szerint 200 autóbusszal és 2500 autóval érkeztek az ünnepelni vágyók a helyszínre, de sokan a hatalmas tömeg miatt el sem tudtak jutni az őrházhoz.


A történelmi Magyarország egykori határán, Budapesttől közel 800 kilométerre, a gyimesi szorosban, a XVII. században épült Rákóczi-vár lábánál áll egy vasúti őrház, a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrháza. A Tatros folyó és a vasút közvetlenül az őrház mellett hagyja el Erdélyt, és lép át Moldvába. Az épület vasúttörténeti emlék, 111 éve, 1897-ben épült és a XX. század vérzivataros történelmének egy valóságos darabja. A helyet történelmi hangulata és jelentősége miatt évről évre turisták ezrei keresik fel, még a bokrokon is nemzeti színű szalagokat lenget a szél.

Az őrház története

Ez a vasúti őrház a magyar és a román állam között kötött korábbi szerződés alapján az 1896-97-ben elkészült Csíkszereda – Gyimesbükk – Palánka – Kománfalva vasútvonal részeként épült, néhány méterre az egykori román-magyar határtól.  1920 után a román vasút, a CFR használta, 1940-től ismét a MÁV, illetve a Magyar Honvédség. Ekkor az épület pincéjében és mellette lőrésekkel ellátott bunkert alakítottak ki.
    1944-ben súlyos harcok voltak a környéken. A szovjet hadsereg az átállt román haderő közreműködésével 1944. szeptember 23-án két helyen is átlépte a trianoni magyar határt (Csanádpalota, Battonya). A magyar 2. hadsereg rövid, elkeseredett csatákban (Arad, Torda) vereséget szenvedett. Ugyanekkor azonban a Csíki-havasokban, a Gyimesi-szorosban és a környékén még tartotta magát és védte az ősi határt a 32. hegyi határvadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport a 24 éves főhadnagy, Sebő Ödön parancsnoksága alatt. Olyan sikeresen harcoltak, hogy a szovjet parancsnokság nagy erőket sejtett Gyimesbükk környékén, ezért dél felől, kerülővel folytatta támadását. Így nyomulhattak Temesvár környékére, elérvén szeptember 23-án Battonyát. Szeptember végén, miután az ellenséges erők már messze a hátukban jártak, Sebő Ödönék harcolva törtek ki a bekerítésből, és vonultak északra Nyíregyháza irányában. Feladatuk utóvédként az volt, hogy lassítsák az előnyomuló ellenség mozgását és biztosítsák a főerők zavartalan visszavonulását. Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyve a Gyimesi-szorosban 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között lezajlott hősies védekezés harcainak, majd a bekerítésből való bravúros kitörésnek állít emléket. A kötetet a Budakeszi Kultúra Alapítvány a felújított őrház 2008. Pünkösd vasárnapi átadására újra megjelentette.
    Az őrházat a háború után a CFR használta 2000-ig. Sorsa megpecsételődni látszott, amikor néhány évvel ezelőtt a román vasút eladta egy román embernek, aki az építőanyagért elbontotta volna. Egy helyi tanár, Deáky András azonban az épületet megvásárolta, a tetőzetét kijavíttatta és a gyimesbükki önkormányzatnak adományozta.  

A felújítás

2007-ben kapcsolódott be az őrház sorsába az a budakeszi baráti társaság, amely végül a felújítás motorja lett. Bánkuti Ákos, Herein Gyula, Herein István, Mayer Gábor és Szász Károly 2007 pünkösdjén egy jelentős összegű adománnyal kezdeményezték az őrház eredeti magyar vasúti szabványoknak megfelelő felújítását, környezetének rendezését, hogy alkalmassá váljék egy vasút- és helytörténeti kiállítás bemutatására.
Az ősz során azonban kiderült, hogy a felajánlott összeg és a helyi erő kevés a munka megkezdésére. A budakeszi baráti társaság ekkor döntött úgy, hogy vállalja a további pénzügyi források felkutatását és a felújítás levezénylését. Közülük ketten is a Budakeszi Kultúra Alapítvány kuratóriumi tagjai, így javaslatukra az alapítvány úgy döntött, hogy felkarolja az adományok gyűjtését. 2007 őszén a segítőkész írott és elektronikus sajtó (Indóház magazin, Lánchíd Rádió, Duna TV, Budakeszi Iránytű) segítségével elindult az egyre szélesebb összefogás. 2008. február elején Bánkuti Ákos és Herein Gyula az alapítvány nevében megállapodást kötött a gyimesbükki önkormányzattal és kivitelezési szerződést írt alá a bekért árajánlatok és referenciák alapján kiválasztott  csíkszeredai kivitelezővel, a Harbau Kft-vel. A felújítás a gyimesbükki önkormányzattal együttműködésben, valamint Deáky András és Bilibók Ágoston helyi lakosok segítségével és felügyelete mellett megkezdődött. A gyimesbükki önkormányzat egy ellenszavazattal megszavazta az épület felújításának engedélyezését, és vállalta a költségek egyharmadát.
    A vasúttól és az önkormányzattól időközben megkapott újabb engedélyek alapján és az adományoknak köszönhetően aztán nem csak az épület, hanem a környezetének a rendezése is megkezdődött: stílszerű kerítés, pihenő padok, asztalok, illemhely és egy vasúti aluljáró épült a Rákóczi vár biztonságos megközelítésére.  
    A szervezők köszönik azt a széleskörű, határoktól független összefogást, ami ennek a kicsiny darab magyar történelemnek a megmentésében eddig is megmutatkozott, és köszönetet mondanak a 111 éves vasúttörténeti emlék megmentéséért felelősséget érző közel százötven, kizárólag magánszemélyeket és vállalkozásokat jelentő adományozónak. Az őrháznál egy tábla őrzi a nagylelkű támogatók nevét.

Az aznapi program

A gyimesbükki önkormányzat, a szervezők és a Budakeszi Kultúra Alapítvány 2008. május 11-én, Pünkösd vasárnapján az őrházat és környékét e dátumig elkészült állapotában ünnepélyesen felavatták.
-   12 órakor Gyimesbükk kontumáci kápolnájában közös szentmisét mondott a gyimesbükki plébános és Böjte Csaba atya, aki ugyanezen a napon nyitotta meg Gyimesbükkön legújabb gyermekmentő házát.
-   13 órakor a résztvevők az őrházhoz vonultak, ahol rövid avató beszédeket követően felszentelték az épületet.
-   13.30 Az átadásra az Indóház vasúti magazin és a Kárpát-Európa Utazási Iroda különvonatot indított Budapestről, melyet az ipartörténeti értékként számon tartott 017-es Nohab-mozdony vontatott azon a vasúti pályán, ahol magyar mozdony legalább hatvannégy éve nem járt. Az átadási ünnepség záróakkordjaként a mozdony a felújított őrház mellé gurult, ahol a következő menetrendszerinti szerelvény érkezéséig, közel egy órát maradhatott.
-   Ezen a napon avatták Pfaff Ferenc (Mohács, 1851 - Bp., 1913.), a MÁV egykori főépítésze, a gyimesbükki vasútállomás tervezője emléktábláját az állomás épületénél.


A sikeres rendezvény után Deáky Andrást, akinek az ünnepségért helyben a felelősséget vállalnia kellett, berendelték a Bákó megyei rendőrfőkapitányságra, ahol a megyei rendőrfőkapitány több rendőrtiszt jelenlétében közölte vele, hogy most meg kellene őt büntetnie, amiért május 11-én egy nemzetközi útvonalat a parkoló autók óriási tömege több órára járhatatlanná tett, de ezt mégsem teszik, sőt elismerésüket fejezték ki a rendezvény jól szervezettsége és fegyelmezett lebonyolítása miatt. Becslésük szerint 200 autóbusz és 2500 autó érkezett az őrház átadására, s meglepetésükre az elvonuló tömeg nem hagyott maga után eldobált szemetet. Az emelkedett hangulat és lelkesedés, amivel a mozdonyt Gyimesbükkön fogadták, saját bevallása szerint a rendőrfőkapitányt is meghatotta. Bár ő személyesen nem lehetett jelen a magasztos eseményen, a meghatottságot a román televízió tudósítása váltotta ki benne.

Beszámoló színes kép- és hanganyaggal, Czifra Lajos fotóriporter felvételeivel a Budakeszi Kultúra Alapítvány honlapján: www.budakeszikultura.hu

---

Vissza