Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Ameddig temetetlen holtak lesznek

Könyvajánló > Budakeszi

2008-06-26


Május 30-án a Városi Könyvtárban Nagy Gáspárra emlékezett Ács Margit írónő és Szakolczay Lajos, a Magyar Napló és a Magyar Katolikus Rádió közös kiadásában megjelenő, „Ameddig temetetlen holtak lesznek...” című  Nagy Gáspár - portrékötet szerkesztője.

Ács Margit rövid bevezetőjében elmondta, hogy hosszú évtizedeken át ismerte Nagy Gáspárt, de igazán csak a gyász mutatta meg, hogy mit jelentett számára a költő. Felelevenítette Nagy Gáspár ifjúkori éveit, amikor pannonhalmi irodalomtanára nem támogatta őt a költői identitás kibontakoztatásában, amellyel meg kellett küzdenie. Származása és életkora alapján a Nagy László utáni népi nemzeti irányzat oldott európai polgári színezetű irányzatához tartozott, ezért a 90-es évek kultúrharcában nem támadták őt, azonban mindkét oldalon lévő barátaiban csalódott. Erről a csalódottságáról Békebeli kannibálok című versében beszél. Sokat foglalkozott a modern verssel, a polgári kritikusok mégis idegenkedtek tőle a paraszti életből átvett kifejezések és metaforái miatt. Elgondolkodtató mindez abban a korban, amikor akadnak olyanok, akik régi magyar klasszikusokat terveznek „lefordítani” mai magyar nyelvre.

A könyvben sorra villannak fel az életút állomásai, a bérbaltavári gyermekkor, a pannonhalmi diákévek, a szombathelyi főiskolai tanulmányok, a budapesti munkahelyek és az otthont adó Budakeszin töltött esztendők. A könyvet Szakolczay Lajos esszéje zárja. A kötet megjelenését az ORTT, a Magyar Katolikus Rádió, a Nemzeti Alapítvány, Szombathely és Budakeszi város önkormányzata támogatta, a címlapon György Katalin fotója látható. A CD mellékleten, mely a Magyar Katolikus Rádióban készült, meghallgatható a költővel 2006 augusztusában készült interjú, és a kötetben szereplő versek, melyeket a költő maga mond el. Az album a Libri, a Lyra és Lant, valamint az Alexandra könyvesboltokban megvásárolható, de megrendelhető a budakeszi Kiskápolna Könyvesboltban is.
Hitet adott, ő maga hitt a kegyelemben és imádkozott a bűnösökért. A hite szerint tette a dolgát. Vallotta, saját érdekünk, hogy ne szennyezzen be bennünket a gyűlölet. Milan Kundera Tréfa című regényét betiltják, de Nagy Gáspár két novellájába (Augusztusban, Ludvík Jahn nyomában) is beleszerkeszti az író alakját, mert szerette a cseh írók humorát és mindig józanul ítélte meg a politikai kérdéseket.
Idézetek a kötetből:

„Gyerekkori szomorúságomnak dokumentuma is van: első versem, amely 59, vagy 60 táján született. Felső tagozatos lehettem, talán ötödikes. Halottak napján kimentünk a bérbaltavári és a nagytilaji temetőbe, őseim nyughelyére, s alig tudtam ide-oda kapkodni a fejemet, amikor nagyanyám az egyik és a másik keresztre mutatva azt mondta, „ez is a mi rokonunk, az is a mi rokonunk.” Szitált a hó, én gyertyákat gyújtottam ügyetlenül, ezért összefaggyúztam a kabátomat, meg is szidtak érte. Rengeteg sírhoz kellett odamennünk, a krizantémok elfagytak arra a reggelre, anyám mérgelődött. Ez volt az a temetői hangulat, ami megcsapott engem. Az elmúlás foglalkoztatott, erről írtam verset. És megmutattam Gyulai Lajosnénak. Tetszett neki, de mégis azt mondta: „Kisfiam, írjál majd vidámabbat is!” Még eggyel próbálkoztam, de az is szomorúra sikeredett. „Filozófikusra” Pedig az ismert Petőfi vers – Itt van az ősz, itt van újra ...-mintájára született. Néztem az elúszó ökörnyálat és bánkódtam. A tanár néni ezt is megdicsérte, de megint csak megkérdezte: „Mért vagy szomorú, mert kezdődik az iskola?” „Nem csak úgy általában, mert szomorú a világ.”

Nagy Gáspár erkölcsisége nyilvánul meg – írja Szakolczay a kötet végén - lázadó verseinek sorából kiemelkedő, ötvenhatos verseinek előzményeként írott, kérlelhetetlenségéről, meg nem ingó hitéről valló Gyönyörű bűn című verse: „Gyönyörű bűnt hagytam rátok, a lázadást, mely több mint Dózsa György: mit bánom én, ha több az áruló, de lázadót is teremjen a föld!”
Galgóczy Zsuzsa

Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg