Gutenberg tehet mindenről!
Panoráma
2008-11-21
Ha Gutenberg nincs, akkor véleményem szerint reformáció sincs. Ha nem találja fel újra a könyvnyomtatást, akkor valószínűleg nem szakadt volna szét a másfél évezrede egységes katolikus egyház, hiszen korábban is voltak az egyház hivatalos vonalától eltérő kísérletek, de nyomtatott könyvek hiányában vagy nem jutott el szavuk szélesebb rétegekhez, vagy egyszerűen beléjük fojtották a szót.
Így volt ez a 13. században élt francia Waldes, vagy a 14. században az angol Wyclif, majd a 15. század elején a cseh Husz János esetében, akit éppen a mi királyunk német-római császári minőségében égetett meg Konstanzban. A három részre szakadt Magyarországon a legjelesebb magyar nyomdász Heltai Gáspár volt, aki még Kaspar Helth néven látta meg a napvilágot és csak felnőtt korában tanult meg magyarul. Attól kezdve viszont lelkes híve lett a magyar nyelvnek és támogatója az egyházat megreformálni szándékozó gondolatoknak.
A francia Kálvin János (Jean Cauvin) már a reformáció második generációjához tartozik. A német Luther Mártonon kívül egyik nagy elödje a svájci Ulrich Zwingli volt. Ez utóbbinak talán a legdemokratikusabb tézise, hogy mindenki a maga módján tarthassa a kapcsolatot Istennel.
Szerencsére ma bátrabban lehet véleményt nyilvánítani, de ha ötszáz évvel ezelőtt írtam volna ezeket a sorokat, akkor talán én sem számíthattam volna nyugodt öregkorra. Annakidején hamar begyújtották volna alattam is az eretnekeknek kijáró máglyát. Szerencsére ez a nyugati „divat” Magyarországra nem gyűrűzött be. Míg Európából ebben az időben mindenhonnan csak problémákról hallani (anglikán egyház leválása, hugenották üldözése Franciaországban, Schmalkaldi Szövetség és a katolikus tartományok fegyveres összecsapásai német földön, az inkvizíció), addig Erdély példát mutat Európának a vallási türelem meghirdetésével. A tordai országgyűléseken vallásügyekben szabadelvű határozatokat hoznak, majd törvényesítik Luther (1557), Kálvin (1564) vallását és 1568-ban törvénybe iktatják a vallásszabadságot.
A szabadon gondolkodók sokszor maguk is abba a hibába estek, hogy a tőlük “még szabadabban”, vagy legalábbis másként gondolkodókat maguk is üldözzék, lásd Kálvinnak szerepe volt a spanyol tudós Szervét Mihály megégetésében, aki nem csak reformátor, de nagyműveltségű orvos is volt. Szervét Mihály gondolatai hatással voltak egy másik orvosra, Blandrata Györgyre (János Zsigmond erdélyi fejedelem olasz orvosára és tanácsadójára), valamint az erdélyi unitárius egyház alapítójára és első püspökére, Dávid Ferencre, akinek a fejedelem rendelkezésére bocsátotta a gyulafehérvári nyomdát, hogy nézeteit hirdethesse.
Zwingli már két éve halott volt, amikor a jogi doktor Kálvin János Párizsban megismerkedett a református tanokkal. Szinte azonnal forró lett a lába alatt a talaj. Kisebb kitérőket leszámítva (például amikor a genfiek fellázadtak Kálvin keménykezűségével szemben) Svájcban tevékenykedett. Itt is jelent meg nyomtatásban fő műve, A keresztény vallás rendszere. Szigorúsága csaknem Savonarola szintjéig fajult, könyörtelenül megbüntették a Kálvin rendszabályaitól való legkisebb eltérést is, sőt a kocka- és kártyajátékok betiltásán kívül még a tánc ellen is kifogást emelt. A rendet egyházi rendőrséggel figyeltette.
Kálvin János fő tézise talán az eleve elrendelés, a predesztináció volt, azaz az Isten döntése az egyes emberek sorsáról. Gyakorta találkozhatunk mindennapi életünkben ma is olyan váratlan fordulatokkal, igaz Kálvin nem ilyenekre gondolt (szerinte Isten egyeseket az élet reményébe fogad, másokat viszont örök halálra ítél), amelyekről úgy érezzük, hogy mégsem lehetnek a véletlen művei.
A protestantizmus úgy ragadt meg a közhiedelemben, mint művészetellenes. Valóban elutasítva a nyilvános képtiszteletet, tönkre is tettek számtalan műalkotást. Magyarországon még örülni lehetett annak, hogy legalább a templomokat meg tudták óvni, de nagyon sok pótolhatatlan freskót meszeltek le például a kolozsvári Szent Mihály templomban. Viszont az már kevésbé ismert, hogy a művészet kereste a kiutat ebből a szorítóból, így alakulhatott ki a protestáns ikonográfia, a németalföldi tájképfestészet, és a lakásbelsők művészi megörökítése.
A Karlsruhe-hoz közel eső Speyer városában 1529-ben tartott birodalmi gyűlésen a lutheránus országnagyok az őket érő hátrányos elképzelések ellen tiltakoztak, azaz protestáltak. Innen az elnevezés. Ennek tiszteletére alig több mint száz évvel ezelőtt egy emléktemplomot emeltek Speyer-ben, melynek egyik érdekessége a harangok és azok elnevezése. A súlyuk egyben a névadók - a reformációban betöltött - szerepének fontosságára, rangjára igyekszik visszautalni: Luther Márton 7,5 tonna, Kálvin János 4,5 tonna, Ulrich Zwingli 2,5 tonna, Philipp Melanchthon 1,1 tonna. Ez utóbbi tudós férfiúról annyit kell tudnunk, hogy humanizmusa nagy hatással volt egy sor magyar iskola életére és tankönyveik összeállítására, szerkesztésére. Melanchthon professzor gondolataival az akkori Európa egyik legjelentősebb egyetemén Wittenbergben lehetett megismerkedni, ahol a legtöbb magyar hallgató is megfordult.
Genf és Debrecen is elnyerte a köznyelvben a kálvinista Róma címet. Debrecen azért, mert a 16. század közepén igen rövid idő alatt szinte minden polgára áttért a kálvinista hitre. Nagyon sok helyen állítottak szobrot Kálvin Jánosnak és a többi neves vallásújítónak, így Genfben is a Reformátorok falánál. Számunkra külön érdekesség, hogy ez előtt a fal előtt a reformációért a legtöbbet tevő egyik legnagyobb magyar is helyet kapott: Bocskai István.
Mohács előtt még fővesztés terhe mellett lehetett csak ilyen tanokkal foglalkozni, utána Erdélyben és a Pártiumban elősegítette a reformáció erősödését a nyugat- és észak-magyarországi erőszakos Habsburg-terjeszkedés. Aki magyar érzelmű volt, az majdnem mind kálvinista lett. Figyelemre méltó, hogy az akkori Magyarországon élő németajkú lakosság ugyanúgy, mint évszázadokkal később, nem az osztrákok mellé állt. Erre bizonyíték a budakeszi templomtoronyban megtalált 1848-49-es okmány is, amely ugyan német nyelvű, de a végén ott áll magyarul: Éljen Kossuth Lajos!
Albrecht György, Karlsruhe
