Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Kányádi 80 – Kaláka 40

Kultúra > Nagykovácsi

2009-06-28


Kányádi Sándort, a sokak által kedvelt Kossuth-díjas erdélyi költőt május 10-én köszöntötte nyolcvanadik születésnapján Nagykovácsiban a Nemzetközi Amerikai Iskola színháztermében tiszteletére összegyűlt kicsik és nagyok sokasága. Az estéből természetesen a Kaláka-együttes sem maradhatott ki: Gryllus Dániel és Vilmos, Becze Gábor és Radványi Balázs a tőlük megszokott lendülettel és vidámsággal tolmácsolták Sándor bácsi megzenésített verseit, ami immár nem is olyan nagy csoda, hiszen éppen idén lesz negyven éve, hogy együtt zenélnek. Így aztán szerény matematikai számítások alapján két Kaláka tesz ki egy Kányádit.

„De hogyan is kerültem én Nagykovácsiba?” –tette fel magának a kérdést a költő. -  „Valamikor régen az általános iskola mostani igazgatónője, Dér Zsuzsanna egy halom dedikálásra szánt könyvvel jelent meg az egyik könyvnapi vásáron. A kupacra tekintve akkor azt mondtam: „Tudja mit? Akkor inkább eljövök magukhoz!” Hát ez volt az első találkozás, amit aztán később a nagykovácsi illetőségű Kaláka tag, Becze Gábor révén több is követett.

A jeles évforduló alkalmával elhangzott köszöntőkre válaszolva Kányádi kérlelhetetlen őszinteséggel fordult a közönséghez: „Engedjék meg nekem, hogy hadd legyek az, aminek tartom magamat! Általában a költőkkel egy halom rádió és tv riportot készítenek, könyveit kiadják és elhalmozzák mindenféle kitüntetésekkel, aztán jó, ha halála után húsz évvel még olvassa valaki a verseit. Az igazi költőnek viszont mondják a verseit!”
Első verseskötete 1955-ben jelent meg. Jól ismert a gyermekeknek szóló Három bárány, a Kenyérmadár és a Tavaszi tarisznya. Az 1989-es politikai változások után nemcsak a múlttal vetett számot, hanem arra is figyelmeztetett, hogy a zsarnokság a társadalom mélyebb szerkezeteiben tovább él (Kuplé a vörös villamosról). Költészetének fő erkölcsi kérdése mindig is a közösséghez való hűség és a társadalom drámai konfliktusainak feltárása volt, miközben egyre tudatosabban kötődött az erdélyi magyarsághoz. A magyarság sorskérdéseire olyan fajsúlyos költeményekben keresett választ, mint a Fától fáig, és a Halottak napja Bécsben; ugyanakkor a Krónikás ének és Visszafojtott szavak a Házsongárdban című verseiben a román kormány elnyomó  nemzetiség politikáját ítélte el. Verseiből messze visszhangzik a nemzeti és a nemzetiségi felelősségtudat. Életművének fontos részét alkotják az esszék és a műfordítások is.

Valószínűleg azt csak kevesen tudják, hogy idén a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével kitüntetett költő egyik óhaját teljesítette a BKV, amikor tiszteletére még 2003-ban külön padot helyezett el a metróban, rajta a felirattal: „lelkemre/többre/nem/vágyom/lenne/bár/egy/padom/lenn/az/Arany János/nevét/viselő/metróállomáson”.

Sándor bácsinak továbbra is szép alkotó éveket kívánunk és bízunk abban, hogy még sok szép verssel ajándékoz meg bennünket.

Anatalóczy Péter


Vissza