Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Ünnep után... túl a húsvéton, pünkösdön

> Páty

2006-06-01


Református és katolikus lelkészek gondolatai

„Lassan kialszik az ünnep fénye”
Csodálatos élmény az, amikor a gyerekek néhány napra kiszabadulva az iskolából, milyen felszabadultan tudnak utcabeli barátaikra, társaikra figyelni, önfeledten játszani.
Milyen jó, amikor munkahelyünkről néhány napra elszakadhatunk és családunkra, rokonainkra, barátainkra koncentrálhatunk. Ilyenek az ünnepek. Így volt ez a húsvéti ünnepek alkalmával is, amikor százezrek keltek útra, hogy családtagjaikat meglátogassák, fiúk a leányokat meglocsolják, régen nem látott ismerősöket felkeressék.


Sokan voltak részesei gyülekezeteinkben húsvét ünnepének. Krisztus nagypénteki halálának és majd harmadnapi feltámadásának, közösségben történő megünneplésének. Az úrvacsora elfogyasztásával pedig hosszú generációk óta merítünk erőt Jézus Krisztus mindannyiunkért meghozott áldozatából. Nagyszerű érzés így együtt ünnepelni!
De az ünnepnapok elmúlnak, a vendégek haza mennek, a munka és az iskola folytatódik. Sokak számára olyan ez az érzés, mint amikor egy hatalmas reflektor kialszik, amely fényt, világosságot adott, utat mutatott, biztos tájékozódást jelentett. Aki látott már a kikapcsolás pillanatában egy reflektort, akkor az megfigyelhette, hogy jóllehet egyre kevesebb fényt ad, de csak hosszú idő alatt halványul el teljesen. Az az érzésem, az ünnepek alkalmával is valami hasonlót élünk át. Feltöltődünk, megerősödünk, majd jönnek a hétköznapok, amelyeket szürkének szoktunk aposztrofálni. S lassan kialszik az ünnep fénye. Mindannyiunk nagy kérdése, hogy a hétköznapokban tudunk-e töltekezni? Keressük-e, megtaláljuk-e a fényforrást? Találunk-e hű, megértő, őszinte társakat, közösséget? A Golgotán felállított kereszt több mint kétezer éve „világít”, mutatja, jelöli az utat az Istenben bízók számára. Orientációs pont. Az éjszakai csöndben szól, az elveszettnek hitt helyzetben mellénk áll. Hiszen ismerjük a bíztatást: „Akik ketten, vagy hárman az én nevemben öszszegyűlnek, azokkal ott leszek”!
Az ünnepek elmúltával szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy keressük a kapcsolatot egymással és az élő Istennel, hogy a szürkének gondolt hétköznapok szeretetben és öröm-élményekkel telhessenek el!                                                                     
Bencze János kórházlelkész

„Szentségnek erejéből”

Minden ünnepnek az utána következő hétköznapok, a bennük megnyilvánuló változások adják meg az igazi súlyát. Mit meríthettünk az ünnep üzenetéből, hogyan hat mindez tetteinkre, gondolkodásmódunkra, benső világunkra.
Húsvét, Jézus feltámadása és a benne hívők, benne élők lelki újjászületése is. Kilépni a fásultságból, reményt találni az  élet minden aktuális krízishelyzetével szemben, megtanulni vigasztalni, ahogyan Jézus vigasztalt, erkölcsi életünkkel ráhangolódni a mindennapokban megnyilvánuló küldetéstudatra. Magunkban értékelni és örülni, hogy van értelme az életünknek az örökkévalóság, Istennél lévés által. Már mindennap újra kezdhetjük, már szívünk vágyát a mennyország felé irányíthatjuk.
A velencei Szent Márk székesegyházban vagy egy csodálatos kupolamozaik. A dicsőségbe öltözött Krisztus visszamegy az édenkert fái közé és a bűn mezítelenségével rejtőzködő Ádámot kivezeti a tiltott fa alól. Egyúttal maga az üdvözítő kínálja őt meg az élet fájáról, mely az ókeresztény egyház bibilia-értelmezése óta maga a szent kereszt, gyümölcse pedig a rajta függő Krisztus, aki saját testét, életét az oltáriszentségben kínálja nekünk.
Ennek a szentségnek erejéből éljük át nap mint nap próbatételeinket és a velük szembenéző és bennünk helytállni képes erőt, amelyet tudatosan és hálával fogadunk el, bűnös megalázottságunkat nem rejtegetve a gyógyító Isten előtt.

SzlobodaLajos                                                                                  
katolikus hittanár


Vissza