Villámlátogatás Budakeszin

Panoráma > Budakeszi

2010-09-16

Az 1946-ban Németországba kitelepített budakesziek egyike, a nyolcvanas éveiben járó Müller János rendszeresen hazalátogatott szülőfalujába, de az utóbbi egy-két évben unokái nem tudtak időt szakítani arra, hogy Budakeszire kísérjék az egyre nagyobb honvággyal küzdő nagyapát. Ezen a gondon segített barátja, Albrecht György, akivel szeptember elején hazalátogattak. Az utazásról Albrecht György számol be.

Szeptember 2-án Müller Jánossal megérkezünk Budakeszire. Pontosabban az autópálya felől, a Prékó-telephez közel megmutta azt a területet, ahol 1944-ben édesapja, Müller Tamás 38 éves korában meghalt. Lemaradt a Budaörs felé terelt csoporttól, valószínűleg a kimerültségtől le kellett ülnie. Egy orosz lovaskatona visszaléptetett hozzá és tarkón lőtte.
 
Szóval befutunk Budakeszire, elhagyjuk a buszvégállomást, odaérünk a szülői házukhoz, amit özvegy édesanyjával csekély magukkal vihető motyóikkal 1946-ban végleg el kellett hagyniuk. Kitelepítették őket. A kapu előtt készítettünk Müller Jánosról egy felvételt és már-már továbbálltunk, mire elöbukkant egy fiatalasszony karonülő gyerekkel és kérdezte, hogy kit keresünk. Röviden elmondtuk, hogy miért tébláboltunk épp a házuk előtt, mire minket - számára teljesen idegeneket - behívott, először az udvarba, majd a házukba is, amelyik Müller János nagymamájáé volt. Persze feltolult benne a sok-sok emlék, hogy milyen volt annak idején az udvar, hol játszott a nagymama szobájában, hol főtt a finom ebéd. 
 
Müller János jóval a kitelepítés után készített egy festményt emlékezetből a budakeszi házuk udvaráról és az azt körülvevő épületekről. Talán ráismerni a mostani elődjére. Ez a festmény most is Müller János gondelsheimi házának utcai falát díszíti.
 
Ma az udvaron, a bejárattól balra látható, gondosan felújított ház idézi azt a hangulatot, amelyet Müller János gyerekkorában készült felvétel is áraszt. Az a ház volt a szüleié, ami a kapubejárattal szemben állt, melynek helyén ma egy új, félkész épület emelkedik. Az udvarban készült az a felvétel, ahol Müller János még kisgyermekként egy biciklin ül édesapja Müller Tamás és édesanyja, született Holl Anna társaságában.
 
A háziasszony (Fenóné) nem is tudja, hogy milyen örömet szerzett Müller Jánosnak a kedvességével, hiszen az a gesztus, hogy minket, mint először látott vadidegeneket, beengedett az udvarba és később a házukba is, nem magától értetődő. A felhőtlen öröm arról a képről is látható, amikor Müller János a meghatódottságtól átitatva szorongatja a kezét. 
 
Müller János már számtalanszor megfordult Budakeszin, amióta a kitelepítettek visszajárhatnak - legalábbis látogatóba - Magyarországra, de eddig még egyetlen egyszer sem sikerült bejutnia ősei házába. És ez a vágya ennek a vendégszerető fiatalasszonynak köszönhetően most teljesülhetett. Amit csak mi láthattunk: amikor a látogatásunk után beültünk az autóba, hogy továbbmenjünk a szállásunkra, Müller János könnyeivel küszködve, összekulcsolt kézzel az égre tekintve hálát adott az Istennek, hogy ezt megérhette.

 fotók: Albrecht Klári

---

Vissza