HÍD MÚLT ÉS JÖVÕ KÖZÖTT
> Budajenő
2005-12-01
A 18.sz. első évtizedeiben – hasonlóan sok más településhez – kezdődött meg Budajenő betelepítése. Az első (latin nyelvű) egyházi anyakönyv 1718-ból származik. A korabeli leírások tanúsága szerint a területet gazdaságilag újra felvirágoztató telepesek száma a 18.sz. első évtizedeiben már megközelítette a 400 főt.
„A németeknél nagy a változatosság, mert ahány család, annyi származási hely. Egyeseket Ausztria, Tirol és Styria, másokat Franciaország, azután Svábország és a Rajna vidéke küldte ide. A szántóföldekkel, s szőlővel való foglalkozáson kívül még némi falusi kereskedelmet űznek, s így szépen gyarapszanak. Megtanulják a szláv nyelvet éppúgy, mint a magyart, de házasságra egyikkel sem lépnek könnyen, hacsak a szükség nem kényszeríti őket. A gyermekeik örülnek annak, hogy Magyarországon születtek, és szülőföldjüket magasan föléhelyezik a szüleikének. Szóval az ország nyelveit, a honi szokásokat és magaviseletet boldogan sajátítják el, hacsak, ami megtörténik, a szülők nem tilalmazzák. Máskülönben a ruházatuk olyan, mint Ausztriában volt szokásban. Ugyanis a németből és magyarból kevert öltözékben járnak.(…) Különben az ország törvényeihez és szokásaihoz alkalmazkodva élik életüket, mint akik igen erősen ki akarják érdemelni a jó polgár nevét…”/ Bél Mátyás:”Az újabbkori Magyarország történelmi-földrajzi leírása c. műből.)
„A község szép és kellemes völgyben fekszik egy kis ér mellett. Berendezettsége igen szabályos. Rendes, egyenes utszái szélesek, és szépen, egyformán épült házaik eleje sorban gyümölcsfákkal beültetvék. Négy utsza van, névszerint: Bauern-Gasse(paraszt-utsza), melyen a telkes gazdák laknak, Kleinhausler-Gasse (Zsellér-utsza), a zsellérek fő része, Kirchen-Gasse (templom-utsza), melyen a templom van, és uj-utsza, uj osztáson épült uj házakkal.” /Galgóczy Károly:”Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye monographiája c. műből./
A 19.sz. kulturális fejlődését bizonyítja egy beszédes adat is: a lakosság több mint 60%-a írástudó! Az 1946-os kitelepítések Budajenő németségét is súlyosan érintették: 70%-uknak, mintegy 700 főnek kellett elhagynia addigi otthonát, szülőföldjét és új életet kezdeni Baden-Württemberg tartományban, Gaildorfban és közvetlen környékén.
Az 1989 utáni magyarországi politikai, társadalmi változások tették lehetővé az itt élő nemzetiségi közösség tagjai számára is, hogy saját hagyományaikat tovább ápolhassák, megőrizhessék kulturális identitásukat. Az 1995 novemberében megalakuló Német Kisebbségi Önkormányzat három tagú elnöksége (Kompp Ferencné vezetésével ) a nemzetiségi kulturális autonómia feltételeinek biztosításán keresztül már egy évtizede tölti be azt a szerepet, amely a múlt hagyományainak ápolásával a jövő számára próbál hidat képezni. (Napjainkban Budajenő kb. 15%-a vallja magát a német nemzetiségűnek.) Támogatják a helyi hagyományőrző eseményeket, az óvodai, iskolai nemzetiségi oktatást a rendelkezésre álló állami támogatásból, melynek összege a kezdeti
220 eFt-ról emelkedett a jelenlegi
714 eFt-os összegre. De hozzájárulnak olyan fejlesztések, felújítások támogatásához, mint a jövőre 250 éves plébánia templom, vagy a Nepomuki Szent János szobor helyrehozása.
Reményeik szerint a most már hagyományosnak, rendszeresnek mondható testvértelepülési, „Gaildorfi-kapcsolat” lehetőséget teremt többek között a kitelepítések jövő évi 60. évfordulójához kapcsolódó megemlékezések közös megrendezéséhez is. Simon István
