Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Karácsonyi emlék

Kultúra > Nagykovácsi

2010-12-23


A Szentestén, mikor beállt az alkonyat, a betlehemesek házról-házra vonultak és bekopogtattak az ajtón, hogy énekes ki színjátékukat előadják, amit gyermeki egyszerűséggel és áhítattal mutattak be. Örömmel engedtek nekik bebocsátást, és a játék végeztével kicsi karácsonyi ajándékokkal jutalmazták meg őket. Néhány órával később már szűkebb családi körben elérkezett az ajándékok ünnepélyes átadása.

Nekünk, gyerekeknek ez az ünnep egyike volt a legszebbeknek az év folyamán. Amikor a zárt ajtók felnyíltak és megpillantottuk a tarkán díszített karácsonyfát alatta a pompás ajándékokkal, gyermekszívünk öröme kiteljesedett.

Az éjféli misét a templomban nagy ünnepélyes hangulatban látogattuk és azon az egész község buzgalommal részt vett. Feledhetetlen élmény maradt, mikor az éjféli mise után fentről a Vörös-pocsolyás hátról a faluzenekar fúvósainak hangszerén, mint valami visszhang felhangzott a „Csendes éj, szentséges éj”, majd a végén, ahogy a pásztorok durrogtattak ostorukkal. A falu közössége ezekből a régi karácsonyi szokásokból mindenkor nagy és szívből jövő örömmel vette ki a részét.

Minden egyházi ünnepnapnak: a Húsvétnak, Pünkösdnek, Mária mennybemenetelének, a községi Búcsú napjának, valamit az Aratási Hálaadásnak megvoltak a maguk jámbor és szép szokásai, amelyeket nemzedékről nemzedékre gyarapítottak, és amik bennünk élnek tovább.

Nekem különösen a karácsonyi ünnepkör szokásai maradtak meg emlékezetemben, amiket földieink egész életükre elevenen meg fognak őrizni magukban, és amik életük végéig sóvárgást és honvágyat fognak ébreszteni a lelkükben.

részlet Greszl Ferenc plébános Nagykovácsi honismereti olvasókönyvéből

Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg