Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Nyitnikék - 2011 a széncinege éve

Olvasói levelek > Remeteszőlős

2011-03-03


Az ügy fontossága abban rejlik, hogy talán egyre inkább tudatossá tehető az emberi segítségre szoruló állatfajok védelme, elsősorban gyermekeink ráhangolásával a minket körülvevő élővilág óvására.

Hiszem, hogy emberi jövőnk ettől függ alapvetően. Tudatosan kell védenünk élőhelyünket, egész bolygónkat és mindazt az értéket, amelyet természeti környezetünk, benne az élővilág jelent számunkra. Ezek tisztelete és óvása nélkül nem remélhetjük, hogy mint emberi faj, hosszú életűek lehetünk ezen a földön.

Próbáljunk meg tehát tenni valamit a hazánkban is szeretett széncinegékért, hogy az idők végezetéig hallhassuk jellegzetes „nyitnikék” kiáltásukat, gyönyörködhessünk ékszernél is szebb, színes tollazatukban.

A széncinege (Parus maior) Európa nagy részén, Északnyugat-Afrikában, Szibériában, Kelet- és Közép Ázsia egy részén, Indiában és Délkelet- Ázsia területein terjedt el. Mindenhol, ahol természetes vagy mesterséges fészekrakási lehetőségeket talál, költ. Legfőbb szeretett élőhelyei a lomberdők, mindennél jobban kedveli az idősebb tölgyeseket. De költ kevert- és fenyveserdőkben, mezőgazdasági területeken, parkokban, kertekben is, az ún. félig nyílt területeken. Természetes ellenségei a sikló, a pele és a menyét lehet. A Magyarországon költési időszakban itt tartózkodó cinegék nagyobbik része hazánkban marad, kisebbik hányada azonban messzire elkóborolhat dél vagy észak felé, például Szlovákiába, Lengyelországba is.

Kismadarunk tojásait tavasszal, április elején vagy közepén rakja le, az időjárástól függően. Nyár elején a populációk egy része másodszor is költ. Érdekes megfigyelés, hogy az első költések sikeressége esetén a másodköltések kevesebb utódot hoznak létre.

A relatíve alacsonyabban elhelyezkedő fészkelőhelyet kedveli, amely lehet természetes odú, ágüreg, de akár falrepedés vagy mesterséges fészkelőhely is. Fészkét, amelynek ún. csészéjét fűvel, szőrrel és egyéb puhább anyagokkal béleli ki. A tojó maga építi meg, a hím dolga költés ideje alatt is a védelem. A tojásokat rendszerint naponta, a délelőtti órákban rakja, melyek száma fél tucat és egy tucat között mozog. A kotlás mintegy két hétig tart. Ha az egyedül kotló tojó elhagyja a fészket, a tojásokat nagy „műgonddal” betakargatja. Az első fióka kikelését követően néhány napon belül a többi is kibújik a tojásból. Az első költésből kikelő fiókák a biztonságot nyújtó fészek közeléből nem tágítanak a második fészekalj kikeléséig.

A fiókák elsősorban hernyókat esznek. Ezek közül elsősorban a kis- és nagy téliaraszolót, különféle bagolylepkefajokat kedvelik. Pókokat is gyakran fogyasztanak, de a fiókák étlapján szerepelnek még egyéb bogarak, szöcskék és poloskák is. A cinegék télen bogarakat, pókokat, magvakat esznek. A széncinege általában a lombkorona szintjében keresi táplálékát, de az őszi és téli időszakban élelmét a talajon is keresi buzgón. Segíthetünk kis cinegéinknek, ha különböző etetőkben, vagy akár a talajon is magvakat helyezünk el számukra, így jobb esélyük van a zord téli időjárás átvészelésére. Nagyon fontos viszont, hogy a madarakat általában csak télen, azokban a hónapokban szükséges etetni, amikor maguk nem képesek táplálékhoz jutni.

Jelenlegi megfelelő példányszáma, ezáltal gyakori előfordulása és alkalmazkodóképessége miatt nem veszélyeztetett, állománya stabil. Azonban erdeink döntő többségében az uralkodó gyakorlat szerint kivágják a nem élő, korhadó, odvas fákat, ezért a széncinege fészkelési lehetőségei is nagymértékben csökkennek. Nagyszámban lenne szükséges kb. 30-32 mm-es bejárati nyílásátmérőjű, mesterséges odúk kihelyezése az erdőkben is, a zöldövezeti kertekben is, bár nyilvánvalóan az erdőkben kihelyezett odúk lennének a fontosabbak, hiszen a kertekben elhelyezett odúk „elcsábíthatják” kedvenceinket természetes élőhelyüktől, az erdőktől. Az erdőkben hektáronként elegendő 4-6 odú kihelyezése. Az odúkba rakjunk tökmagot, napraforgómagot, faggyút.

Mindezzel bizonyíthatjuk, hogy szeretjük ezeket a kedves madarakat, gyermekeink is csodát tapasztalhatnak meg, ha megtanulják becsülni, védeni a „picinkéket”. Ha így mutatunk példát, biztosak lehetünk abban, a jövő felnőttei tudják majd, milyen fontos védeni az élővilágot, a természetes élőhelyeket, a kihalófélben lévő fajokat. A széncinege „csak” egy a sok élőlény közül, de a biodiverzitás megőrzése szempontjából ez a kis madár is egy nélkülözhetetlen láncszem. Ugyanolyan fontos, mint bármilyen más élőlény. Képzeljük el, mi lenne, ha már madárdalt sem hallanánk, a madarak nélkül üresebb, szegényebb lenne ez a világ.

Aktualitás, hogy a magyar uniós elnökség egyik fontos feladata az új biodiverzitás védelmi stratégia alapjainak lerakása. Hogy ne tűnjenek el egyes élőlények a természetes és egyben tökéletes folyamatokból, gondoljunk csak a világtengerek mérhetetlen kizsákmányolására, tengeri fajok végleges kipusztulására. De ne kalandozzunk messzi tájakra, hiszen országunk is a világ része, itt a mi feladatunk az élővilág sokszínűségének megőrzése a jövő nemzedékei számára!
Dr. Tóth Balázs


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg