A valóra vált álom
Kultúra > Nagykovácsi
2011-03-06
A történet még 2010 nyarán a Pécs Cantat-fesztiválon kezdődött, ahol Kodály Psalmus Hungaricus-át tanulva ismerte meg a Nagykovácsi Vegyeskar a salzburgi dóm karnagyát, Czifra Jánost. Hamar barátság szövődött köztük, melyet karnagyuk, Kriesch Katalin levelére egy januári meghívás követett.
Csak három nap volt, de annyi élmény, melyet nehéz papírra vetni. A pénteki utazás estéjén már a salzach-parti városban próbáltunk Czifra karnagy úrral. Nagy türelemmel, a részletekre is odafigyelve gyakorolt velünk, többször is hangoztatva: megtiszteltetés számára, hogy Magyarországról odamentünk időt, fáradtságot, pénzt nem kímélve és még a művet is gyönyörűen megtanultuk.
Valóban hosszú út vezetett odáig, hogy a C-dúr, Missa solemnis (KV 337) megszólalhasson: szigorú beosztás szerinti szólampróbák, majd egy „főpróba” éppen Mozart születésnapján Tardy Lászlóval - Czifra János első tanárával - a Mátyás templomban. 
A munkafolyamatot végigkísérte a zseniális komponista szelleme, akiről édesapja, Leopold így írt: „a csodalény, akinek Isten megengedte, hogy Salzburgban szülessék meg”.
Szinte egy Mozart-opera díszlete tárult elénk azon a csikorgóan hideg, de szikrázóan napsütéses télben, pár nappal a 255. születési évforduló után. Mivel a hegyek ölelésében fekvő barokk városka azóta sem változott, a kis Amadé is így láthatta a getreidegasse-i házból. Templomtornyok, harangtorony, a dóm kupolája, a Kapucinus-hegy…
Lábunk alatt jegesen kopogott az utcakő, de szemünkben ott volt az öröm és a csodálat. 
Látni a Szent Péter templom ősi sírkertjét, énekelni Nonnberg apáca templomában, megcsodálni a ferences templom barokk belsőjét, vagy épp a keresztelő kutat a dómban, melyben 1756. január 28-án keresztelték a család hetedik gyermekeként a nagy zeneköltőt. Kint a téren takarókkal felszerelt konflisok várták a nézelődőket, közben a harangjáték a Varázsfuvola dallamát kezdete játszani: „Mily szép ez, mily tiszta, mily égi csoda”.
A folyó túlpartján a Mirabell-kert szomszédságában a Mozarteum felé egyre több és színesebb fiatal tűnt fel különféle hangszertokokkal bizonyítva, hogy Mozart zenéje ma is él és a város életében a zene a főszereplő. Szombati városnézésünk az „idegenvezető” karnaggyal a dómban ért véget. A lenyűgöző méretű templomot még 774-ben szentelték, ma ezt is barokk pompa uralja. Hét orgonája közül egyet közelebbről is megcsodálhattunk.
Az igazi nagy zenei élmény azonban vasárnapra maradt. Reggel a korábban gabonaraktárként működő próbateremben találkoztunk a dóm ének- és zenekarával. Az összpróba után a 10 órakor kezdődő szentmise keretében szólaltattuk meg nemzetközi szólisták közreműködésével Mozart C-dúr miséjét. Felejthetetlen élmény volt egy olyan karnaggyal énekelni, aki Mozart zenéjét nemcsak ismeri, hanem kellő alázattal és hatalmas szívvel közelíti meg. Kevesek kiváltsága, hogy ezt az örömet másoknak is át tudja adni. Köszönet érte!
Kurucz Andrea
