Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Isten kezében - Beszélgetés Basa Péter budakeszi építésszel

Ki-kicsoda > Budakeszi

2011-05-29


A 2009-ben forgatott, s május 26-án a Duna TV-n ismét vetített dokumentumfilmben Merétey Sándor ny. tiszteletes az Isten csodálatos ajándékának nevezte a budakeszi református templomot tervező Basa Pétert, aki a sajátjának tekintette a templomépítés ügyét.

Azon túl, hogy a munkájáért nem kért egy árva fillért sem, s ez nagy segítség volt a templomépítő egyházközség számára, minden nap előfordult az építkezésen, így olyan műszaki ellenőrzése volt a templomnak, amit maga a tervező vezetett. Minden részletet egyeztetett, így az egész templomon rajta van az ő személyisége, tudása, s mindaz, amit Basa Péter jelent. S nagyon sokat jelent. - nyilatkozta Merétey Sándor.

Basa Péter 1992-94-ben tervezte a templomot, vagyis akkor nyerte a pályázat második fordulóját, s már akkor attól tartott, hogy öt év múlva mást gondol majd az épületről. Tizenöt év távlatában úgy nyilatkozott, külsejében egyszerűbb, érthetőbb, tisztább épületet tervezne. Ami az épületben rossz, azért csak ő a hibás, nyilatkozta, hiszen a kivitelezők minden kívánságát teljesítették. Merétey Sanyi bácsinak volt egy mondása: Mitől lett híres a Gerbaud? Beletette a süteménybe, ami belevaló. Ezt a templomot is annak idején lucfenyőből gondolta megépíteni, hogy ne legyen olyan drága. De Sanyi bácsi megkérdezte:
- Péter, azt hallottam, hogy a vörösfenyő jobb. Ez igaz?
- Igaz, Sanyi bácsi, de kétszer annyiba kerül.
- Akkor legyen vörösfenyőből. Az egész épület.

Közben az ő házuk építése is elkezdődött Makkosmárián. Budakeszin volt mindennap, így a templomhoz is lejárt művezetni. Egy idő után már nem csak a feladat hívta a templomhoz, hanem a légkör, amit az ott dolgozó építőmunkások teremtettek: szépen beszéltek egymással, gyönyörűen dolgoztak, sok fogást el is lesett tőlük.

Ahhoz, hogy összeálljon ez az alkotás, sok minden kellett. Kevés volt az, hogy az építész álmodik valamit. Össze kellett hogy érjen az építtető, a kivitelező és a tervező esze, lelke és szíve, mint ahogy ezt meg is tették. Egy idő után már nem is az épület volt a fontos, hanem ezek az emlékek: ez az összehajlás,  a szeretet, ami leginkább megmaradt benne. A színészek gyakran panaszkodnak, hogy az ő művészetük elszáll és irigylik a szobrászokat, mert az övék kőbevésett. Pedig éppen az az értéke a színészek művészetének, hogy a lelkekbe beleivódik, sokkal mélyebben, mint egy vasbeton konstrukció. Ami egy épületből a lelkünkben megmarad, csak az számít. - mondta Basa Péter.

"Hogy a jó építész, az micsoda, azt el nem mondhatom, mert én is még csak szeretnék az lenni. Önös módon az építőművészetet élvezem, ezen a területen igyekszem a világhoz hozzáadni, amit tudok. A világnak is csak egy nagyon pici részéhez, a kis, szűk, magyar régióhoz, de azt hiszem szüksége is van ennek az országnak arra, hogy az ember lelkesen és lelkiismeretesen tegye a dolgát. Ehhez társul a szeretet, a hit és az az évtizedeket igénylő tisztulási folyamat, ami idős korban elérkezik. Amit már sejtek, s amire vágyom, mert az sem rossz, majd olyan bölcsnek lenni, amilyen most még nem vagyok."

Kapcsolódó cikkeink: Elhunyt Basa Péter építész - 2009-12-31


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg