Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Kilencven éves korában elhunyt

Ki-kicsoda > Budakeszi

2011-12-14


December 8-án, életének 91. évében a németországi Karlsruhéban elhunyt a budakeszi születésű Tasnádi (Tiszecker) Vincéné, leánykori nevén Berecz Mária. Hamvait egy későbbi időpontban a budakeszi temetőben férje mellé helyezik majd örök nyugalomra.

             Schwarzinger Mária
Berecz Mária 1921. május 10-én született Budakeszin Berecz Kálmán és a budakeszi sváb Schwarzinger Mária lányaként. A szülők a budakeszi szanatóriumban ismerkedtek meg: a tengerész Berecz Kálmánt az első világháborút követően Budakeszi szanatóriumában ápolták, ahol egy csinos, szorgos, kedves ápolónő végleges elhatározásra késztette: Budakeszin telepedett le.

Manci édesapjától a humorérzéket, édesanyjától pedig a szorgalmat örökölte. A Fő utcán laktak, ott, ahol meredeken emelkedni kezdett az út. Gyerekként legszívesebben az akkor még nyitott árokban szeretett közlekedni, de csak felfelé, mert lefelé menve a zárdaiskolába nem akart sáros cipővel bemenni. Nagylányként sokat járt táncolni, s egész életében rajongott a sramlizenéért. Fiatalként Budára gyalog járt be társaival, először csak tanulni a szabómesterséget, majd ott is talált munkát. Busz ugyan közlekedett, de a fiataloknak nem volt annyi pénzük sem, hogy a jegyet megvegyék. Csoportosan mentek, jöttek, közben jókat beszélgettek, énekeltek, a kényszer szülte napi gyaloglást könnyedén vették, és ha jó idő volt, még élvezték is.

1942-ben férjhez ment a magas, jó kiállású Tasnádi (Tiszecker) Vincéhez. A Korányi szanatóriumban találtak munkát és ott kaptak szolgálati lakást is. Első gyermekük közül, egy kisfiú még csecsemő korában meghalt. Később három lányuk született, Ildi, Ági és Klári. Fényképek sokasága bizonyítja, édesanyjuk varrótudásának köszönhetően csinosan öltözködtek akkor, amikor a többségnek még a Vörös Október Ruhagyár konfekcióruháival, lódenkabátjaival, micisapkáival kellett beérnie.

Lányaik a biztosabb jövőben reménykedve sorra elhagyták szülőföldjüket, s Németországban telepedtek le. Amikor már egyedül nem bírt a nagy kerttel és a házzal, az akkor már Pátyon élő, 1987-ben megözvegyült Manci néni később követte őket, így élete utolsó hét évét már a lányainál, Németországban töltötte. 2011. május 10-én Karlsuhe vezetősége virágcsokorral köszöntötte 90. születésnapján a magyar állampolgárként Németországba élő Manci nénit, sőt a Magyarország nagyságú Baden-Württemberg akkori miniszterelnökétől, Stefan Mappustól (CDU) egy reprezentatív üdvözlőkártyát is kapott.

Az utóbbi időben számára nagyon felgyorsult és egyre érthetetlenebb világot most már föntről, nyugodtan, a felhőpárnákra hajtva fejét figyelheti meg. Két lánya, négy unokája és hét dédunokája gyászolja.

Albrecht György, Karlsruhe


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg