Jogtalan behatolók
Olvasói levelek > Perbál
2012-05-02
Egy Húsvét előtti hajnalon furcsa csörömpölésre ébredek. Valaki van a verandámon. Óvatosan elhúzom a függönyt ott, ahol Frici, a macskám a hívatlan látogatótól megrémülve levert valamit a párkányról. Néhány percig mozdulatlanul állok az ablaknál, hallgatózom, még mindig hallom a furcsa neszt.
Ennek fele sem tréfa, valamit tennem kell. Nem vagyok félős, de annyira bátor sem, hogy nekimenjek egy rablónak. Vagy mégis? Az új önvédelemi törvény jut eszembe: lesz, ami lesz, felveszem a harcot! Lábujjhegyen osonok a konyhába, hogy valamilyen praktikus szerszámot vegyek a kezembe. Bizonytalan vagyok, mi legyen az: a nagykés, vagy a laskanyújtó? Kést talán mégsem, még valami bajt csinálnék vele. Támadó pózt felvéve, óvatosan nyitom a teraszajtót. A résen két különös behatolót látok. Ezek a „gaz” birtokháborítók, láthatóan fenyegették a macskámat.
Frici az ajtórést kihasználva riadtan menekül a szobába. Mi történt? Természetesen - mint mindig - hátat fordít, csak a farkával jelzi, hogy megalázták és szeretne mielőbb túl lenni rajta. Na, mi van? Talán elvétetted a prédát? Azt hitted, hogy tudsz repülni és leverted a vázát. Itt van, darabokra tört!
Miközben szedem a cserepeket, a két jómadár elterelő repüléseket végez. Úgy teszek, mintha nem venném észre őket. 
A szakajtónyi szemétből már kikövetkeztettem, hogy a gerendán engedély nélküli építkezés folyik. Jönnek, mennek, szemetelnek, ingerlik a macskát, az pedig ahelyett, hogy egerészne, madarakra vadászik. Már évek óta fészkelnek a gerendán rozsdafarkúak, sosem kértek tőlem engedélyt. Imént, amikor azt hittem, hogy hívatlan vendég van a portán, „fegyvert” ragadtam. Õkelmükkel meg engedékeny vagyok. Még hogy engedékeny? Eltűrőm, hogy saját portámon ők szabják meg a rendet. Nem elég, hogy takarítok utánuk, de ha kimerészkedek a verandára, akkora balhét csinálnak, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Rozsdavörös farok tollukat rezegtetve éles „fitty-fitty” ismételgetéssel türelmetlenül adják tudtomra, hogy nem vagyok kívánatos személy. Néha már azt hiszem, hogy én vagyok az albérlő. Morgok, dohogok, aztán visszavonulok.
Szerencsére a kotlási idő alatt nyugalom van. Évente kétszer költenek 4-5 fiókát, aztán 15 nap az etetési idő, majd újabb két hét és kirepülnek. Olyankor Frigyes szobafogságot kap. Jól ismerem a fajtáját! Nem hinném, hogy a repülés tudományát szeretné elsajátítani, inkább a zsenge madárhusira fáj a foga!
Szilágyi László
Perbál
