Kárpát - koszorú túra - 6. rész
Panoráma
2005-08-01
Kárpátalja – az Asztagtól az Uzsoki-hágóig 2004. július 10-30.
Izgalmas, vadregényes táj a Kárpátok ukrajnai – máramarosi szakasza. A magyarországi turisták félnek kis létszámban, egyedül oda elindulni, ezért a mi szervezett (olcsó) túránk igen népszerű volt. Három ponton lehetett hozzánk csatlakozni, minden alkalommal húsz fő fölötti létszámmal indultunk tovább.
Az előző számban említettem, hogy a zöld határon nem léphettünk Ukrajna területére, ezért több napos kerülővel jutottunk vissza az Asztag csúcsára, a Kárpátok főgerincére. Rahótól bérelt katonai teherautókkal zötyögtünk fel a Fehér-Tisza forrásvidékére - Luhiig. Amikor a kocsiút elfogyott alólunk, gyalogosan folytattuk a túrát fölfelé. Hosszan keresgéltük a Fehér-Tisza forrását, de nem találtuk meg. Anynyi forrást találtunk az Asztag oldalában, hogy bármelyik lehetett volna a fő forrás. A csúcsra most ellenkező irányból kapaszkodtunk fel, mint pár nappal ezelőtt. Ismét csoportfotó, majd most már teljesen legálisan Ukrajna felé vettük az irányt. Lent az Asztag-bércen megismerkedhettünk ukrán határőrökkel is. Õk sem voltak már nagyon félelmetesek, de a határsávban a fotózást megtiltották – mint a régi szép időkben... Bosszankodott is a Duna Tv operatőre emiatt egy keveset.
Közelről megszemlélhettük azt a komoly határsávi műszaki zárat, mely két „testvéri” szocialista ország között húzódott. Szögesdrót, elektromos kerítés óvta a Szovjetuniót a kultúrák ellenőrizetlen ki-be áramlásától. Csak a madarak repülhettek át fölötte szabadon. A szöges drótok már csak helyenként találhatók meg. Az anyag azonban nem vész el, csak helyet cserél. A környékbeli települések kerítéseiben találkoztunk velük legközelebb.
A Kárpátok vízválasztó főgerince itt Máramarosban – a Csorna Horában 1600-200 méter közötti magasságban hullámzik. Utunk az erdőhatár fölött vezet, alattunk se nagyon található erdő, hiszen a legtöbb helyen kivágták. A turista örül a madártávlatnak, messzire ellátni. Az időjárásnak kitett gerincen kapaszkodtunk fel a cserna horai Pop Ivánra. Itt áll a múltból hátra maradt lengyel csillagvizsgáló robosztus épülete. Valószínűleg erődítményként használták. A Pop Ivánon a hirtelen jött rossz időben – nyár közepén - majdnem megfagytunk.
Keleti szomszédunk jelenlegi legmagasabb csúcsa a 2056 méter magas Hoverla. Az ukránok szent hegyévé avanzsált. Mária-szobor, tövében sok pénzdarabka, öszszefirkált obeliszk. Kőrösmezőről sokan járnak fel a csúcsra, egy napos kirándulással oda-vissza megjárható. A Hoverla és a Pop Iván közötti gerinc az egyik legszebb része a Kárpátoknak. A „szent” hegyről sűrű erdőben ereszkedtünk le a Tatár-hágóba. Sorra megtaláltuk a trianoni csehszlovák (1923) és a lengyel (1927) határköveket. Turistajelzés nem volt, a régi határkövek segítségével tájékozódtunk. A Tatár-hágóban nagy forgalmú országút vezet át Kárpátaljáról Ukrajnába. Millió giccset árusító bódé áll most ott, ahol kemény, véres harcok dúltak az évszázadok során. Az Árpád-vonalnak ezen a vidéken jutott a legjelentősebb szerep a II. világháború idején. A Kárpátalja fölötti védelmi rendszert (Hunyadi állások, Szt. László-vonal, Árpád-vonal) a Szovjetunió hadereje nem tudta megtörni, csak „testvéri segédlettel”, megkerülni. A gigantikus harcok nyomait és a védelmi állások hosszú láncolatát leginkább a Gorgánokban, közelebbről a Csorna Kleva térségében láthattuk. Ez a térség a Fekete-Tisza forrásvidékén található. Üledékes palából szinte várfal magasságú széles falakat építettek. Volt szerencsém találkozni Dr. Halkovics László bácsival, aki abban az időkben a magyar csapatok rádiós kapcsolatának felelős parancsnoka volt.
Kőrösmezőről a Fekete-Tisza forrásához mentünk fel. Megtaláltuk a kiépített forrás-emlékművet. Onnan embertelen törpefenyő harcot vívtunk a gerinc eléréséig. A gerinc már jól járható. A határkövek a Toronyai-hágóig vezettek. Onnan a Kárpátok fő vízválasztóján, fent a gerinc élében (!) kb. 1000 milliméteres gázvezeték csövet ástak a földbe a Vereckei-hágóig. Néha viaduktszerűen ível át mélyebb völgyeket. A brutális erdőirtásnak nyomai talán ezen a vidéken a legszembetűnőbbek.
A Vereckei-hágóban már nincs meg a régi Árpád-emlékmű, mert azt az oroszok kirobbantották. Helyette betonoszlop hirdeti az új gazdák szépérzékét. Az izmus idején az oszlop tetején helyezték el Lenin elvtárs alumínium-plakettjét. Alatta a következő állítás volt olvasható: „Árpád nem volt kopasz”.
A rendszerváltás és a Szovjetunió széthullása után, 1996-ban a kárpátaljai magyarok a hágóba egy emlékművet szerettek volna állítani. Pontosan a hágóba nem kaptak engedélyt, csak attól kb. ötszáz méterre. A munkákat megkezdték, de helyi ukrán nacionalisták miatt félbe is kellett hagyniuk. Az ukránok a félig elkészült emlékművet és a márvány oltárt megrongálták. Bélyeg, emlékmű, mementó az 1996-os kárpátaljai állapotokról. Ma is megtekinthető. A rossz kocsiúton autóval, de nagyobb buszokkal is megközelíthető a Verecke híres útja, a hágó.
A Vereckei-hágó után a Pokol-bércre (Pikúj) kapaszkodtunk fel. Onnan az Uzsoki-hágó felé ballagtunk egy csodaszép gerincen, melyből most a csapatunk semmit sem láthatott a nagy ködben. Zuhogott az eső is. Bőrig ázva értük el Uzsokot. A régi időkben nem volt szabad gyárak, üzemek, vasútállomások közelében fényképet készíteni. Most az uzsoki csoportképet a vasútállomáson készítettük el, középen a forgalmistával.
Egész eddigi utunk során az ukrajnai részen adták fel a legtöbben a túrát. Felsőszinevérről velünk indult a miskolci katasztrófavédelem parancsnoka is, aki két nap múlva szinte sírva adta fel a harcot bozóttal, sárral, esővel. Ezekben a napokban volt velünk a túra legidősebb tagja, Magyari Gábor geológus (Budapest, 72 éves) és a legfiatalabb, Szöllősi Edina Szidónia (Zilah, 13 éves). A kislány, derekasan állta a próbákat.
Tisztelt Olvasó!
A két Kárpát-Koszorú expedíción, több mint négyezer felvételt készítettem. Ebből vetített képes előadásokra kétezerkétszáz képet állítottam össze. Sokfelé hívtak élménybeszámolót tartani Erdélybe és Magyarországra. Amennyiben érdekelné Önöket egy esetleges diafilmes előadás a nyári túráról, vagy egy néhány részes előadás-sorozat a teljes Kárpát-Koszorúról, akkor kérem, jelezzék Koós Hutás Katalinnak, a Budakeszi Iránytű főszerkesztőjének. A cikksorozat végén (ősz elején) - kellő érdeklődő esetén, szívesen és ingyenesen vetítenék Budakeszin.
Mályi József
