KÁRPÁT - KOSZORÚ TÚRA
Panoráma
2004-12-01
A Kárpátok jelenleg hét országot érint: Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Lengyelországot, Ukrajnát, Romániát Magyarországot. A hegységrendszer légvonalbeli hoszsza kb. 1600 km. Végiggyalogolva a gerincvonulaton, kb. 2600 km-t lehet megtenni. Tizenkét évi felkészülést követően 1995/96 telén történt az első kísérlet arra, hogy magyarországi alpinistákból álló négytagú csapat, Ferenci Miklós, Pap Imre, Mezey László és Mályi József végigjárja.
A négy alpinista közül csak a budakeszi Mályi József ért az öt hónapos expedíció célba. Később Vámos László, a Pestkörnyéki Kárpát Egyesület vezetője Mályi Józseffel úgy döntött, hogy 2004 nyarán megismétlik a túrát, hiszen csak akkor érik el céljukat, ha sikerül a magyarországi és a kárpáti országok turistái figyelmét a Kárpátokra irányítani, a Kárpátok és a Kárpát-medence természeti és kulturális értékeit is bemutatni, ha a túránkon sokan vesznek részt, ha későbbiekben a rendezvénysorozathoz kapcsolódóan turista utakat jelöljenek ki a Kárpát-koszorú főgerincén és környékén, leégett, elpusztult turistaházak helyett idővel újakat építenének. Ezek nagy elképzelések, óriási vágyak. A nagy vágyakat látványos, nagy akciókkal lehet elkezdeni. A hazai turista történelemben, turista egyesületek ekkora rendezvénysorozatot még nem indítottak el.
A túráról rövid szemelvényeket lapunk 6 részben tesz közzé.
1. RÉSZ: INDULÁS ORSOVÁRÓL
Hivatásos hegymászók, amatőr természetjárók és lelkes támogatók csoportja jött el 2004. április 30-án, péntek délután jött el az orsovai Duna-partra, ahol az orsovai Polgármesteri Hivatal képviselője, román tikára: Botilá Marian és a helyi általános iskola kisiskolásai köszöntötték a magyar kezdeményezésű túramozgalmat és a jórészt magyar turistákból álló túracsapatot. Ünnepi beszédet mondott az Erdélyi Kárpát Egyesület titkára Veres Ágnes és Erőss Zsolt, a Mount Everest első magyar megmászója.
Már az indulás napján, május elsején a Kárpátok Dél-nyugati lábánál, Orsován 25 turista (13 magyarországi és 12 erdélyi) csatlakozott a hat fős alapcsapatunkhoz, elkísérve minket a Mehádia hegység 24 km-res szakaszán Herkulesfürdőig. Szép tavaszi nap volt. A nyolc-kilencszáz méteres magasságból, jól ráláthattunk a Kazán-szorosra és Orsovára. Herkulesfürdő közelébe érve a Domogled (1100m) hegycsúcs szurdokvölgy tengerében találtuk magunkat. Meredek mészkő falak között kerestük a lefelé vezető utat. Herkulesfürdő turista látványosságai közé tartoznak ezek a szirtek, a melegvízforrások és a rengeteg barlang, mely e falak zugaiból indulnak a hegy gyomrába. A fürdővároska sokáig lassú pusztulásra ítélve állt. Néhány éve azonban újra szépítgetni kezdték. Méltán várhatja felvételét a világörökség listáján szereplő városok soraiba.
Másnap, május 2-án kezdtük meg a tényleges, nagy hátizsákos, hosszú menetelésünket a Cserna-hegységben, hogy a Déli-Kárpátok, a Keleti-Kárpátok, a Máramarosi-havasok, a Beszkidek, a Tátra csoport és az ÉNy - Kárpátok hegyein keresztül, szeptemberben megérkezhessünk Dévénybe. Tizennyolcan indultunk el. Ez az első volt a leghosszabb szakasz. Kilencnapi élelmiszert kellett magunkkal vinnünk. Petrozsényig nem érintettünk lakott települést. Csodálatos rálátásunk volt a Mehádia hegység velünk párhuzamosan együtt futó gerincvonulatára. Valamikor, tőlünk délre, ott vezetett a történelmi Magyarország határa. A Kárpát-koszorú végigjárásával ugyan nem az Ezeréves Határ bejárása volt a cél, de sokszor az utunk ott vezetett. Néha a félgömb alakú határköveket is megtaláltuk. A Déli-Kárpátokban nem fordítottak oly nagy gondot a kirobbantásukra, mint Székelyföldön. Ha valamely társaság vadregényes tájra szeretne kerékpáros túrát szervezni, a Cserna-patak völgyét feltétlenül keresse meg! Mészkőszirtekkel, vízesésekkel gazdagon megáldott, paradicsomi táj.
A Csernában lassan felértünk 1700 méter fölé. Az idő fokozatosan romlani kezdett. A Dorii (1928m) csúcson már zuhogott az eső. Kényszerpihenőt tartottunk egy elhagyatott esztenánál (pásztorkunyhó). Az esztenát a téli szél telehordta hóval. Az idő nem javult, másnap mégis tovább indultunk. A Godján-hegységben már egészen komoly hóviharokat éltünk át május elején. A látótávolság 10-20 méterre korlátozódott. Igen nehéz volt a kitűzött iramot tartani a rossz látási viszonyok mellett. A koordinátahálós Magyar Királyi - katonai térképek és a modern műholdjeleket vevő kézi készülék használata mellett szükségünk volt arra a bizonyos hetedik érzésre - megérzésre is, hogy ne tévedjünk el. A kötött programunk miatt mindenáron meg kellett kísérelnünk a továbbjutást a Retyezát felé. Ami 1995-ben nem, most sikerült. Megtaláltuk a csalafintán kígyózó gerincet. Kértem a társaságot, hogy mindenki maradjon látótávolságon belül. A helyzet komolyságát mindenki megértette. Senki sem maradt el. Három lány is volt velünk. Egyik sem panaszkodott, jöttek, mint az angyalok, pedig a viharos szél már-már lesodort a gerincről. Viszonylag szélvédett helyen sátraztunk a Kis-Retyezát előtt, egy keskeny gerinc közelében. Éjszaka tovább romlott az idő, tíz-tizenöt centiméter hó esett. Az idő reggelre sem akart tisztulni. Elhagyva a Godján hegységet, lementünk a koordinátahálós térképről. A műholdas műszerünket csak nagy üggyel-bajjal tudtuk turista térképpel használni. Végre elértük a Godján, a Mehádia és a Retyezát hármas találkozási pontját. A felhők hirtelen eltávoztak, egy pillanatra megláthattuk, hogy milyen csodálatos tájon kirándultunk. Csak az vígasztalt, hogy derekasan helytálltunk. Május 8-án a Nyugati-Zsil völgyébe leereszkedve jutottunk el Petrozsényig, az első találkozási pontra, ahol a katolikus plébánia vendégei lehettünk. Mályi József
A túra útvonala 29 szakaszból állt, ami azt jelentette, hogy a hat fős alapcsapathoz 6-8 naponként lehetett csatlakozni egy-két, de akár több napra is. A gerinccsapatot egy úgynevezett völgycsapat (kiszolgáló csapat) kísérte végig. Erdélyben a völgycsapatot kolozsvári alpinisták adták. Kárpátaljától kezdődően Dévényig, hazai (nagytarcsai) vállalkozó segítette a gerinccsapat munkáját. Az alapcsapat tagjai: Csima Mihály, az expedíció krónikása (Nagytarcsa), Mályi József, a túra vezetője (Budakeszi), Mocsári László, fotós (Miskolc), Polgár Lajos, hegymászó (Gödöllő), Ratiu (Rácz) Krisztián, hegyivezető (Nagybánya) és Vámos László, a rendezvénysorozat főszervezője (Nagytarcsa).
