Fél évszázada Budakeszin
Építészet
2006-09-01
Beszélgetés Pardi Gézával a Budakeszi Építészeti Értékeiért díjazottjával
Úgy hiszem, nem vagyok egyedül azzal a megállapításommal, hogy a Gyöngyvirág utca Budakeszi egyik legszebb óvárosban található utcái közé tartozik. Alsó szakasza az Erkel utcából nyílik, felső vége pedig a nemrég szépen megújult Szarvas térbe torkollik. Az utca mindkét oldalán szebbnél szebb házak sorakoznak, amelyek közül az egyik az önkormányzat által idén építészeti díjjal elismert tulajdonosának, Pardi Gézának a századfordulós Budakeszi utcaképét idéző, korhűen felújított háza. Mivel a tulajdonos még az ötvenes években jött Budakeszire, részese lehetett a falu máig tartó lassú várossá épülésének, élete, tevékenysége szervesen összefonódott a település alakulásával, úgy gondoltam, nem csak saját házáról, hanem az utca történetéről is tudna mesélni. De kezdjük inkább talán a házzal…!
A szüleim azt mondhatom, hogy történelmi időszakban, 1956-ban vették a házat – kezdi beszélgetésünket a ház hangulatos, virágokkal felaggatott, nyitott teraszán Pardi Géza. Mivel pénzük már akkor sem volt a felújításra, 1985-re már annyira lerobbant, hogy akkor már magam kezdtem neki. Bár sokan le akartak beszélni, hiszen akkori állapota miatt már az épület megbontása maga is életveszélyes akciónak minősült, mégis megpróbáltam, hiszen nem volt más választásunk. Noha értelmiségi vagyok két diplomával, mert annak idején történelem-földrajz szakos tanárnak tanultam, mégsem riadtam vissza sosem a kétkezi munkától. Hogy legyen egy kis zsebpénzünk, már az egyetem évei alatt is budakeszi barátaimmal építkezésekre jártunk dolgozni, állomásokra vagont rakodni, később pedig, hogy kiegészítsem a tanári keresetemet, évtizedekig éjszakai taxizást vállaltam. A másik ok, amiért maradtunk, hogy édesanyám harminc év alatt megszokta a környéket, idős fát pedig már nem szívesen ültet át az ember.
Az ötvenes években milyen volt a környék?
.jpg)
Szerencsére az emberek akkor még összefogtak. De a Gyöngyvirág utca is másként nézett ki akkoriban. Sem aszfalt, sem semmiféle közmű nem volt, mindet magunknak, az utca akkoriban tehetősebb lakóinak, Endele Mátyásnak, Kelemen Antalnak és nekem kellett saját erőből megépíteni, bevezetni. Velünk átellenben az utca másik oldalán fölfelé, a Szarvas tér felé, a mostani Aqua Panzió helyén volt egy szemüvegkeretgyár. Itt szerettünk volna néhány szomszédommal egy uszodát, ami végül megvalósult az Aqua Panzióban, én pedig a házam utcai részének alagsorában kiépítettem egy hangulatos kis éjszakai sörözőt, ahol a vendégeink egy-egy korsó finom sör mellett megvitathatták a világ folyását.
A telekhatárra épült „L” alakú ház hátsó részén az „L” befelé vezető szárában lévő, két szobát magában foglaló helyiségek helyén valaha istálló állt. Hogyan sikerült ezt lakóhelyiséggé alakítani?
Először is három méter magasan a ház alapja alá benyúlva szigetelni kellett a ház egész hátsó falát, ami majdnem annyi pénzbe került, mint amennyi egy egész ház ára. A tetőt persze alá kellett támasztani, mégis összedőlt, szerencsére baleset nélkül. 
Ezután a hátsó részből leválasztottam a „vizes helyiségeket”, itt kapott helyet a fürdőszoba és a kamra is. Amikor a hátsó, két szobás lakrészt építettem külön fürdőszobával, a gyerekeimre gondoltam, az utánam jövő generációra, ha az élet úgy hozza, hogy esetleg velünk szeretnének majd élni. A hátsó hálószobából egy teraszra van kijárás, amit éppen most burkolok mészkővel. Most mi alszunk ebben a hálóban és az első részben alakítottam ki az ebédlőt arra az esetre, ha összejön a család, és együtt szeretnénk asztalhoz ülni. A telek végében kapott helyet a garázs, a felé vezető, virágokkal szegélyezett út mellett veteményest ültetünk gyógynövényekkel. A garázs melletti tyúkudvarból a kakaskukorékolás biztosítja a töretlen vidéki hangulatot, a kakas maga pedig a jó ízeket a hétvégi ebédekhez.
Mi a véleménye a mai Budakesziről?
Rendezetlen és koncepciótlan. Nincs egységes városkép. Az a véleményem, hogy amíg a városmag a régi Budakeszi körül nem épült ki és az utcák járhatatlanok, nincs értelme külterületek belterületbe vonásáról gondolkodni. Remélem, hogy még megélem, hogy Budakeszi virágos, tiszta és rendezett lesz.
Galgóczy Zsuzsa
