Környezetünket unokáinktól kaptuk kölcsön
Közélet > Budajenő
2006-09-26
Az önkormányzati választásokat megelőző hetekben tekinthették meg és véleményezhették Budajenő lakosai azt a rendezési tervet, amely hosszú időre meghatározhatja a település fejlődésének irányát. Az utóbbi évtized változásai, új kérdések, helyzetek elé állították Budajenő mindenkori vezetőit és lakosságát is. A klasszikus fejlődési stratégia (belterületbe vonással új lakóterületek kialakítása) környezetre, közösségre gyakorolt hatásai, vagyis határainak meghúzása az utóbbi évtized választásainál egyre fajsúlyosabban jelentkezett. A (rész)eredmények ellenére az adósságcsapdából egyik képviselőtestület sem tudta kiemelni a falut. Néhányan összefogtak, hogy a település fejlődésének érdekében egy régi–új szemléletet próbáljanak meghonosítani Budajenőn. Kik ők, és milyen gondolatokkal, tervekkel indulnak a választáson? Erről (is) beszélgettem a magukat „Gondolatközösségként” azonosító társaság tagjaival, Fórizs Zoltánnal, Dr. Horányi Tamással, Lázár Miklóssal, Malek Jenővel, Oláh Istvánnal, Ormai Gyulával, Papp Imrével, Szatmáry Lászlóval és Varga Istvánnal.
– Szórólapjuk egyik üzenete a „Gondolatközösség”. Miért ezt a kifejezést választották?
– Ezzel azt szeretnénk kifejezni, érzékeltetni, hogy olyan értékek mentén találtunk egymásra, amelyek jelképesen is összefogják ennek a falunak az adottságait. A különböző programok (a falu szépítése, takarítása, műemlék jellegű épületek felújítása, kulturális–ismeretterjesztő rendezvények) hozták össze azokat a személyeket, akik vállalnak egy, az utóbbi években kikristályosodott programot. A „cselekvő szeretet” szlogen, amely szintén olvasható a bemutatkozó szórólapunkon, szintén ezt fejezi ki, erre utal. Végzettséget, foglalkozást tekintve nagyon színes a társaság: keramikus, építészmérnök, piacfejlesztési vezető, vegyész, kertészmérnök, biztonságtechnikai szakértő, marketing szakember, üzemgazdász alkotja ezt a közösséget.
– Mi késztette Önöket cselekvésre? A szórólapjukon olvasható egy másik fontos mondat: „… mert mi a környezetünket unokáinktól kaptuk kölcsön!” Milyen „stratégia” vagy elvi koncepció húzódik meg mögötte?
– Ez a szlogen az elődök és az utódok irányába mutató felelősség fontosságát hangsúlyozza. A szórólapon olvashatja Ön is, hogy Lázár Miklós építészmérnök „hitvallásából” idéztünk. Õ az épített értékek (függetlenül attól, hogy műemlék jellegű–e vagy sem) állagának óvására helyezte a hangsúlyt, kifejezve ezzel a többiek véleményét is. A felelősség az egyik fontos fogalom, amely köré szerveződtünk. Nincs jól működő demokrácia sem helyi, sem magasabb szinten olyan általános felelősségérzet és képviselet nélkül, amely a közösség minden szintjén jelentkezik. A felelősség néha küzdelem is a közösség érdekében. De a vállalt – és felelősséggel végiggondolt – küzdelemnek csak úgy van értelme és eredménye, ha él a közösségi ellenőrzés és a nyilvános számonkérés. Ehhez azonban nem elégségesek a létező jogi lehetőségek. Kellenek olyan közszereplők, akik lépnek, és olyanok is, akik ellenőriznek. Még egyszer hangsúlyozom: felelősen. Talán ez az egyik új mozzanat a korábbi elképzelésekhez, összefogásokhoz képest. Fel szeretnénk hívni a falu figyelmét ennek a közös felelősségnek a fontosságára.
– Hol kapcsolódik mindez a programjukhoz?
- Nagyon fontosnak tartjuk egy jól átgondolt „falustratégia” megteremtését. Ennek lényege lenne az a természeti és tárgyi értékmentésen alapuló fejlődés, amely kapcsolódik a múlt hagyományainak tiszteletében az értékmentésben, az ehhez való felelős döntésekben. Újra kell teremteni – a falu természeti, tárgyi, kulturális adottságaira támaszkodva, azokat felhasználva - Budajenő „ÉLETEREJÉT.” Ennek központi eleme lehetne egy kisebb léptékű, talán kevésbé látványos, de hosszútávon unokáink számára is szó szerint és átvitt értelemben egyaránt kifizetődőbb faluturizmus beindítása a helyi szőlő, illetve borkultúrára alapozva. Az eddig folytatott fejlesztési elképzelésekkel szemben markánsabban, új hangsúlyokkal jelentkezünk a „választási piac” kínálatai között. A mi ajánlataink olyan régiós szintű együttműködést is lehetővé tennének, amelyek pl. Ausztriában már beváltak. A természetközelség életmódban, életszemléletben, a mentálisan kiegyensúlyozott hétköznapok kereteinek kiépítése közösségi szinten is egészségesebb együttélést biztosíthat. A legszélesebb értelemben vett kultúra pedig kortól, származástól, politikai nézetektől függetlenül is összehozza az embereket.
– Milyen konkrét elképzeléseket emelne ki programjukból?
– A „fejlődés és biztonság programja” a falusias életminőség garantálása, a nyilvánosság kontrolljának megerősítése is az átgondolt faluműködtetés érdekében készült. Természetesen vannak olyan pontjai, amelyek találkoznak a jelenlegi vezetés elképzeléseivel, pl. a régi település központ – a Fő utca, a pincesor, a Magtár – megújítása. A területrendezési tervben meglévő pozitívumokat szeretnénk megerősíteni, a negatívumokat viszont kiszűrni. A szociális és gazdasági intézkedések között kiemelném annak a támogatási alapnak a tervét, amely a nyugdíjas háztartások megemelkedő közüzemi terhein enyhítene. Képviselői tiszteletdíjakból alapot hoznánk létre óvodai és iskolai felszerelések vásárlására. A helyi adottságokra, értékekre alapozott vállalkozásokat kiemelten kezelnénk éppen az előzőekben említett faluturizmus bázisának megteremtésével.
Simon István
