Kényelmesebb otthon – vissza a gyökerekhez
Építészet > Budakeszi
2006-10-30
A házaspár Budakeszi egyetlen műemléki utcájában lakott, itt szeretett volna tágasabb otthont magának. Osztatlan közös tulajdonú utcafronti lakrészben laktak, de mivel a mellettük lévő lakás megvásárolhatóvá vált, lehetőségük nyílt arra, hogy átfogó bővítésbe és felújításba kezdjenek. Egy ismerős építészt kértek meg, hogy a helyi viszonyokhoz adaptálva tervezzen számukra kényelmesebb otthont. A környezet, illetve a ház adottságai és az utca műemlék jellege miatt a felújításnak szigorú követelményei voltak, amelyek szerint ragaszkodni kellett az eredeti állapot megőrzéséhez.
Az enyhén lejtős telken elhelyezkedő, hosszan a telekre benyúló „svábház” a hatvanas évekbeli tégla toldalékkal vált "L" alakúvá. A felújítás előtt sablonos, jellegtelen épület volt különösen ablakai miatt, és a törvény betűjének értelmében ezt az állapotot kellett volna megtartani. Szerencsére azonban nem ez, hanem a jó ízlés és egy még régebbi állapot szerint alakították át a homlokzatot, eltekintve a szorosan vett törvényi megfogalmazástól. Mivel a házat a hatvanas években alakították át, az építész készítette műszaki leírásban a felújítás előtti állapotról a következő olvasható: „A rakott kő alaptesteken álló vert vályogfalak és téglafalak tartották a fagerendás födémre szerkesztett torokgerendás fedélszéket. A padló síkja 60 centiméter magasan volt, a tetőszerkezet hiányosságai, az elavult gépészeti rendszerek – az úgynevezett erős dőlésszögű fekvőkémények - nem tették lehetővé a füst akadálytalan távozását.” - emiatt a vályogfal is veszélybe került, az épület tehát megérett az alapos felújításra. Mivel az előző tulajdonos az átépítésnél nem nagyon törődött a minőségi anyagok kiválasztásával, sok megoldást ebből a szempontból is újra kellett gondolni. A házban található összes faanyagot vörösfenyő váltotta fel, ebből készült a födém, az ajtók és a lépcső is. Hogy a tetőtérben megnöveljék a légteret, a padlásfödémet lejjebb süllyesztették az alsó szint nagy belmagassága miatt, és a padló is lejjebb került 15 centiméterrel. Így vált lehetővé a tetőtér beépítése fél méteres térdfallal. A ház helyiségeinek elrendezésében a felújítás során központi helyet kapott a teraszos nappali, s a tetőszerkezet átalakításával a kontyolt tetővel rendelkező tetőtérbe most az új üvegezett oromfalon és a földszinti homlokzat folytatásaként kinövő testen keresztül árad be a fény. Az átalakítás eredményeképpen alul nyolcvan, fölül negyven négyzetmétert kaptak, ami egy háromfős családnak éppen ideális akkor, ha a család élete a vendégjárás jegyében zajlik.
A lakásba belépve a központi helyen lévő nappaliba érkezünk, amelyből falépcső vezet a tetőtérbe. A ház belső elosztása bizonyos tekintetben a háromosztatú parasztházakra emlékeztet: az előtér és a nappali egy légtérben foglal helyet, jobbra bontott téglafallal elválasztott konyha-étkező, balra pedig az „L” szárában a dolgozó, illetve a vendégszoba nyílik fürdőszobával. Fönn a szülők hálószobája, a beszélgető-előtér, a gardrób, az erkélyes gyerekszoba és egy fürdőszoba található. A lakásban használatos megoldások és a berendezés a modern és az archaikus stílusjegyeit viselik magukon. A vörösfenyő gerendás natúr fafödém, a hajópadló, a kazettás, rézkilincses, egyedi gyártású faajtók, vagy a bontott téglából épített elválasztó fal a konyha-étkező és a nappali között. Ugyanúgy a régi időket idézi, mint a konyha-étkezőben, valamint az előtérben a terrakotta színű járólap, a berendezésben pedig a mennyezeti lámpák, a javarészt örökségből származó bútorok és a pianínó. Inkább fiatalos, lendületes az egyszerű vonalú, sötétkék vászon Ikea-kanapé, és a dohányzóasztal. A tetőtérben lévő szülői hálóban helyet kapott patinás antik bútorok a nagyszülők által megélt történelmi időkről mesélnek, a gyerekszoba viszont már szintén könnyedebb hangulatot áraszt, tágas tereivel, vidám színeivel ideális hely akár két gyermek számára is. A szárnyas teraszajtón kilépve belátható az egész kálvária-domb, amely különösen szép esti fényeivel kápráztatja el a teraszra kilépőt. Ez a kép tárul a ma még a gyerekszobában élők elé, ide vágynak vissza, bárhová menjenek is a messzi világban.
Galgóczy Zsuzsa
