A Pántlika Gyermektáncsoport - A hagyományok vonzásában
Kultúra > Budajenő
2006-11-17
1998 őszén egy „megszállott”, a népi kultúráért elkötelezett pedagógus elszánt vállalkozásba kezdett Budajenőn. Már nyolcadik éve működik az egyre sikeresebb Pántlika Gyermektánccsoport, s azóta szerencsére fogalom lett nem csak a szűkebb régióban, hanem országhatáron túl is. Dalosné Kovács Györgyi néptánc pedagógust arra kértem, mutassa be röviden, milyen célokkal, elképzelésekkel indította útjára ezt a kezdeményezést?
- Budajenő kulturális adottsága eleve megfelelő befogadó termőtalaja lett kezdeményezésünknek, hiszen a sváb és székely származású lakosság az utóbbi időben folyamatosan kiegészül fővárosi letelepülőkkel. Családi vállalkozásban működtetjük nővéremmel, Kovács Tündével. Mint köztudott, az általános iskola német nemzetiségi programra épülve működik, ebben a környezetben indítottuk a magyar néptánc oktatást. A céljaink több irányba is mutatnak, de egymásba kapcsolódva ill. épülve kiegészítik egymást. A Pántlika tevékenysége szervesen kapcsolódik, beépül a gyermekek személyiség nevelésébe, és az oktatásba is már óvódás kortól kezdődően. Ténylegesen két csoport alkotja a Pántlika-mozgalmat: a kiscsoportosok (öt-tíz éves kor között) az ún. zöldpántlika kereteiben ismerkednek a tánc alapmotívumaival, természetesen inkább játékos formában heti egyszer 45 percben, a nagycsoportban (15 éves korig) heti kétszer 45 percben sajátítják el az egyes tájegységek táncait. A kisebbeknek az óvodai foglalkozásokba építve tartunk kezdő foglalkozásokat, így biztosítva a folyamatosságot már három éves kortól.
- Jelenleg hány fő vesz részt rendszeresen a foglalkozásokon?
- Összesen a két csoportban 40 fő ismerkedik a néptánccal, kb. egyharmad – kétharmad az arány a kis és a nagycsoportosok között.
- Hogyan épül fel a népi táncoktatás, és hogyan épül be a nevelési programba?
- Ha a működés gyakorlati kereteit nézzük, akkor már abból érzékelhető az a sokoldalú kapcsolódás, amely túlmutat a néptánc tanítás szűkebb határain. Több szakköri foglalkozás egészíti ki a táncos foglalkozásokat: népi játékokkal, népdalokkal, népi hangszerekkel, ünnepi szokásokkal való ismerkedés teljessé teszi a hétköznapok tevékenységéhez kötődő hagyományok, népi kultúra megismerését. Ha magasztos szavakat akarok használni, akkor a nemzeti értékek megőrzése, megmentése és tovább adása a feladatunk. Sajnos létezik még olyan felfogás, hogy mindezek a dolgok az „elavult”, „korszerűtlen” múlt részei, mintegy idegen test korunk modernitásában. Játékokkal, táncokkal nem a poros, esetleg elavult részeit hozzuk vissza napjainkba, hanem kimentjük belőle azt, ami általános igényt elégít ki, ezért ma is nagy szükség van rá: gesztusok, kézfogások, amelyek már elvezetnek bennünket a társas, társadalmi érintkezés kultúrált formáinak elsajátításához. A gyerek egészen kicsi korától lassan elsajátíthatja a közösségi viselkedés szabályait, a másik könnyebb elfogadását is. Ezt szolgálják a különféle népi játékok (eszközös, mozgásos, szellemi, párválasztó, kiolvasó stb.) bevezetése már kiscsoportos óvodai foglalkozásokon. De említhetném a népi hangszerekkel, a népdalokkal való ismerkedést is.
- Hol lépnek fel rendszeresen?
- Szerencsére az eddigi nyolc esztendő bebizonyította, van igény és „kereslet” arra, amit csinálunk a nővéremmel együtt. Természetesen a helyi, állandónak mondható fellépéseink mellett most már hagyománnyá váltak olyan vendégfellépéseink, mint pl. a nagyigmándi Mátyás-napi Fesztivál és a gyermek néptánccsoportok perbáli találkozója. Olyan fellépések színesítik működésünket mint pl. a Heim Pál Gyermekkórház gyermeknapi ünnepségén való részvétel, a Pest megyei Vármegyefesztivál, Csopakon a Hévíz-fesztivál. A mai „civilizált” embernek természetesen tisztában kell lennie a tudomány eredményeivel, használnia kell annak eszközeit is, de ugyanakkor meg kell őriznie a népi hagyományokat, mert a kettő összetartozik egymással, a hagyományok tapasztalataiból meríthet a tudomány is. Legvégén ne feledkezzünk meg azokról a személyekről, egyéni vállalkozókról és intézményekről, akik eddig anyagilag támogatták, lehetővé tették a Pántlika működését. Simon István
