260 éves a nagykovácsi plébániatemplom
Építészet > Nagykovácsi
2006-11-21
2006. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén lesz 260 éve, hogy a Nagykovácsi római katolikus templomát felszentelték.
Az 1254-ben először említett Kowachy-nak még nem volt temploma. A bencések telki apátsága és a XIV. század elejétől a János-hegy és Hárs-hegy nyergében épült budaszentlőrinci pálos kolostor a település lakóinak lelki gondozását elláthatták. A törökök kiűzése után a lakatlan völgybe 1700 és 1740 között a terület tulajdonosa, Wattay Pál németeket telepített. Az újratelepült falu 1715-ig a pilisvörösvári plébánia leányegyháza volt. 1715-ben az új település saját papot kapott, egy benedekrendi szerzetes, Michael Forstinger (1715-1720) személyében, aki kezdetben ugyan még Budajenőről átjárva, de már helyben tartott szentmiséket, keresztelt, esketett, bizonyára egy szükségtemplomban.
Az új templom alapkövét 1742. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén helyzete el Michael Márkus bicskei esperes. A templomépítés fő mozgatói Josef Pelzl plébános (1735-1770) és Péter Pitz községi bíró voltak. Az ő elszántságuk, szorgalmuk tette lehetővé, hogy röviddel az 1739-es pestisjárvány után megkezdődjék az építkezés. A terhek nagy részét maguk a telepesek vállalták. A költségeket részben a veszprémi megyéspüspök, báró Padányi Bíró Márton fedezte, Wattay, a község református földesura és veje, Királyfalvi Roth Tamás földbirtokos fát és követ adtak. Az építkezést 1743. május 4-én, Szent Flórián ünnepén kezdték meg, míg 1746 őszére elkészült a temető közepén az egyszerű, barokk épület: Isten háza.
Az új templomot 1746. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén szentelte fel Michael Markus, a budai kerület esperese, zsámbéki plébános. A templomépítő Josef Pelzl plébános 1770-ben bekövetkezett haláláig Kovácsi lelkipásztora maradt. Végakarata szerint az általa épített templom Nepomuki-oltára előtt helyezték nyugalomra. Itt emlékezünk meg a közszeretetnek örvendő Gyuri bácsiról (Orbán György plébános, 1905-2000), aki 25 évi nagykovácsi szolgálat után 1994-ben 91 évesen ment nyugdíjba. Kérésére, a székesfehérvári megyéspüspök atya jelenlétében a templom Szentkereszt mellékoltára előtt – átellenben a templom alapító plébános Josef Pelzl sírjával - kapott végső nyughelyet 2000-ben.
A templom berendezése fokozatosan készült el. 1747-ben állították fel a szószéket, 1754-ben a főoltárt, a homlokzaton a Szeplőtelen Fogantatás szobrot és azt a 74 kg súlyú harangot, amelyet Pelzl plébános még a templomépítés előtt öntetett. 1761-ben készült a két mellékoltár, majd a keresztelőkút.
A templom karbantartása a polgári község kötelessége volt 1900-ig, amikor megalakult az egyházközség, és ezt a feladatot átvette. Erre a célra vezették be a helyi egyházi adót. Az első nagyobb javításra 1813-ban került sor, egy földrengés után. A hívek száma nőtt, ezért 1853-ban megnövelték a használható területet: emeletet húztak a sekrestyére és az oratóriumra. 1937-ben ismét renoválás következett.
A kitelepítés küszöbén, 1946. március 4-én a templom plébánosa a következőket jegyezte fel a Historia Domusba (Egyházközségi Krónikába): „Tegnap tartottam az utolsó egyházközségi képviselő-testületi gyűlést. Elhatároztuk, hogy püspök úrnak búcsúlevelet küldünk... A beszámolót is elküldöm. Az egyházközség ez után feloszlott. Reméljük, alkotásainkat az utódok meg fogják becsülni.” A kitelepítés után 15 évvel tértek vissza először látogatóba a régi nagykovácsiak, majd évről-évre egyre többen jöttek. Első útjuk a templomhoz vezetett. A szívszorító látványt többen is leírták... A Heimatkomitee (a Kovácsiak Tanácsa) többször összeült, majd döntött, hogy elindítja a régi kovácsiak összefogását. Körlevél ment minden családnak: „Akkor segítünk igazán, ha a szükséges összeg legalább felét nyújtani tudjuk. ..." Bálok, adakozások sora következett és megindult egy hosszú folyamat, amelynek végére, 1987-re kívül-belül megújult a templom.
A fővárosból kiköltöző családok között mindig volt és van hívő katolikus család is, így évek óta a három vasárnapi délelőtti szentmisén (főként az ifjúsági és a kisgyermekes misén) mindig megtelik a templom.
Mensáros Péter
Az immár hagyománnyá vált adventi vásárnak a templomkert ad otthont. A négy vasárnap kézművesek és könyvárusok kínálják áruikat. A vásárlás mellett kellemes, hangulatos alkalom nem csak a nagykovácsiaknak egy-két pohár forralt bor, némi ennivaló kíséretében összejönni, beszélgetni a felállított tűzhely körül. A templomban délutánonként gyermek és zenei előadások hangzanak el. Az utolsó vasárnap délutánja hagyományosan a Nagykovácsiban élő művészeké. Ezen túlmenően, a jó akusztikájú templom gyakran ad otthont koncerteknek, irodalmi előadásoknak. |
