Budakeszi művész szobra a legnagyobb lengyel költőről
Kultúra > Pest megye
2022-12-07
Adam Mickiewicz mellszobrát, Gábor Emese alkotását avatták május 24-én a III. kerületben. Jerzy Snopek, volt budapesti lengyel nagykövet szavai szerint 2017 utolsó napján beszélgetett Tarlós főpolgármesterrel, akinek bevallotta, hogy szeretné, ha lenne Mickiewiczről, legnagyobb nemzeti költőjükről elnevezett hely Budapesten. Varsóban Petőfinek szobra van, utcát neveztek el róla, és az egyik iskola is az ő nevét viseli.
Mieckiewitz a lengyel nemzet lelki vezetője volt a függetlenség elvesztése idején, és hogy minden idők legnagyobb lengyel költője mind a mai napig. Nagyrészt neki köszönhető, hogy kibírtunk, túléltünk mindent és a kultúrában megmaradtunk mint lengyel nemzet. Pontosan aszerint, amint azt a felvilágosodás korszakának bölcsei kívánták utódaiknak, Ignacy Krasickivel az élükön, közvetlenül az ország harmadik felosztása és a köztársaság bukása után (1795).
Mickiewicznek és a lengyel nyelv többi nagy kortárs mesterének volt köszönhető, hogy a lengyel nemzet a nyelvében élt és megmaradt, mint ahogyan azt a legnagyobb magyar, Széchenyi István is hirdette. Természetesen ő elsősorban a saját nemzetére gondolt akkor, de nyilvánvaló, hogy a „nyelvében él a nemzet” mondás valamennyi elnyomott népre vonatkozott.
De egyszer csak a szónak ez a kivételes művésze rájött, hogy a szó kevés, több kell, tettre van szükség. Ez a felismerés teszi őt hasonlóvá a többi olyan romantikus vátesz-költőhöz, mint Byron vagy Petőfi, aki az emlékezetes Ha férfi vagy, légy férfi című versében így ír: Ha férfi vagy, légy férfi, / S ne szád hirdesse ezt, / Minden Demosthenesnél / Szebben beszél a tett.
Felötlenek bennünk a költő egy másik híres versének, A XIX. század költőinek sorai: Pusztában bujdosunk, mint hajdan / Népével Mózes bujdosott / S követte, melyet isten külde / Vezérül, a lángoszlopot. / Ujabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé / A költőket, hogy ők vezessék / A népet Kánaán felé.
Mickiewicz mint vátesz-költő, aki „lángoszlopként” vezeti nemzetét a szabadság és boldogság útjára, tudatában volt annak, hogy végül le kell tennie a tollat és kardot kell ragadnia. Az európai népek tavaszán, emigrációban, légiót szervezett, amelynek ő maga állt az élére. Csodálattal tekintett akkoriban a magyar nemzetre, melynek nyomát a Felhívás a magyarokhoz című írásában lelhetjük föl."
A teljes cikk IDE KATTINTVA olvasható!
