Magyar svábfilm-premier Németországban
Kultúra,Panoráma > Budakeszi
2022-09-26
A filmet az 1922. október 5-én Budakeszin született, de 1946-ban Németországba kitelepített de Ponte József festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából mutatják be Schwaigernben, ahol 2006. május 16-án elhunyt. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett művész tehetségét csak kitelepítése után tudta kibontakoztatni.
Üvegtervezőként számos templom, kórház, középület ablakait tervezte, de oltárképeket is festett, könyveket, újságokat illusztrált. 2003 óta Budakeszi díszpolgára.
De Ponte József: A budakesziről kiűzöttek tábora Sulzbach bei Backnangban (1946)
Johannes Hauser, Schwaigern korábbi polgármestere az október 5-án nyitó és november 20-ig látogatható de Ponte-életműkiállítás kíséró rendezvényeként előadás-sorozattal tájékoztatja a látogatókat, köztük László Gábor Mi svábok mindig jó magyarok voltunk címü dokumentumfilmjével is, november 3-án a schwaigerni Fritz kultúrházban. A filmet bemutató tájékoztató füzetet az október 5-i kiállításmegnyitóra lapunk németországi tudósítója, Albrecht György készíti, aki a film forgatásánál is közreműködött. Az ismertető segít eligazodni a várhatóan csak németországi közönségnek, akiknek nincsenek ismereteik a magyaroszági németek sorsáról, történetéröl: mikor és miként kerültek Magyarországra németek? Hogy éltek, mit csináltak ott? Hogyan változtatta meg a németek és magyarok több évszázados békés egymás mellett élését XX. századi politika? Mit jelent a málenkij robot? Miért hurcoltak el őket a magyarokkal együtt a Gulágra kényszermunkára, ahol egyharmaduk odaveszett? Az életben maradottakat teljesen kifosztva miért telepítették Németországba szeretett hazájukból?
De Ponte József: Vertriebene - Kiűzöttek (1946)
Tudnak-e arról, föleg a mai fiatalok, hogy a kelet-nyugati enyhülés után a Balaton volt a találkozási pontjuk az NSZK-s németeknek NDK-s rokonaikkal? És azt, hogy Magyarország kinyította Ausztriával közös határát az NDK-s menekülteknek, ami első lépés volt a Berlini fal ledöntéséhez és a két Németország egyesüléséhez?
A kitelepített budakesziek emléktáblája abudakeszi városháza falán
Valószinü azon is töprengeni fognak, két mai német nyilatkozót látva a filmben, hogy miért hagyják el közülük tízezrek Németországot új hazát keresve, köztük Magyarországot is választva.
Albrech György, Németország
Albrecht György és de Ponte József a művész schwaigerni műtermében, 2005-ben
De Ponte József színes ablaküvege a budakeszi Kálváriakápolnában
De Ponte József: Halál, szűkölködés és kenyér (fali mozaik a Dunai Svábok Központi Múzeumában, Ulm)
De Ponte József: Szüret (olajfestmény a speyeri Pannónia Házban)
***
Id. de Ponte József (*Budakeszi, 1898. június 12. - †Heilbronn, 1974. október 28.) budakeszi fényképészmester volt. Születésekor a de Ponte (Deponte) család már több generáció óta Budakeszin élt. A családi hagyomány szerint a név Lotharingiából származik, és egy Buda ostroma után Magyarországon maradt katona révén került Budakeszire. Az ősök között több kőfaragó és kőműves is volt. A család Kossuth Lajos u. 6. szám alatti házát a kőművesmester apa (szintén József) építette. Ebben a házban kapott helyet a fényképészműhely is. De Ponte József 1920 körül kötött házasságot Albrecht Annával (*Budakeszi, 1899 – †Heilbronn, 1988), egy budakeszi gazdacsalád lányával. Négy gyermekük közül kettő érte meg a felnőttkort: József (*Budakeszi, 1922 – †Schwaigern, 2006) és Imre (*Budakeszi, 1931 -). A fényképészmester 1932-ben, az első világháborús hősök szobra avatásakor a községbe látogató József főhercegtől az „udvari fényképész” címet kapta. Egyik legfontosabb munkája az 1930-as évek második felében a püspökség megbízásából készített sorozat a székesfehérvári egyházmegye valamennyi templomáról. A két világháború között a község megbecsült polgáraként aktívan részt vett az egyesületi életben. Amatőr festőként több műkedvelő színielőadás számára készített díszleteket, többek között az 1931-ben az Ifjúsági Egyesület által színre vitt Passiójátékhoz. Az 1930-40-es években a Kultúregyesület titkáraként tevékenykedett. A család 1946 tavaszán nem tudta elkerülni a kitelepítést. Házuktól, vagyonuktól megfosztva az első budakeszi transzporttal érkeztek az amerikai zónában fekvő Haßmersheimi fogadótáborba (Észak-Báden). Onnan Bad Friedrichshall Kochendorf városrészébe kerültek, ahol a családfő hamarosan talált egy üresen álló üzlethelyiséget és fényképészüzletet nyitott. Itt élt nyugdíjba vonulásáig, majd feleségével Heilbronnba költözött. Fennmaradt fotói a Budakeszi két világháború közötti életének, történelmének páratlan dokumentumai. Számtalan műtermi portré, családi, elsőáldozási, bérmálási fotó, egyesületi, iskolai stb. csoportkép mellett megörökítette Budakeszi társadalmi életének fontosabb eseményeit, jellegzetes épületeit, utcáit, tereit, sőt, a község természeti értékeit, erdőket, mezőket, szántókat. Id. de Ponte József egyes felvételei művészeti ambíciókról tanúskodnak.
Kapcsolódó cikkünk: Mi, svábok mindig jó magyarok voltunk... - 2021-12-16
