Újra közlekedhet az Aranyvonat legdíszesebb kocsija
Múltunk tanúi > Budakeszi
2021-08-20
Ez az írás nem a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét 1945-ben nyugatra szállító és amerikai hadizsákmánnyá vált vasúti szerelvényről szól, hanem arról az Aranyvonatról, amely 1938-ban a budapesti XXXIV. eucharisztikus világkongresszussal egy időben államalapító királyunk, Szent István halálának 900. évfordulójára emlékeztetve indult országjáró körútra, s az aranynál is fontosabb ereklyét, a nagy király jobbját vitte három éven át, pontos menetrend szerinti útvonalon, a lehető legtöbb magyar települést felkeresve.
Ennek a szerelvénynek volt a része az a díszvagon, melyet az Árpád-kor magyar szentjei: Szent Gellért, Szent Imre, Szent István és Szent Kinga, valamint Boldog Margit, Szent Mór, Szent László és Szent Erzsébet egészalakos képei díszítenek, tetején a Szent Koronával és négy angyallal.
A kárpát-medencei magyar közösségeket összekapcsoló országlás ereklyeszállító szimbólumának az újjáépítésére a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülete kérte fel 2010-ben a Budakeszi Kultúra Alapítványt. Munkatársaink akkor már komoly eredményeket mutattak fel teljesen reménytelennek látszó célok megvalósításában, melyeket nem sajátítottak ki, hanem fő szervezőként, kovászként az arra alkalmas szereplőkkel megvalósítva adták át annak a közösségnek, amely a fenntartását és a hasznosítását is biztosítani tudta. Ilyen „projekt” volt a gyimesbükki őrház helyreállítása, amely a gyimesbükki magyaroké, a térség turisztikai fellendülésének egyik alapja, és számtalan kisebb közös munka forrása lett. Ilyenek az ezeréves határon a Rákóczi-vár román műemlékvédelmi hatóságok által is engedélyezett újjáépítési tervei, vagy az Isonzó-Doberdó hadszíntereit öt éven át felkereső Isonzó-expresszek is, melyek rendezvényein a szlovén és a magyar állam a legmagasabb szinten képviseltette magát.
Alapítványunk a koronaőrök felkérését elfogadta és Herein Gyula kurátorunk vezetésével, Szabó Mihály és Koós Hutás Katalin részvételével munkacsoportot hozott létre, amely megkezdte egy évtizedes kitartó munkáját azoknak a résztvevőknek a megtalálására, meggyőzésére és egy csapatba szervezésére, akik képesek az akkor még teljesen kivitelezhetetlennek tűnő tervet megvalósítani és az aranykocsi újkori küldetését beteljesíteni.
Szükségünk volt a MÁV-ra egy eredetivel azonos favázas vagon használható alkatrészei miatt. A Dunakeszi Járműjavítóra, mivel az eredeti díszkocsi is ott, a Magyar Államvasutak Dunakeszi Főműhelyében készült. Kellett egy történészszakmai szervezet, amely garantálja, hogy az új aranykocsi az eredeti hiteles mása lesz. A leghitelesebbet választottuk, a Magyar Nemzeti Múzeumot. A díszvagon tárolására, karbantartására és üzemeltetésére a MÁV Nosztalgia Kft. vasúttörténeti parkja a legalkalmasabb. Hiányzott egy finanszírozó is, aki a százmilliós költséget állja. Ez ügyben egyenesen a magyar kormányhoz fordultunk, amely a Magyar Nemzeti Múzeumnak biztosította a forrást, mellénk pedig Granasztói György, majd Klinghammer István miniszterelnöki megbízottakat állította a megvalósításhoz szükséges tárgyalásaink támogatására.
Tíz év után, 2020. augusztus 20-ra eredeti pompájában elkészült az aranykocsi. A járvány miatt akkor még csak a vasúttörténeti parkban mutathattuk be, de méltó helyét az idei Szent István-napi állami ünnepségek részeként, az Alkotmány utcában három napig kiállítva, óriási érdeklődéstől kísérve foglalhatta el. A díszkocsi külső és belső megjelenése az eredeti hiteles másolata, de műszaki megoldásai megfelelnek a mai kor elvárásainak, vasúti szabályainak: szerelvénybe fogatolható és 120 km/órás sebességgel közlekedhet.
Munkánkat Nagy László hagyományőrző koronaőr mellett Zákonyi Gyula vasúti kocsi mérnök segítette, aki műszaki szakértőnk volt addig, amíg 2018-ban a munka befejezését Mészáros Balázs, a Magyar Nemzeti Múzeum projektvezetője át nem vette. A kivitelezés a Dunakeszi Járműjavító Kft., a díszítőfestés a Forgax Kft., a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorai, Gulyás Csilla és Csépány Éva munkája, Csák Attila és a magyarpolányi Művészeti Öntöde modellezte és öntötte a szobrászati elemeket.
A Szent Jobbot szállító rezgéscsillapító állvány terveit a Budapesti Műszaki Egyetem Gép- és Terméktervezés Tanszékének hallgatói, Stefkovics Gergely és Szalai Enikő készítették, a kivitelezés Zákonyi Gyula és Ugron István munkája, a Budakeszi Kultúra Alapítvány költségvállalásával. A díszítő festés előmunkálatait alapítványunk saját forrásból egymillió forinttal támogatta.
A „projekt” legreménytelenebbnek tűnő része elkészült tehát. Ezek után talán már nem lehetetlen, hogy a jövőben része legyen az államalapítási ünnepségeknek, hogy zarándokvonatok részeként bejárja a Kárpát-medencét, egyszer eljusson Csíksomlyóra, hogy másnap, Pünkösd vasárnapján legurulhasson Európa és a Balkán egykori határára és bemutatkozhasson a gyimesbükki őrház mellett is.
Koós Hutás Katalin
a Budakeszi Kultúra Alapítvány alapítója
fotók: Bánkuti Ákos kurátor
Az aranykocsi megtekinthető a Magyar Vasúttörténeti Park nyitva tartási idejében a XIV. kerület Tatai út 95. szám alatt.
