A házaspár Budakeszi egyetlen műemléki utcájában lakott, itt szeretett volna tágasabb otthont magának. Osztatlan közös tulajdonú utcafronti lakrészben laktak, de mivel a mellettük lévő lakás megvásárolhatóvá vált, lehetőségük nyílt arra, hogy átfogó bővítésbe és felújításba kezdjenek. Egy ismerős építészt kértek meg, hogy a helyi viszonyokhoz adaptálva tervezzen számukra kényelmesebb otthont. A környezet, illetve a ház adottságai és az utca műemlék jellege miatt a felújításnak szigorú követelményei voltak, amelyek szerint ragaszkodni kellett az eredeti állapot megőrzéséhez.

Beszélgetés Pardi Gézával a Budakeszi Építészeti Értékeiért díjazottjával

Látogatás Radócz Mónika festőművésznél

Budakeszi sétámat járva a Tavasz utca elején mindig feltűnt nekem egy ház. Alakjával, bontott téglás falaival azt a benyomást keltette, mintha a mondabeli özönvíz idejéből megmenekült Noé bárkája fogott volna partot. A kortalan Örök Bárka, amely a tenger hullámain ringatózva képes a pusztulásból páronként kimenteni az állatokat, növényeket, és megmenteni az életet egy emberibb világ számára.

Az elmúlt években a fővárosból sokan költöztek az agglomerációba, emiatt több település is divatba jött, melyek még ma is igen népszerűek. Ezek közé sorolható Telki, Páty, vagy Budajenő. Mára fordul a trend, egyre többen akarnak visszamenni a fővárosba.

Tavaszi sétánkon, amikor zöldbe borul a természet, az Erdő utca vége felé feltűnik egy repkénnyel befutott, Budakeszi képeslapokon is fel-felbukkanó ódon házikó. Az épület úgy magasodik Budakeszi fölé, mint az egyik „stabil” pont a városban: átkötés múlt és jelen között. Találomra csöngettem és nyitottam be a Csipkerózsika álmát alvó ház magas, rozsdás vaskapuján, mint a mesebeli királyfi, nem gondolva arra, hogy bárki is fogadna az elhagyott ház udvarán. Meglepetésem nagy volt, amikor szépen felújított házat vettem észre az udvarban meghúzódva.

A Budakeszi Szépítő Egyesület elhatározta, hogy 2006 júniusában megkezdi a Segítő Szentek kápolnája (az ún. Schieli-kápolna a Fő u.-Széchenyi u. sarkán) felújítását és környezetének rendezését. Minden jóakaratú hozzájárulást és segítséget előre is köszönünk.
a Budakeszi Szépítő Egyesület vezetősége.

- Kalandozás a régi Budakeszin 

A Fő utcán látható az a régi polgári stílusban épült „svábház”, amelynek kovácsoltvas kerítése, sárgára vakolt homlokzata, a megmaradt régi kovácsoltvas zászlótartóval, duplaszárnyú ablakaival már messziről hirdeti, hogy lakói alázatos lélekkel és szeretettel őrzik Koch Miklós építő emlékét, jó ízlését, a helyi építészeti hagyományokat. Kíváncsian látogattam hát el ebbe a varázslatos otthonba, amit a környékbeliek csak Eckstein-háznak hívnak, hogy kifürkésszem a tulajdonosok titkát: hogyan sikerült megőrizni a felújításkor, az épület eredeti formáját a mai életforma mellett?

Kevés építészeti emlék maradt ránk és a maradék is majdnem romokban hever.  Pátyon az Iskola utca az egyetlen falurész, ahol megtalálható és még lakható állapotban áll a falu legöregebb háza. Ebben az utcában ugyan vannak még hasonló matuzsálemek, de a 10-es szám alattit illetik a „legkorábban épült” jelzővel.

Amikor először kerestem fel vendéglátóimat, úgy éreztem magam, mint hajdan nagyszüleim otthonában: negyvennyolcas relikviák, fafödém gerendás tetőszerkezet, az idő vasfoga által kikezdett, nagy időket megélt bútorok, mint vattába ágyazódnak az őket körülfogó, s szinte kézzelfoghatóvá váló időbe, amelyet egyenletes kíméletlen ütéseivel csak falióra mér. S miközben vendéglátóim kedvesen a kertben termett zamatos gyógyteával kínálnak, közben a cserépkályhában pattog-ropog a tűz.

November elsején, Mindenszentek napján avatta a Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakesser Gemeinschaft a budakeszi temetőben a két szervezet gyűjtéséből, több mint másfél millió forintból helyreállított Emlékezés keresztjét.