Kevés építészeti emlék maradt ránk és a maradék is majdnem romokban hever.  Pátyon az Iskola utca az egyetlen falurész, ahol megtalálható és még lakható állapotban áll a falu legöregebb háza. Ebben az utcában ugyan vannak még hasonló matuzsálemek, de a 10-es szám alattit illetik a „legkorábban épült” jelzővel.

Amikor először kerestem fel vendéglátóimat, úgy éreztem magam, mint hajdan nagyszüleim otthonában: negyvennyolcas relikviák, fafödém gerendás tetőszerkezet, az idő vasfoga által kikezdett, nagy időket megélt bútorok, mint vattába ágyazódnak az őket körülfogó, s szinte kézzelfoghatóvá váló időbe, amelyet egyenletes kíméletlen ütéseivel csak falióra mér. S miközben vendéglátóim kedvesen a kertben termett zamatos gyógyteával kínálnak, közben a cserépkályhában pattog-ropog a tűz.

November elsején, Mindenszentek napján avatta a Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakesser Gemeinschaft a budakeszi temetőben a két szervezet gyűjtéséből, több mint másfél millió forintból helyreállított Emlékezés keresztjét.

A fiatal, három gyermekes házaspár 5 éve költözött a helyi védettség alatt álló, 1931-ben épült házba, amelynek a közvetlen szomszédságában jelenleg boltként üzemelő épület valaha a gazdasági épület szerepét töltötte be.

A Budakeszi Szépítő Egyesület a neckarsulmi Budakesser Gemeinschaft vezetőségének kezdeményezésére, velük közösen vállalkozott az 1782-ben felállított temetői kőkereszt restaurálására, melyet a közel 250 év időjárási behatásai rendkívül megviseltek. Ez a kereszt jelképezi a Budakesziről elszármazott, a világban szétszóródott és idegen földben nyugvókra és a budakeszi temető halottaira való emlékezést és tiszteletadást.

Aki a Virágvölgy utca felől szeretne sétát tenni a Budakeszit körülölelő erdőkben, annak feltűnik egy ház, amint üde, bokros muskátlival díszített ablakával, kovácsoltvas kerítésével, eredeti lépcsőjével, teraszán hatszögletű, hullámosra kopott „sejttéglából” rakott padlójával, faragott fatornácával, még ma is a békebeli századfordulóról mesél. Az évek során kívülről szinte semmi sem változott rajta, csak annyi, hogy a hajdan Rajz Flóris főjegyző, a Szépítő Egyesület egykori elnökének és családjának nyaralójaként működő, öt lakrészt magában foglaló házát ma mindössze két család lakja. Beszélgetőtársam egy budakeszi, helyben kitelepített család leszármazottja, az 1879-ben épült épület lakója és tulajdonosa harminc év történelmét meséli el arról, hogyan foglalták el az évek során apránként, lépésről-lépésre az öt lakrészre osztott ingatlan egyetlen helyiségébe történt 1969-es beköltözésük óta a százhatvan négyzetméteres házat, hogy három generáció: - szülők, gyermekek és unokák is - együtt élhessenek benne. 

A nemrégiben felújított Erdő utcai öreg ház kellemes hangulata érintette meg a fiatal párt, akiknek megtetszett nekik az a sok apró ötlet, amellyel a több mint százéves házat a benne lakók a mai kor igényeinek megfelelően, de a ház jellegét és hagyományos építészeti megoldásait megőrizve alakíthatták át.

A Budakeszi Szépítő Egyesület a Koller-kápolna felújítását tervezi.

A tulipánfa hajdanában kastélyparkok féltett dísze volt, és ma is az a kertbarátok körében.

Az 1901-ben épült ház a Rákóczi és a Virágvölgy utcából nyílik. Lakóit, Schlitter Sándornét és Breznay Bélánét alig egy évtizede a helyi önkormányzat köszöntötte, mint Budakeszi legidősebb polgárait.