A Budakeszi Szépítő Egyesület májusban kezdett hozzá a Fő téri könyvesbolt oldalában álló Koller-kápolna rendbe hozatalához.

Idegen földben nyugodni, a halálban hazátlannak lenni, emléket örző rokonok, barátok sóhajokkal szaggatott imáit nem hallhatni... Szomorú sors, amit sajnos sok budakeszi család ismer.A temető 2. parcellájában álló kőkereszt sírkertünkben a legrégibb. Elődeink 1782-ben állították. A Hagyományőrző Kör 1993-ban “kiszabadította” az enyészet és a bozót rabságából. Azóta hirdeti emléktábla: “Rokonaink és ismerőseink emlékére, akik idegen földben nyugszanak.” Idő ütötte sebek tucatja gyengíti hatalmas kőtestét, kővirágait nehéz évszázadok viszontagságai hervasztják.

Az, ami érdek nélkül tetszik, vagyis szép. Külsőleg, belsőleg tetszetős és nem utolsó sorban jó benne élni, használni. Különleges érték az a régi épület, mely elmúlt korok hangulatát idézi. Ugyanilyen érték egy jó arányú új épület, vagy egy szép vonalvezetésű utca egységes házsorával, egy fasor, egy park vagy a kilátás a kálváriáról, esetleg a rálátás a környező domboldalra, vagy a János hegyre. Komoly érték az egész település kialakítása, utcaszerkezete, közterületei és a település környezete, s különös értéknek tartom a „településmag”, a régi falu egységes kialakítását.

Az Egyesületek Szövetsége a Fő téri park megújítása keretében április 16-án folytatta a Fő utcai oldalon a fasor telepítését. A tavaly ősszel megindult gyűjtés adományaiból 8 db előnevelt ostorfát (Celtis australis) ültettünk el.

Az évszázados patakparti parasztházat valaha a szomszédos katolikus templom sekrestyése lakta, s a jelenlegi tulajdonos, Draskóczy Gergely építész tervező jóvoltából máig megőrizhette eredeti jellegét. Az oromzaton 1891-es évet jelölő gipszstukkó jelzi, hogy Budakeszi egyik legrégibb házacskája előtt állunk.

Basa Péter építésszel beszélgettünk, akinek nevéhez a Budakeszi református temploma, a Határainkon Túl Élő Magyarok Emléktemploma, a Vadász Györggyel és Fernezelyi Gergellyel az építészeti és mérnöki teljesítmény különlegességének számító, 2000. évi hannoveri világkiállítás magyar pavilonja és a XII. kerületi, Európa Nostra-díjas Barabás-villa kulturális központ tervei fűződnek. Tizenöt évig Vadász György műtermének tagja volt, tavaly nyár óta pedig Fernezelyi Gergellyel és Reisz Ádámmal önálló stúdiójukban dolgoznak.

Az Egyesületek Szövetsége, melyet hat civilszervezet - a Szépítő Egyesület, a Hagyományőrző Kör, a Székelykör, a Kárpátaljai Szövetség, a Vállalkozók Egyesülete és a Széchenyi Baráti Kör hozott létre, már az alapítás évében két „nagy fába vágta a fejszéjét”. Elsőként a Szépítő Egyesület által tulajdonba kapott Egyesületek Házát újítottuk fel. A munkák nyomán a ház kívülről megszépült, nem ázik be a tető és a szinte használhatatlanságig lepusztult helyiségek is lassan fontos programoknak adhatnak helyet. A munkákat kellő időben, nagyrészt még nyáron el lehetett végezni, hiszen a szükséges pénzt a Szövetség tagjai - az önkormányzati támogatás reményében - megelőlegezték, és „kétkezi” adománnyal is bőven járultak hozzá a sikerhez.