2006. július 23-án heidelsheimi otthonában 77 éves korában elhunyt Till János.
(Budakeszi 1929.03.31.   -Heidelsheim 2006.07.23.)

Szeptember 3-án lett volna Holl Antal 81 éves. 2006. augusztus 10-én Kirrlachban 14 órakor temették. Holl Antalt Ismerősei, barátai és felesége Könösy Gizella, öt gyermeke, hét unokája és két dédunokája gyászolja.

Június 2-án volt a budakeszi származású özvegy Czemmel (szül. Steiger) Erzsébet temetése a baden-württembergi Neibsheimben. Budakeszi *10.11.1922., Neibsheim +30.05.2006

Pentei (Pfendtner) Antal, kitelepített budakeszi jegyző 1946 közepétől a kitelepítetteknek szerkesztett lapjában, a Magyar Értesítőben valóságos krónikáját alkotta meg akkori életüknek. Minden sora élő történelem. Lánya, Pentei (Pfendtner) Math (Máté) Edith őrizte meg ezeket a dokumentumokat. Pentei Antal Magyar Értesítőben megjelent írásaiból Albrecht György válogatott.

Május 16-án, életének 84. évében elhunyt Josef de Ponte, budakeszi származású, Németországban élő festőművész, aki három éve lett Budakeszi díszpolgára. A művész mindössze egy évvel élte túl Klaus fiát. A tehetséges reklámszakember 52 évesen tragikus hirtelenséggel vesztette életét 2005. május 19-én. de Ponte Józseffel nem sokkal e tragédiát megelőzően készített beszélgetést a Budakeszi Iránytű németországi tudósítója, Albrecht György.

Minden embert megillet a jog lakhelyének szabad megválasztására, megtartására, legyen az a világ bármely pontján. A kényszertelepítések (ki- be- át-) ennek az alapvető emberi jognak a sárba tiprása.

Március 16. és 19. között a Budakeszi Német Kisebbségi Önkormányzatának és a város önkormányzatának közös szervezésében méltón emlékezett meg a település az ez alkalomra haza látogató, ma Németországban élő budakesziekkel közösen a régi sváb falunkban 1946. március 19-én kezdődő kitelepítés hatvanadik évfordulójáról.

Motschnek Lőrinc régi budakeszi sváb család leszármazottja. „A nagyapám testvére volt Motschnek Lőrinc. Övé volt az az étterem a Fő utca tetején, amit most Gesztenyéskertnek hívnak. Nagyapámat Motschnek Jánosnak hívták. Ugyanúgy, mint a Budakeszi Dalárda vezetőjét. Õ az unokatestvérem fia, csak ő „cs”-vel írja a nevét, mert valamelyik hivatalban elrontották valamikor.”

Endele Mátyást, a Hagyományőrző Kör tagját karácsony előtt helyezték örök nyugalomra a budakeszi temetőben. Bechtold Gábor megemlékező szavaiból idézünk.

A budakeszi születésű Mészner Györgyöt 2005 szeptemberében a Baden-Württembergi, wüstenhauseni otthonában kerestük fel. A kitelepítés után ismerkedett meg az első és annak 1994-ben bekövetkezett halála után a második német feleségével. Környezetében Mészner Gyuri csak németül beszél, ennek ellenére élete történetét magyarul mesélte el nekünk. Sváb szorgalmát a sors igencsak próbára tette. De akárhová is vetette a sors, pozitív életszemlélete minden nehézségen átsegítette, tanuláskedve több szakma elsajátításához segítette. Minden megpróbáltatás ellenére elégedett ember. Életének minden változásánál csak annyi mondott: - Hát jó. - És ezzel mindig tudomásul vette a rámért sorsot.