Endele Mátyást, a Hagyományőrző Kör tagját karácsony előtt helyezték örök nyugalomra a budakeszi temetőben. Bechtold Gábor megemlékező szavaiból idézünk.

A budakeszi születésű Mészner Györgyöt 2005 szeptemberében a Baden-Württembergi, wüstenhauseni otthonában kerestük fel. A kitelepítés után ismerkedett meg az első és annak 1994-ben bekövetkezett halála után a második német feleségével. Környezetében Mészner Gyuri csak németül beszél, ennek ellenére élete történetét magyarul mesélte el nekünk. Sváb szorgalmát a sors igencsak próbára tette. De akárhová is vetette a sors, pozitív életszemlélete minden nehézségen átsegítette, tanuláskedve több szakma elsajátításához segítette. Minden megpróbáltatás ellenére elégedett ember. Életének minden változásánál csak annyi mondott: - Hát jó. - És ezzel mindig tudomásul vette a rámért sorsot.

Máté született Pfendtner (Pentei) Edit lapunk számára készített önéletrajzi írásának második részét közöljük. Máté Editet 1996-ban Budakeszi önkormányzata Budakesziért Emlékéremmel tüntette ki.

Szőnyi Gyula, a most 87 éves budakeszi festő lapunknak mesélt először 1956-os budakeszi emlékeiről. A történet összefoglalóját közöljük.

Máté született Pfendtner (Pentei) Edit lapunk számára készített önéletrajzi írását közöljük két részben. Máté Editet 1996-ban Budakeszi önkormányzata Budakesziért Emlékéremmel tüntette ki.

Budakeszi, 1956. október 26. Nevezetes nap. A helybéli nemzetőrség a fegyverek begyűjtéséről döntött. Négy-ötfős csapatok indultak végrehajtani a feladatot. Ekkor ütközött össze a közel 10 éves kommunista múlt érdeke a változást óhajtó jelen akaratával. A történelmi tapasztalatok szerint, a mindenkori hatalom elleni lázadás áldozatokat követel, és hősöket teremt. Erről tanúskodik ez a Budakeszin történt esemény is.
Az ideérkezőket - az átutazókat, a kirándulókat, - ma kétnyelvű helységtábla fogadja: Budakeszi, Wudigess. A tábla arról árulkodik, hogy a II. világháború után, 1946-ban, a svábok kitelepítésének időszakában, sokan kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. A történelem igazságtalan, viharos szele tehát alig több mint egy évtized alatt kétszer söpörte végig Budakeszi utcáit, és fújta ki innen lakóinak kisebb-nagyobb hányadát, először csak a svábokat, másodszor, 1956-ban, már nemzetiségi, kisebbségi hovatartozás figyelembe vétele nélkül mindazokat, akik féltek a visszatérő proletárdiktatúra megtorlásától.

Dr. Jautz Magda Flamina nővér életének 95. évében, szerzetesi fogadalmának 75. évében 2005. augusztus 1-jén az Úr hívásának eleget téve befejezte földi életét.

Maria Bresch, leánykori nevén Natto Mária 1924. május 20-án született Budakeszin az Erdő utca 114.-ben. Huszonkét éves volt a kitelepítéskor. Ma a baden-württembergi Kronauban él. Tisztelt Olvasóink a történetekkel, emlékekkel teli beszélgetés kivonatát ismerhetik meg.

A budakeszi származású Holl Antal és felesége, a pomázi születésű Könösy Gizellát a baden-württembergi Kirrlachban él. A házaspárt otthonában budakeszi emlékeiről kérdezte Albrecht György.

Úgy a 80-as évek elején Budakeszin jártam. A templom és a temető meglátogatása után, Máriamakk felé menet megálltam a Kálvária-hegyen. Bizony nagyon szomorú látvány volt. A stációk romokban, óriási gaz. Az elmúlás, az enyészet uralkodott. Szomorúan álltam a megrongált kereszt előtt. A tövében találtam egy követ. Magammal vittem Karlsruhe-ba. Ha már ott Budakeszin - mint annyi minden szép emlék – tönkre megy a kálvária, legyen nekem legalább egy kis darabja ott az idegenben. Egy darabja az elhagyott otthonnak, gyerekkornak.