Májusi címlapjuk nagyon tetszik. Szörnyen nehéz az örökmozgó gyerekeket ilyen önfeledt, csillogó szemmel a mamára nézve elkapni. Tudjuk saját tapasztalatunkból, hogy mire a fényképezőgép elkattan, elszalasztottunk unokáinknál egy sor mindenképpen megörökítésre érdemes pillanatot, amit már soha nem lehet megismételni.

Tájékoztatom Önt, hogy mostantól egy ideig nem juthat hozzá a Budakeszi Könyvtárban a Budakeszi Iránytű példányaihoz, mert a minap Lendvay Endre alpolgármester – valószínűleg nem a sajtószabadság és a demokrácia jegyében, nem tudni, milyen meghatalmazás alapján - megtiltotta a könyvtár általam igen tisztelt, kiváló szakmai munkát végző dolgozóinak, hogy a bejárattal szembeni polcra kihelyezzék a Budakeszin legnagyobb példányszámban megjelenő és a legnagyobb terjesztési területtel bíró, a helyi kultúrának és helytörténetnek kiemelt figyelmet szentelő, ingyenes Budakeszi Iránytűt.

Mi, a Budakeszi Jobb Kor Polgári Kör tagjai összefogva a szintén budakeszi Dafke Alapítvánnyal elhatároztuk, hogy ezen a nyáron – augusztusban – e két határon túli régióból 15-15 gyermeket hívunk meg egy tíz napos táborozásra.

Egy családi történetet szeretnék elmesélni, melynek megírására döbbenet, felháborodás, tiltakozás, ráébredés és változtatni, segíteni akarás vezérelt. Értelmiségi, 3 gyerekes édesanya vagyok. Fiam majdnem 13 éves felsős kiskamasz, nagyobbik lányom 9 és 1, kisebbik lányom 3 és 1 éves. Előre megjegyzem, hogy nincs kifogásom a technikai haladás ellen, elfogadom, hogy a felnövekvő korosztály élete már elválaszthatatlan lesz a számítógépektől. Na de ennyire? És milyen áron?

„Úgy gondolom, hogy mindannyian éreztük, ha nem is akartuk tudomásul venni, hogy a mi nagy családunk, nemzetünk beteg. December ötödike szétválasztotta az egészséges és a beteg részeket...
Nem hittem a szememnek, mikor a televízióban láttam, hogy a kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. Kit győztek le? A saját népüket! Legyőztek engem, a szelíden kopogtató határon túlit, és a gondjaimra bízott gyermekeket, akiket azért nevelek, oktatok összekoldult pénzből, hogy szomszédaikkal békében élő, jó magyar emberek legyenek itthon, Erdélyben.

December 31-én lejár a személyi igazolványom érvényessége, ezért Budakeszi internetes honlapján utánanéztem, milyen iratok szükségesek a cseréhez, és mikor van ügyfélfogadás az Okmányirodában. Sajnos, mivel ügyfélfogadás legtovább 17 óráig van, az is kizárólag hétfői napon, ezért december 13-án, hétfőn budapesti munkahelyemen - ahol a munkaidőm 16.30-ig tart - engedélyt kellett kérnem, hogy 1,5 órával előbb elindulhassak. Az okmányirodába 16 órára értem, ahol a sorszámkérő berendezésre ragasztott címkéről megtudtam, hogy személyi igazolványcseréhez sorszámot a biztonsági őrtől kell kérni. A biztonsági őr nem tartózkodott a helyén, ezért negyed ötig vártam rá, amikor is visszaérkezett és közölte, hogy sorszámot arra a napra már nem adhat, jöjjek vissza máskor.