Május 16-án, életének 84. évében elhunyt Josef de Ponte, budakeszi származású, Németországban élő festőművész, aki három éve lett Budakeszi díszpolgára. A művész mindössze egy évvel élte túl Klaus fiát. A tehetséges reklámszakember 52 évesen tragikus hirtelenséggel vesztette életét 2005. május 19-én. de Ponte Józseffel nem sokkal e tragédiát megelőzően készített beszélgetést a Budakeszi Iránytű németországi tudósítója, Albrecht György.

Gábor Emesét már ismerhetik a budakeszi komolyzene rajongók. Aki járt nagyobb egyházi ünnepek alkalmával a Makkosi templomban, az megcsodálhatta kiművelt szoprán hangját a Gabrieli Kórus szólistájaként.  Gábor Emese azonban arról is ismert, hogy ő a Magyarok Világszövetségének épületében felállított első magyar Wass Albert szobor alkotója. Számos Wass Albert mesekönyvet illusztrált a Kráter Kiadónál,  két éve pedig a Táltos Könyvek Kiadó családi vállalkozás keretében ír és rajzol a magyar gyermekeknek, sőt a Budakeszi mesél rendezvénysorozat gyönyörű éneklő madár emblémája is az ő keze munkáját dicséri.

Tavaszi sétánkon, amikor zöldbe borul a természet, az Erdő utca vége felé feltűnik egy repkénnyel befutott, Budakeszi képeslapokon is fel-felbukkanó ódon házikó. Az épület úgy magasodik Budakeszi fölé, mint az egyik „stabil” pont a városban: átkötés múlt és jelen között. Találomra csöngettem és nyitottam be a Csipkerózsika álmát alvó ház magas, rozsdás vaskapuján, mint a mesebeli királyfi, nem gondolva arra, hogy bárki is fogadna az elhagyott ház udvarán. Meglepetésem nagy volt, amikor szépen felújított házat vettem észre az udvarban meghúzódva.

Mint arról már számos esetben beszámoltunk, a Helyi Építési Szabályzat testület által 2004 októberében megszavazott szövegét több ponton meghamisították a HÉSZ-rendelet 2004. decemberi életbe léptetésénél. A település számára kedvezőtlen változásokra lakossági bejelentések és Bechtold Gábor képviselő felszólalásai alapján derült fény.

Március 16. és 19. között a Budakeszi Német Kisebbségi Önkormányzatának és a város önkormányzatának közös szervezésében méltón emlékezett meg a település az ez alkalomra haza látogató, ma Németországban élő budakesziekkel közösen a régi sváb falunkban 1946. március 19-én kezdődő kitelepítés hatvanadik évfordulójáról.

Szőnyi Gyula, a most 87 éves budakeszi festő lapunknak mesélt először 1956-os budakeszi emlékeiről. A történet összefoglalóját közöljük.

Budakeszi, 1956. október 26. Nevezetes nap. A helybéli nemzetőrség a fegyverek begyűjtéséről döntött. Négy-ötfős csapatok indultak végrehajtani a feladatot. Ekkor ütközött össze a közel 10 éves kommunista múlt érdeke a változást óhajtó jelen akaratával. A történelmi tapasztalatok szerint, a mindenkori hatalom elleni lázadás áldozatokat követel, és hősöket teremt. Erről tanúskodik ez a Budakeszin történt esemény is.
Az ideérkezőket - az átutazókat, a kirándulókat, - ma kétnyelvű helységtábla fogadja: Budakeszi, Wudigess. A tábla arról árulkodik, hogy a II. világháború után, 1946-ban, a svábok kitelepítésének időszakában, sokan kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. A történelem igazságtalan, viharos szele tehát alig több mint egy évtized alatt kétszer söpörte végig Budakeszi utcáit, és fújta ki innen lakóinak kisebb-nagyobb hányadát, először csak a svábokat, másodszor, 1956-ban, már nemzetiségi, kisebbségi hovatartozás figyelembe vétele nélkül mindazokat, akik féltek a visszatérő proletárdiktatúra megtorlásától.

Jobb Kor Polgári Kör átérezve a székelyudvarhelyi árvíz hatalmas pusztítását 100.000,- Ft segélyt utalt át a székelyudvarhelyi főesperesi kerület plébániahivatalain keresztül a rászorultaknak. Az összeget Kovács Sándor címzetes kanonok, főesperes irányításával működő testület osztja szét a leginkább szükséget szenvedő helyekre.

Budakeszi polgárok több beadványt is készítettek a Helyi Építési Szabályzattal kapcsolatban az önkormányzat felé, melyet a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalnak is eljuttattak. A polgármester előterjesztésében ezeket a beadványokat ismerhette meg a testület.